Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)

1983-11-15 / 22. szám

Postmaster: Send address change to (USPS 716300) Hungarian Baptist Union of America VOL. 75.. NO. 22. NOV. 15. 1983 748 Fordham Rd., Palm Bay, Fla. 32905 75. ÉVF., 22. SZÁM, 1983. NOV. 15, Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America_______Since 1908__________Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK H A T A L M A ’ (Róma 1:16) ADJUNK HÁLÁT! — MIÉRT? Hálaadás Napja az az alkalom, amikor kiváltképpen fel vagyunk buzdítva, hogy hálát adjunk Isten­nek “minden jótéteményiért”. A há­laadás valóban jellemvonása a ke­resztyéni életnek. Háládatlanság, ellenben, a jellemvonása a lelkileg fejletlen embernek. Pál Apostol a háládatlanságot más bűnök közé számlálja, mint például az erkölcste­lenséget, szeretetlenséget, irigységet, fukarságot, stb. (Rómabeliekhez írt levél első rész.) Büszkeség, felfuval­­kodottság, önérdek keresés, és más ehhez hasonló lelki tulajdonságok nem képezik azt a lelki talajt amely­ben a hálaadás nevekedhet. De ugyanez a Pál Apostol, akinek szavai sokszor mélyen égetnek, na­gyon hálás tudott lenni. “Hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus ál­KÖNYÖRGÉS Igazságosság napja, ragyogj föl a mi korunkban: köszönts be te néped közé, hogy a világ megláthasson. Irgalmazz nekünk Urunk! Ébreszd föl a hóit keresztyénséget a biztonság hazug álmából; tedd ismertté dicsőséged mindenütt az egész Földön. Irgalmazz nékiink Urunk! Tekintsd meg a szétszakadást, melynek halandó gátat már nem vethet; embereknek nagy pásztora, gyújts egybe az eltévedett mindenséget. Irgalmazz nékiink Urunk! Nyiss ajtókat a népeknek, égi országodnak áradását ne gátolja rosszindulat, se hatalom; teremts fényt e sötét éjben. Irgalmazz nékiink Urunk! Németből fordította: Majsai Tamás tál mindnyájatokért. “Hálát adok Istennek valahányszor megemlékszek rólatok”. így, tehát, vegyünk ma­gunknak egy kis időt átgondolni, hogy tulajdonképpen miért is lehe­tünk hálásak. Ne foglalkozzunk igen sokáig a mindennapi közönséges dol­gokkal, mint ruházat, eledel, stb.; hanem inkább foglalkozzunk olyan életbevágó lelki dolgokkal, ame­lyekért hálásak lehetünk. Elsősorban adjunk hálát Istennek mind azon egyénekért, akiknek az életök áldásként hatott mireánk. Nevezzük meg őket név szerint: élet­társ, szülők, gyermekeink, szomszé­dok, barátok, gyülekezeti tagok, lel­kipásztorok, stb. Vegyünk magunk­nak időt, hogy felsoroljuk ezeket név szerint. És aztán fűzzük össze nevei­ket egy hálaadási rózsafüzérbe, és egész éven át néha-néha vegyük elő ezt a rózsafüzért, tegyünk hozzá több nevet, hogy szívünk megteljen még több hálával. De hogyha a mi másokról való megemlékezéseinkben eszünkbe jön valaki, akiért nem vagyunk hálásak, igyekezzünk találni valami jót abban az egyénben, ahelyett hogy csak a rosszat nézzük, és nemsokára azt ta­láljuk, hogy azért is hálásak leszünk. Mert olyan könnyű nékünk csak a rosszat látni másban, és a jót figyel­men kívül hagyni. Másodszor, legyünk hálásak gyü­lekezeteinkért. Egy olyan világban, amely telve van mindenféle gonosz­sággal, Krisztus gyülekezete az egye­düli szervezet, amelynek a hivatása kimondottan az, hogy hirdesse azt, ami Istenies, ami tiszta, ami szent, ami igazságos, ami hűséges, ami ne­mes. Krisztus gyülekezetének bizony­ságot kell tennie minden büszkeség, hiú dicsőség, felfuvalkodottság el­len, bárhol is találtatik, akár kint a világban, akár benn a gyülekezet­ben. Krisztus gyülekezete kell, hogy úttörője legyen a jobb és nemesebb életnek. Egy lelkipásztor az ujját rá­tette a gyülekezet ütőerére, mikor azt mondta: “A gyülekezetnek hiva­tása az, hogy vegye ki részét egy új világnak a létrehozatalában. Az élő gyülekezetnek a feladata nem az, hogy megvédje az elmúlt korszakból örökölt hagyományokat; de hűsége­sen engedelmeskedvén Isten hívásá­nak és vezetésének, létre hozni azo­kat az új formákat, amelyet a jelen­legi körülmények megkívánnak”. És amidőn hálát adunk Krisztus gyüle­kezeteiért, ne feledjük el, hogy mi vagyunk a gyülekezet. Harmadszor, adjunk hálát Szövet­ségünkért, annak vezetőiért, felada­táért, és minden nemes törekvéséért. Több mint 75 éven keresztül a Szö­vetség magasan hordozta a Krisztus­ban való szabadság világosságát. A Szövetség kezdettől fogva komolyan vette Pál Apostolnak eme tanítását: “Mert Ő benne (azaz, Jézus Krisztus­ban) teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek O általa, és O reá nézve (azaz, az O ré­szére) teremtettek; és O előbb volt mindennél, és minden O benne áll fenn.” (Kolossé 1:16,17) Végül, adjunk hálát Krisztusért, aki minket megváltott, és felhatal­mazott, hogy prédikáljuk az evan­­gyéliomot annak teljességében. De hogyan adjunk hálát Istennek mindezekért. Az által, hogy össze­gyűlünk egyszer évente egy hálaadási Istentiszteletre? Igen! De ez nem elég. Az által hogy naponta megkö­szönjük Istennek minden javait, amelyeket velünk közölt? Igen! De

Next

/
Oldalképek
Tartalom