Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)

1983-01-15 / 2. szám

(USPS 716300) 1983. február 15. Vitéz Ferenc H Reformátusok Lapja 493 Amboy Avenue, Perth Amboy, N.J. 08861 POSTMASTER: SEND FORM 3579 TO EVANGÉLIUMI HÍRNÖK c/o Mrs. Mary Steg 321 Wilbur Ct., Palm Bay, Fla. 32905 SECOND CLASS POSTAGE PUBLICATIONS II. Jézus ott állt közöttük. (V. 36-43.) Ne csodálkozzunk a tanítványok félelmén, kételkedésén. Mi sem cse­lekedtünk volna másként. Jézus a Bibliát használta bizonyí­tani a tanítványok előtt, hogy ő tény­leg a megígért Messiás és a feltáma­dott Krisztus (44 — 46). A tanítványok megbízatása és fel­adata (47 — 48). A kellő segítség megígérése (49). Miközben áldotta őket, eltávolo­dott tőlük (51). Az övéi most is örömmel áldják és dicsérik őt az imádkozásnak helyén (53). Aranymondat: Lukács 24:39. * Napi áhítat: Feb. 21. H. Lukács 24:1-12 Feb. 22. K. Lukács 24:13-24 Feb. 23. Sz. Lukács 24:25-35 Feb. 24. Cs. Lukács 24:36—43 Feb. 25. P. Lukács 24:44 — 49 Budapest. Kegyelettel és elisme­réssel emlékeznek meg az ország pro­testánsai néhai Ravasz László püs­pök születésének 100. évfordulójá­ról. A püspök a bánffy hunyadi, hazai és külföldi tanulmányai után a fővárosban a Kálvin-téri református templom lelkésze volt. Hathatósan támogatta a KIÉ és a Soli Deo Gloria diákszövetség működését. Tisztelet­beli tagja volt a Magyar Tudomá­nyos Akadémiának. A debreceni, pécsi, lancesteri és Sain-Andrevs-i egyetem díszdoktorrá avatta. Irodal­mi működései közül híresek voltak a következő könyvei: Alfa és Omega, Élet-halál és a Legyen világosság c. prédikációs gyűjtemény. MOSOLYOGJUNK A bankett szónok: “Mielőtt megkez­dem beszédemet, mondok valamit.” * Egy szerb háziasszony panaszko­dik férjének, hogy a tej ismét meg­drágult. A férj válasza: még mindig jobb, hogy 2 dinárral Gugoszláv pénz) drágább lett, mintha 2 kopek­kel (orosz pénz) olcsóbb lenne. Feb. 26. Sz. Lukács 24:50 — 53; Ap. Csel. 1:9-11 Feb. 27. V. I. Kor. 15:1-11 *** M. B. *** 1983. március 6. ISTEN-VÁRÓ TESTVÉRISÉG Apostolok Cselekedetei 1:1 — 17. Bevezetés Lukács evangélista két fontos bib­liai kötet szerzője. Az első, Lukács Evangéliuma. Krisztus életét és a munkásságát írja le. A második kö­tet a kereszténység megalapításáról szól. Lukács mind a két könyvet ugyanannak a személynek ajánlja fel. Teofílus, fordításban, Isten-sze­rető, egy tényleges személy, vagy egy hivő, aki szereti az Istent. Az evangélium bevezetése fontos azért is, mert rámutat a bibliai írók mód­szereire. Ezek nem voltak akarat nél­küli eszközök, hanem gondos, céltu­datos írók. Lukács szemtanúkat in­terjúvolt, dátumokat összeegyezte­tett, kutatómunkát végzett. Csak ak­kor írta meg az evangéliumot, mikor meg volt elégedve, hogy tisztában van a tényekkel. Az Apostolok Cselekedetei az egyetlen feldolgozása a kereszténység korai fejlődésének. Lukács rávilágít a problémákra, az akadályokra, a győzelmekre, és az első keresztények törhetetlen hitére. A szöveg magyarázata: I. A második kötet ott kezdődik, ahol az első abbamaradt. Lukács megismétli Jézus mennybemenetelé­nek leírását. Egy élő Krisztus ragad­tatott a mennybe. Ez az alapja a ke­resztény hitvallásnak. Pál apostol is ezen a véleményen van. “Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor üres a mi igehirdetésünk, de üres a ti hi­tetek is” (I Kor. 15:14). “Sok bizo­nyíték van a Krisztus feltámadásá­ról” (I Kor. 15:1-8). II. Emberek sokszor félreértik az Isten igéjét, mert önző módon fogják fel. Az Úr Jézus a legutolsó óráit ezen a földön azzal tölti, hogy meggyőzze a tanítványait. Ők még mindig had­vezért láttak Jézusban. Arra vágy­tak, hogy politikai királyságot ala­pítson. Krisztus a lelkiekre irányítot­ta a figyelmünket. Az ő országa nem politikai, nemzetségi vagy faji ala­pon épül, hanem lelki irányzata van (János 18:36 — 38). Az Isten Lélek, az Ő országa lényegben szellemi (Já­nos 4:21—24). Sokszor visszaélünk ezzel a bibliai igazsággal. Mivel a mi hitünk a lélek életén alapszik, nem törődünk a mi testi életünk irányá­val. A biblia azt is tanítja, hogyha az Isten lelke lakozik bennünk, az meg­mutatkozik a külső cselekedeteink­ben is (Máté 5:13 — 16, 24). III. A tanítványok nagy hadierőben látták a hatalmat. Jézus a Szent Lé­lek jelenlétében ígért erőt a tanítvá­nyoknak. Az Isten nincs rászorulva hadseregekre. Az ő győzelme az Isten szavának hatalmából jön. Az Isten szava teremtett mindent, és egy hatásos fegyver (Zsid. 4:12, Ján. Jel. 2:12). Mit mond ez nekünk, mikor mi fegyverrel akarjuk az istentelenek hatalmát megtörni? Nem lenne jobb az Isten szavában bízni? IV. Minden hivő vágyakozik a menny­be jutni. Sokszor annyira a menny felé irányítjuk az életünket, hogy el­felejtjük a földi felelősségünket. Hiába imádkozunk áhítatosan, ha a szomszédunknak nem beszéltünk Krisztusról. Hiába kérjük: jöjjön el a te országod, ha nem küldjük el a misszionáriusokat a munkaföldre. V. Minden nagy és csodálatos meg­mozdulás az Isten népe között egysé­ges imának volt a következménye. Ha szeretnénk az Isten hatalmát érezni a gyülekezetben, imával kell kezdeni. Mikor egy félénk, kis hivő csapat egyesült imában, az egész vi­lág sem tudott ellenük állni. * Aranymondat: Ap. Csel. 1:8. * Napi áhítat: Feb. 28. H. II Móz. 33:12-16. Márc. 1. K. Lukács 1:1—3. Márc. 2. Sz. I Thess. 1:2 — 9. Márc. 3. Cs. Rómaiak 15:7 — 13. Márc. 4. P. I Péter 1:3 — 9. Márc. 5. Sz. II Péter 3:9 — 14. J Márc. 6. V. Titus 2:11-15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom