Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)
1983-09-01 / 17. szám
1983. szeptember 1. 5. oldal A lelki megújulás “Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. Azért ne a régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában” (I Kor. 5:7-8). Amikor Izráel megszabadult az egyiptomi fogságból, nem evett többé kovászos kenyeret, és átélte a szabadulás tényét és örömét. Az emberek megújult akarattal, Isten vezetésével új célok felé indultak a szabadulás örömében. A kovász olyan, mint a bűn; bomlasztó, erjesztő hatása van. Igénkben a kovászos étel jelentheti a szabadulás előtti, megváltatlan, bűnben levő, megújulási előtti állapotot. A régi kovász — éveken át dédelgetett, megrögzött bűneink — bennünk továbbra is az óember indulatait, természetét gerjeszti, amiből nagyon kevés is elég ahhoz, hogy bomlasztó, ízetlenítő hatását kifejtse. Igénk drága ígérete, hogy “a mi húsvéti bárányunk, Jézus Krisztus megáldoztatott. ” Mi az Ő vére váltsága árán kovásztalanokká, azaz tisztává lettünk. Mint ahogy belekerül az újra és újra dagasztott kenyértésztába a régi kovász — ahol még úgy sütik — úgy kerülnek be bűneink, kiállhatatlan természetünk, modorunk, elfásultságunk, másokat lehangoló viselkedésünk a mi ünnepeinkbe, istentiszteleteinkbe, összejöveteleinkbe. Ezért szólít fel a fenti Ige úgy, hogy ne a régi kovásszal ünnepeljünk, ne a rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, lelkűidével, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában. Mindnyájunkat a nagy Szabadító ma is megszabadíthat minden bűntől és annak következményétől, az örök haláltól. Ő ma is a megújulást munkálja bennünk Lelke által. Mindnyájunknak bűnbánattal kell megvallani Isten előtt, hogy a bűnöktől önerőnkből történő szabadulási, önmegújítási kísérleteink mindeddig sorra kudarcot vallottak és mereven ragaszkodunk régi, rossz természetünkhöz, rossz szokásainkhoz, bűneinkhez, melyektől teljesen soha nem is akartunk megszabadulni. Valljuk meg, hogy nem is fájt mindig a bűn rabságában élni. — Azt hiszem, kevés nagyobb öröm van egy ember életében, mint a bűntől való szabadulás, a megtérés átélt, igazi öröme. Kérd te is, aki még nem élted át ezt a drága örömet; vagy aki már átélted és újra elragadtak e világi múlandó örömök, hogy adja meg Isten neked is a bűntől való szabadulás igazi örömét. így lehetünk kovásztalanok abban az értelemben, Egy éjszaka Jézus Krisztus tanítványai Mesterük nélkül hajóztak az erősen hullámzó tengeren. Sötét volt, a tenger háborgott, hajójuk hánykolódott és minden olyan kísértetiesnek tűnt. Egyszercsak valami mozgó alakot pillantottak meg a tenger közepén, mire úgy megijedtek, hogy kiabálni kezdtek. Azt gondolták, hogy szellemeket látnak. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: “Bízzatok; Én vagyok, ne féljetekl ” Az én életemben többször volt vihar. Többször volt ijesztő sötét éjszaka... Egy eset emelkedik ki előttem most a legjobban, amikor tizenöt éves fiam súlyos műtéten esett át. Az előző fájdalmak, a műtét súlyossága és az utána következő belső gyulladás, teljesen legyengítették. Már csak csont és bőr volt, amikor újabb belső fertőzéssel másodszor került a kórházba. Az orvosok kutatták az okot, újabb kísérleti operáció véghezvitelével foglalkoztak, de mindenekelőtt egy erős, addig ilyen esetben nem alkalmazott gyógyszer alkalmazásával kísérleteztek. Bennem pedig dúlt a vihar. Hogy lehet még ezt is kibírni? Mi az értelme ezen újabb szenvedésnek, próbának? Ekkor az Úr a fenti igével szólt hozzám; “Bízzatok, Én vagyok, ne féljetek!" Számomra ez esetben ez az ige azt jelentette, hogy az Úr Jézus ebben a viharban is “benne van”, az Ő engedélyével történt, mert ezzel hogyha Jézus Krisztus megszabadít bennünket régi, megavasodott, még mindig dédelgetett bűneinktől. Könyörögjünk teljes lelki megújulásért, aminek kibeszélhetetlen sok áldása lesz az egyén, a család és a lelki közösség számára, hogy amikor együtt van, szent testvéri egységben a gyülekezet, soha ne utálja meg Isten ünnepeinket, hanem ünnepeljünk vasárnapról-vasárnapra, alkalomról-alkalomra a lelki tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával. Könyörögjünk ezért a lelki megújulásért, hogy elmondhassuk: “A régiek elmúltak, ímé újjá lett minden”. az élménnyel is valami célja vanl Valami áldást, vezetést akar belőle kihozni. S úgy is lett. Fiam újabb operáció nélkül, az erős gyógyszer és sok testvér imájára helyrejött; de ennek a visszaesésnek következtében egész életünk átalakult. Elköltöztünk régi otthonunkból, városunkból; új állást, új otthont, új gyülekezetét és új munkaterületet kaptunk. Az Úr Jézus benne volt a viharban! Célja, terve volt vele! Azóta megtanultam, hogy az Úr Jézus minden viharban “benne van”! Mindent azzal a céllal enged meg életünkben, hogy abból kibeszélhetetlen áldást és vezetést hozzon életünkre. Testvérem! Viharos az életed? Nem érted, hogy miért kell szenvedned? Gyötrődsz? Félsz? Keseregsz, mert könyörgésedre még mindig nem jött meg a válasz? Hallgasd csak mit mond az Úr Jézus neked: "Bízzatok, Én vagyok, ne féljetek!” O mindenről tud, s mindenből alkalmas időben, emberi értelmet felülhaladó, bő áldást fog kihozni. Csak bízz, ijnádkozz és higyj, minden félelem és kételkedés nélkül! Mátrai Mihályné A Biblia bölcsessége: “Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember és aki higgadt lelkű, az értelmes férfiú. ” (Péld. 17:27) A magyarok bölcsessége: “Sok beszédnek sok az alja. ” ne féljetek! MATE 14:27
