Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)

1983-08-01 / 15. szám

1983. augusztus 1. 3. oldal azt, ami magyar és értékeljék ma­gyarságukat? Megtörtént missziónkban az a kárhoztatható eset, hogy magyarko­­dó egyének a magyar nyelvet fontos­ságban a lelki előhaladás és a közös­ségi egység fölé helyezték. Krisztus az 0 követői egységéért imádkozott, ezek a magyarkodók a nyelvért ha­dakoztak még akkor is, ha ezzel a krisztusi békét megrontják, Krisztus akaratának ellenszegülnek és saját gyermekeiket elkényszerűik a ma­gyar lelki közösségtől. Nem csoda, ha áldás helyett fogyást látunk. * * * FORDÍTSUK FIGYELMÜNKET EGY MÁSIK okra, amely missziónk előhaladását fékezi. Itt visszatérünk az idézett énekeimre, az első tanúk­ra. Nem kell képzeletünkben az első század keresztyénéihez visszamen­nünk. Volt az amerikai magyar bap­tista szövetség életében idő, amikor a tanúbizonyságtevés volt a missziózás éltető ereje. Sokszor hivatkozunk kö­zösségünk kezdeti idejére. Akkor sem volt elég magyar prédikátor, ta­núk azonban voltak! Ezek a tanúk terjesztették az Evangéliumot. Dicső korszak volt az és ezeket az elődöket nem kell sajnálni a prédikátor hiány miatt. Ha valamit kell tennünk, ak­kor utánoznunk kell őket. Ha felserkenne az első tanúk lelke, akkor nem kellene úgy imádkoz­nunk, hogy “Uram, küldj másokat", hanem inkább arra kérnénk az ara­tás Urát, hogy használjon minket és nyissa fel ajkunkat az egységes bizonyságtevésre. Szépen hangzik a lelki munkásokat kérő ima, de lehet az ilyen imában egy ki nem fejezett vallomás: “Uram mi nem tehetünk semmit, küldj valakit, aki helyet­tünk tanúskodik. ” A bizonyságtevésnek nagy áldása van. Egyrészt az, hogy Isten lelke előkészíti a szívek talaját és a vetett ige magja életre kel s megtérések lesznek. Másrészt az, hogy a viszály­kodás és magyarkodás helyébe lép a megtérések felett való öröm. Gyülekezeteink talán már nem mutathatnak fel számottevő ered­ményt és növekedést. Öröm és béke azonban még mindig lakozhat az Úr népe között. A bűn mindig tovább marasztal, mint ameddig benne akarunk ma­radni. Használhatatlan hívők A csüggedés nagy veszély! Az I. Kir. 19-ben Illés csüggedéséről olva­sunk. Előzőleg nagy dicsőséget ho­zott Isten nevére, de itt elfogta a csüggedés Jézabel állandó üldözése miatt. S ebben az állapotban hasz­nálhatatlan volt. Egy másik veszély a visszaesés. Az I. Móz. 12-ben Ábrahám visszaesé­séről értesülünk. Előzőleg csodás en­gedelmességet tanúsított Isten iránt, de az éhínség veszélye menekülésre és hazugságra csábította. Ebben a visszaesett állapotában Isten nevére szégyent hozott;ez állapotában hasz­nálhatatlan volt. Egy következő veszély az engedet­lenség. Jónás könyvében nyerünk be­tekintést az engedetlen élet káros kö­vetkezményeibe. Amikor Isten Nini­­vébe küldte Jónást, a próféta úgy döntött, hogy inkább ellenkező irány­ba megy. Nem engedelmeskedett, s ezzel bajt hozott magára és a Ninivé­­beliekre. Ebben a veszélyes állapot­ban próféta létére használhatatlan volt. Egy negyedik veszély meg a tétlen­ség. A II. Sám. 11-ben Dávid király tétlenségéről olvashatunk. Amikor csapata harcolt, ő otthon maradt s tétlenül sétálgatott. Aztán meglátta Uriás feleségét és bűnbe esett. Nem az volt a baj, hogy pihent, hanem hogy rosszkor és rossz módon keres­te a pihenést. A pihenés sohasem je­lent tétlenséget a hívőnek! A tétlen­ségben veszély van! A tétlenség álla­potában még az Isten szerint való ki­rály is használhatatlan (sőt ártalmas) volt. Hallgatás is lehet veszély! Lótról tudjuk, hogy Sodorna táját választot­ta lakhelyül, ahol sok volt a bűn. Eb­ben a városban lelkileg nem fejlő­dött, s bár gyötörte magát a bűn miatt, bár maga hű maradt, még­sem szólt a bűn ellen. Hűséges, de hallgatag követője volt az élő Isten­nek. Ezzel pedig semmit sem hasz­nált süllyedő környezetének. Hall­gatása miatt használhatatlan volt. Végül a gyávaság is veszélyt jelent! Péterről tudjuk, hogy amikor elfog­ta a gyávaság, akkor megtagadta az Úr Jézust. Ebben az állapotban tel­jesen használhatatlan volt. Hogyan védekezhet Istennek ma élő gyermeke a használhatatlanság ellen? A Róma 12:1—2 versének ál­landó és folytatólagos alkalmazásá­val, mely így szól: “...szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tisz­teleteteket. És ne szabjátok magato­kat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Isten­nek jó, kedves és tökéletes akarata.” Ezzel mindenki elkerülheti a csügge­dés, a visszaesés, az engedetlenség, a tétlenség, a hallgatás és a gyávaság veszélyét; vagyis a használhatatlan­ságot. Jegyzet McDaniels D. előadásából DUDARI ESTE Tavasz suhan a fák között, köröttem csend egészen. Szívem is csendbe öltözött: A csillagokat nézem. Százezernyi fényéveken szaladt le fényük végig, s egy pillanat, s tekintetem felemelik az égig. Mint ezernyi égi láng mind-mind az egy hírt hozza, hogy nem vakon fut a világ, biztos kéz kormányozza. És látnom kell, hisz ott ragyog a fényes csillagokban: Milyen parányi por vagyok s milyen nagy Istenem van. Dr. Molnár Gyula PÜNKÖSD VASÁRNAPJA MOZGALOM A déli baptista belmisszió társaság mozgalmat indított 3000 új misszió, illetve gyülekezet alakítására. A 36,000 gyülekezetből álló déli szövet­séget arra biztatja a belmisszió társa­ság vezetősége, hogy a legközelebbi 12 hónap alatt kezdjenek legalább 3000 gyülekezetei. A felszólítás eredményeként a szö­vetség gyülekezetei eddig 1,076 misz­­sziót, ill. gyülekezetei kezdtek. Az előző évben 435 új gyülekezet ala­kult. A kitűzött cél az, hogy a 2000. évben 50,000 gyülekezet tartozzék a déli baptista szövetséghez. A szövet­ségnek jelenleg 13,900,000 tagja van. (B. P.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom