Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)
1983-03-01 / 5. szám
1983. március 1. 5. oldal Nő konferencia elnök: Bányai Sándorné Alelnök: IQ. Sebestyén Jánosné Titkár: Novák Lászlóné Pénztáros: Mrs. Henry Austin Az öltözet szerepe Mindennapi életünkben van-e szerepe öltözékünknek, ruházatunknak? Erről többféle a vélemény, sokféle a meglátás. Kétségtelen, hogy öltözetünk sok esetben kifejezője belső világunknak. A ruha sokszor nemes egyszerűséget, kifinomult ízlést is képvisel, előfordul, hogy feltűnési szándékot is takar. A gondozatlan külső viszont nem sok megnyerő elismerést biztosít viselőjének. A közelmúlt század története, két esetet jegyez fel többek között — ami a fenti gondolatoktól talán egészen eltérő, de mint öltözet, igen fontos befolyással van, nem viselőjére, hanem környezetére. Oroszországban történt. Egy roszszul öltözött, tépett, rongyos ruhájú férfi lépett be egy könyvkiadó cég üzlethelyiségébe. Zsebéből előhúzta kéziratait és kiadásra ajánlotta fel a kiadónak. A kiadó, nem sok ügyet vetett a rosszul öltözött emberre — hiszen ruháján keresztül nézte az embert — s a könyvkiadás gondolatával nem is foglalkozott, egyszerűen elutasította kérelmével a hozzáfordulót. A rongyos ruhájú férfi mialatt öszszeszedte kéziratát, szerényen megjegyezte: “...sajnálom... pedig a közönség tudtommal kedveli írásaimat“. Hogy hívják Önt? — szólalt meg a könyvkiató. — Tolsztoj. — hangzott a szerény felelet. Ó, most már boldogan állt volna rendelkezésére a kiadó, de Tolsztoj minden megjegyzés nélkül, csendben távozott. A reformáció nagy hőse, Luther Márton érvelései, hitvitái harcaiban megfáradva, reménytelenül, elcsüggedve és szótlanul viselte lelke minden terhét. Élettársa, a csendes, szerény Bora Katalin lelkét is érintette férje nehéz terhe. Erezte, valamit tennie kell, amivel a férje segítségére siessen. Tépelődött magában... mégis egy csendes asszony, egyszerű szavaival miként állhat a nagy szónok elé? Egy gondolata támadt... másnap reggel fekete gyászruhába öltözött és úgy jelent meg férje dolgozó-szobájában. Luther Márton megdöbbent. “Ki halt meg?” — kérdezte gyászruhás feleségét. II. Mint múltkor említettem, meglátogattuk Kajafás börtönét. Egy helyen a vezető felhívta figyelmünket arra a tényre, hogy ott állunk, ahol valamikor a keresztyének voltak bebörtönözve. Ezt sok falba vésett írás bizonyította. Máshol meg az őskeresztyének gyülekezeti helyét láttuk. Egy szobán kis “figyelőlyukak” voltak a falban, melyen a közelgő veszélyt figyelték az összegyülekezettek. Negyven lépcsőfokkal lejjebb meg egy olyan termet találtunk, melyben állítólagjézust korbácsolták meg. Ez a hely is telve volt számomra lelki élménnyel! Értem korbácsolták meg itt a Mestert! Nagyon szeretett! Innen a júdeai hegyre, Herodiára mentünk, majd a Kidron és Siloám patakhoz utaztunk. Ez arra emlékeztetett, hogy itt mondta az Úr egy vaknak, hogy mossa meg szemét és látni fog. A mélyről felnézve, innen is Jeruzsálemet láttuk. Ezért mondta Jézus azt, hogy “Nem rejtetik el a hegyen épített város” (Máté 5:14). Ezután Bethániába értünk. Itt felkerestük Lázár sírját (Ján. 11: 1 —45). Ez is egy barlang. Innen Jerikóba mentünk. Itt találtunk annak az épületnek romjára, ahol Ráháb egy piros szalagot tett az ablakba. Majd a Jordán völgyéből a kísértés helyét láttuk. Utunk a Holt-tenger felé vezetett. Elhaladtunk Illyés forrása mellett. Ezt a forrást csak az tudja igazán értékelni, aki hozzám hasonlóan látja a körülötte lévő puszta, száraz területet, ahol az emberek sóvárogva epekednek víz után. Ez a forrás volt az, amelybe Illyés sót tett, hogy meggyógyítsa a vizet. “Meghalt a jó Isten!” — volt Bora Katalin válasza. Luther Márton megértette felesége válaszát, és a gyászruha mondanivalóját az ő számára. Ráeszmélt a csüggedés között, hogy csak akkor jöhet kétségbeesés, ha meghalt a jó Isten! Ez a pár szó, mint hatalmas prédikáció töltötte be szerepét, elűzte a kételyt, új erőt adott Luther Mártonnak a további küzdelemhez, a reformáció diadalához. Mikor a ruha is prédikált... Szerencsy M. A kísértés hegye alatt láttunk egy kis kolostort. Olyan volt, mint egy mesebeli kastély. Néhány pap lakja és fogadja szállásra az eltévedt karavánokat. A Holt-tengernél egy modern hotelben szálltunk meg. Másnap reggel elvittek a Mosadának nevezett erődítményhez. Már korán reggel 120 fokos meleg volt. Ezt az erődítményt Heródes építtette, és itt volt az a hely, ahol 985 zsidó család inkább egymást ölte le, minthogy a rómaiak kezébe essenek. A fiatalok jelszava az volt, hogy “Nem lesz többé Mosada!” Innen utunk az Ábrahám kútjához vezetett Beérsebába, ahol Sára, Rebeka, Ábrahám és Izsák sírja is van. Aztán Hebront látogattuk meg, ahol Hágár és Ismáel, Ábrahám, Dávid és Salamon is élt egykor. Mindezeket ma már az ásatások is bizonyítják. Később meglátogattuk a Jákob kútját is. Értéke a bibliai események felidézésében rejlik. Majd Salimba értünk, aholjózsué sírja van. Utána az Elát völgyén eljutottunk Józsué és Káleb egykori lakhelyére. Aztán meg a Sámuel mezején, Askelonon mentünk át, ahol Dávid legyőzte Góliátot. Régi római út vezet át a völgyön. Balra vastag római falak láthatók. A filiszteusok völgyében van az a patak, melyből Dávid öt kövecskéjét vette a Góliáttal való csatájára. Ezek után több emlékezetes helyen utaztunk még át. Hallottunk olyan neveket, mint Taskelon, Zig, Sefola, stb., stb. Láttuk Beth Semest, ahol a törvény-láda volt és Asdod Degont, ahol egy szobor kéz érintés nélkül leesett. S megtekintet-MEGVÁLTÓM NYOMDOKÁBAN
