Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)

1981-05-01 / 9. szám

VOL. 73., No. 9, MAY 1, 1981 (USPS 716300) 73. ÉVF., 9. SZÁM, 1981. MÁJUS 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America_______Since 1908__________Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16) . NAPJÁN amely olyan fényesen tündökölne minden kiváltság felett, mint az édesanyai hivatás. Azoknak a kivé­teles adottságoknak a koronája, amellyel asszonyok bírhatnak és amely alapvetően meghatározhatja minden embernek a sorsát. Ez az az Istentől kapott kiváltság, amely az asszonyi érzéseket megtölti megszen­telt tartalommal, kivételes boldog­ságot adó tartalommal. S ezt talán csak azok tudják igazán, akik bármi okból megfosztanak ettől a kivált­ságtól. Hiába volt szép ábrázata és szép termete Rákhelnek. Hiába szerette a férje inkább őt. Fájdalmas lelkének sivársága sikolt fel abban a panaszos kérésben: “Adj nékem gyermeket, mert ha nem meghalok!” Vagy gon­doljunk Anna gyászára, aki hiába vitt évente két részt a templomba és hiába szólt vigasztalóan az ő férje: “Avagy nem érek-e néked többet tíz fiúnál?” Csak az Istentől kért és ka­pott gyermek vigasztalhatta meg (Sám. I. 1:27). Az igazi asszony gyer­mekéért és gyermekével együtt sze­reti igazán a férjét. A kiválasztott Szűz, aki Isten an­gyalának szólja szilárdan: “Én fér­fiút nem ismertem”, a nagy tisztes­ség hallattán: ...“és szülsz fiat és ne­vezed nevét Jézusnak...”, alázatos örömmel mondja: “Imhol az Úrnak szolgáló leánya, legyen nékem a te beszéded szerint” (Lk. 1:31 — 38). S noha kegyetlen kíméletlenül járta át a szívét az éles tőr, ahogy az előre megmondatott, mégis boldognak valljuk őt ma is mindazok, akik hiszünk a Jézus Krisztusban. Szent­­séges ajándéka az Istennek az Édes­anya. Egyik kiváltsága az emberi nemnek, minden más élőlénnyel szemben. Egy kedves testvérünk bölcs mondása: “Az állat úgy szüle­tik e világra, hogy mindent tud, ami az élet rendjéhez szükséges. Az em­ber csak tanulni tud. És az, hogy tanul e vagy sem és az, hogy kitől tanul, meghatározza a sorsát.” Ez valóban igaz. Az édesanyai szív me­legsége, ajkának erkölcsi tanítása (Péld. 1:8), hitbeli szilárdságának személyes példája (Tim. II. 1:5) pó­tolhatatlan ajándék. Ezekre épül fel a nemes emberi élet. Ezek híján megvetetté lesz a pogány kananeus, erkölcsi romlottsága miatt. Halálra keserítik környezetüket a kitteusok leányai (Móz. I. 27:46). Elfordítja Isten választott népének szívét a ra­finált moábita asszonyi szó (Móz. IV. 25:1-3). A sokféle válság között is legna­gyobb válsága a ma élő nemzedék­nek a családi tűzhely válsága. Minél könnyebben ég hamuvá a testiesség csalárd oltárán az anyaság szentsége és vele együtt a családi oltár szent­sége, minél könnyebben adják át az édesanyák és általában a szülők gyermekeiket neopogány, szabados gondolkodásának, annál jobban siettetik az emberiség általános elsze­gényedését, romlását. És viselik fe­jükön a történelem és az Isten ítéle­tét. A közeli rokonságban volt egy iri­gyelt házaspár, akik Budapesten él­tek, jó körülmények között. De nem volt gyermekük. Nagy szerencsének tartottuk, amikor egyet a sok rokon közül kiválasztottak és örökbe fogad­ták. A fiúból jónevű építész mérnök lett. Házassága szétesett, egyedül élt, boldogtalanul. Egyszer fájdalmasan beszélte el nekem: “Tudod testvé­rem, engem mindenki irigyelt, mert jó módba kerültem. De senki nem gondolta, senki nem is sejtette, hogy én milyen szerencsétlennek éreztem magam. Én nem ismertem mi az anyai szeretet és valójában én sem tudtam szeretni senkit. Végig hor­doztam egy fájdalmas sérülést. Soha nem tudtam megérteni édesanyá­mat, aki le tudott mondani rólam csak azért, hogy valamivel többet érjek el az életben. ” Ez az ember alig ötven éves korában meghalt. Mint népiesen mondani szokás, megsza­kadt a szíve. Valóban szívbántal­­makban halt meg. A jobb mód nem tudott jobbat adni az Édesanyánál. De meg tudta fosztani a szerető ott­hon melegétől és attól, hogy megta­nulja, hogyan kell meleg fészket rak­ni. Helyénvaló idézni Petőfi Sándor egyik szép verséből az alábbiakat: S anyánkat, ezt az édes jó anyát, O, Pistikém, szeresd, tiszteld, imádd! Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom', De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszólítná tőlünk őt az ég... Helyénvaló idézni a tíz parancso­lat idevonatkozó igéit: “Tiszteld Atyádat és Anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az ÚR a te Istened ád tenéked!” Oláh Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom