Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)

1981-03-01 / 5. szám

6. oldal 1981. március 1. Miért fontos a helyes beteglátogatás? JOB (IV) Urunknak vigasztaló kegyelmét kér­jük az ő közvetlen utódainak, mint volt hittestvérei közvetlenül a Shaker téri gyülekezetből. “Az Úr törvényében volt az ő gyö­nyörűségük” (Zsolt. 1:2), és ezt meleg szívvel, bátorításra kívánjuk kedves olvasóinknak, hittesvéreinknek bár­hol is élnek és olvassák az Evan­géliumi Hírnökünket! Némethy László PETHES TV.-NÖ LEGKEDVESEBB ÉNEKE EZ VOLT: Jézusom kebelén vár nyugalom. E remény biztat e vándor utón. Int nekem siess e bűnből oda, Rég kész van részedre dicskorona. Isten adja kegyből a szép mennyet, Mit Jézus régen már elkészített, Fáradt vándor nyugtát ott felleié, Mit itt nem bírt folyton azt élvezi. Dolgozom vigan, míg itt időzöm. Időm hamar lejár fent nem küzdőm. Mert sok bűn sebet ejt a szívemen, Haza érve, gondom, ott feledem. Honomra gondolok bízni vágyva. A lelkem ott evez öröm árba. Nem viszem mennybe fel szenvedésem, Teljes üdv, béke lesz örök részem. KAR: Mennyei nyugalom szent nyugalom Jézustól készítve e drága hon. Angyalok karával zengedezve Dicsőség Istennek szent nevére. OLÁH LAJOSNÉ: A második mérföld “Ha valaki egy mérföldre hív el, Menj vele kettőre!” Amikor Jézus ezt mondja néked, nem a te erődre épít. Nem a te lelkesedésedre, hitedre, erődre. Nem számol emberi mértékkel, mert a második mérföldet sokan nem érték el! A második mérföld, jaj, nagyon nehéz! Sokszor a lélek bármennyire kész, az elsőt is nehezen teszi meg, mert a test leroskad, erőtelen. Jézus nem emberi erőre gondol, csak arra építhet, amit Ö ad neked; természetfeletti, isteni erőket. Megvan-e a szoros kapcsolatod Vele? Érzed-e, hogy árad az Ö ereje? Akkor indulj bátran! Engedj embertársad kérő szavának, lesz elég erőd a második mérföldre! Nyomorúságodat csak Isten dicsőítése által győzheted le. Az elmúlt alkalommal beszéltünk arról, hogy lehet helyesen és helyte­lenül látogatni beteg testvéreinket, ismerőseinket. Most hadd vizsgáljuk meg az ige világosságában, hogy miért fontos a helyes látogatás? A Bibliában azt látjuk, hogy az Úr Jézus elvárta a betegtől, hogy “akar­jon” meggyógyulni. Mivel szabad akarattal vagyunk teremtve, így Isten Fia sem segíthet rajtunk, ha nem “akarjuk”. (Ez a tény minden­ben fennáll, még megtérésnél is.) A gyógyuláshoz szükséges “akarat” ki­alakulása pedig erősen függ a beteg lelkiállapotától. A beteg lelkiálla­pota pedig éppen betegsége miatt erősen befolyásolható. Ennél fogva a beteglátogató szinte átveszi a “lélek­gyógyász” szerepét és helyes vagy helytelen látogatásával elősegíti, vagy hátráltatja ennek az “akarat­nak” kialakulását. A helyes látogató igével, imával, gyengédséggel, rövid látogatásával felderíti a beteget. Távozáskor meg­tapasztalja, hogy a beteg boldo­gabb, több hittel telt, erősebbnek érzi magát, hálás. Röviden: a láto­gatásból energiát nyert. Elnyerte azt az energiát, amely szükséges volt szá­mára ahhoz, hogy “akarjon" meg­gyógyulni, hogy higyjen a “gyógyító” ígéreteiben, szeretetében. Ezzel szemben a helytelen látogató pedig kimeríti a beteget. Hosszú be­szédével, idézett történeteivel, okos­kodásával, “ujjmutogatásával”, csak fárasztja a beteget. Távozásakor azt tapasztalja, hogy a beteg elhagyja magát, erőtelen, hitet-vesztett, re­ménytelen, vagy ingerült. A látoga­tás következtében energiát vesztett, akaratereje kigyengült, hite ellan­kadt. Jób ezt erősen megtapasztalta. Ezért többször, többféleképpen kér­lelte látogatóit, hogy hagyják abba vádjaikat, okoskodásukat. Kérte őket, hogy hallgassanak, kérte őket, hogy próbálják megérteni állapotát. Igyekezett arra, hogy megőrizze saját nyugalmát, hitét, de aztán egy idő múlva betelt a pohár... Mikor látta, hogy látogatóit semmi sem győzi meg, akármit csinál, ők csak “mondják... mondják... a magu­két”, akkor felszakadt belőle a meg­állapítás; “nyomorult vigasztalók vagytok”. Miért fontos a helyes betegláto­gatás? Hogy ne legyek, ne légy “nyo­morult vigasztaló”, hanem értékes, hitet, életerőt fakasztó vigasztaló. Most pedig hadd idézzek “mai” példát a fentiekkel kapcsolatban. 1. Egy testvérünk mondta el, hogy súlyos fej-operáció után egy látoga­tója azt gondolván, hogy ő nem hall, így szólt leányához: “Édesanyád meg fog halni. ” A beteg leolvasta szájáról mondanivalóját. Azonnal Istenhez kiáltott erőért, mert érezte, hogy a “nyomorult vigasztaló” legyengítet­te. Aztán meggyógyult és fájdalma­san közölte ezen látogató hatását. 2. Egy alkalommal, vasárnap dél­után hasgörcsöm támadt. Orvost ilyenkor nehéz találni. Nem tudtam hova forduljak. Váratlanul betop­pant nagybátyám, s a család térdre­­borult. Nem beszéltek, nem vádol­tak, csak meghallgatták panaszomat és imádkoztak. Néhány perc múlva velük ebédeltem az asztalnál. “He­lyes vigasztalók” voltak. 3. Máskor: vesemedence gyulla­dással otthonomban fekve egy fiatal testvérem látogatott meg. Jókedelyű volt, sokat nevettetett. Rövid ideig felderített, de amint egyik óra telt a másik után, s még mindig viccelő­dött, éreztem, hogy kezdek kimerül­ni. Mire elment, már túl késő volt... Olyan görcsöt kaptam, melynek következtében kórházi kezelésre szo­rultam. Hosszú látogatása “hely­telen” volt. 4. Aztán előfordult az is, hogy az egyik testvérünk sok szenvedés után egy operáción esett át. A testvérek sajnálták és nagy csoportban láto­gatták. Testvérünk már jobban volt, az orvosok már biztatták, minden­képpen javulás csodájáról biztosítot­ták. Ennélfogva örült az ifjúság cso­portos látogatásának. Velük énekelt, imádkozott, igét hallgatott. Aztán rövid látogatásuk után rohamosan gyengült. Az orvosok még mindig azt állapították meg, hogy minden szépen javul, de életereje mégis csak egyre csökkent. Miért? Majd legkö­zelebb elmondom. Most csak azzal búcsúzom, hogy elmondjam, hogy arra vágyom, és azt kérem, hogy értékes, életet fa­kasztó, hitet adó “vigasztaló” legyek. Mátrai Mihályné

Next

/
Oldalképek
Tartalom