Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-03-01 / 5. szám
4. oldal 1981. március 1. Azt olvastam a Róma 3:23-ban, hogy: “mindnyájan szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül”. Mit jelent ez a megállapítás a gyakorlati életben? * * * A teljes igevers így hangzik: “Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” Itt tehát arról van szó, hogy az ember a bűn következtében elveszítette az Isten dicsőségét. Némelyek úgy vélik, hogy itt az eredendő bűnre utal az apostol, amikor azt mondja, hogy “mindnyájan vétkeztek”. Bár igaz, hogy Ádámban az egész emberiség bűnössé lett, de itt többről van szó. Azt hangsúlyozza az apostol, hogy egyénileg mindnyájan rá vagyunk utalva az Úr Jézus engesztelő áldozatára, mert egyénileg mindnyájan bűnösök vagyunk és ezért nem kárhoztatunk senki mást csak önmagunkat. Az Isten dicsőségének a hiánya legalább két dolgot jelent: 1. Először azt jelenti, hogy az embernem olyan többé, amilyennek az Alkotója teremtette. A bűn miatt az ember elvesztette azokat a képességeket, amelyekkel a bűnbeesés előtt rendelkezett. Még ma is előfordul — ritkán —, hogy egy ember a tekintetével megfékezi a vadállatot, beszél az állatokhoz és azok megértik. Történelmi tény, hogy Szent Ferenc a madaraknak prédikált. Az ember bűnbeesése előtt nem ismerte a félelmet és a szégyen sem borította arcát, de a bűn elvette az emberiség szellemi hatóerejét és méltóságát. Az Édenen kívül született emberek, mint Ádám utódai, ebben az állapotban megrögződtek, maguk is mindnyájan vétkeztek. Erre a tényre utal Ésaiás próféta: “Mindent, aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem! Hozd ki a vak népet, amelynek szemei vannak, és a süketeket, akiknek füleik vannak” (Ésaiás 43:7 — 8). 2. Az Isten dicsősége nélkül szűkölködni azt is jelenti, hogy megszűnt az embernek a Terem tőjével való meghitt, közvetlen kapcsolata. A fenti Ige világos magyarázatát adja ennek a tragikus helyzetnek. Az embert a maga dicsőségére teremtette az Úr, szemet teremtette neki, de nem látja alkotóját, nem ismeri fel Isten kezét az egyéni, családi és közösségi életében. Az embernek hallószerveket teremtett Isten, de nem képes meghallani Terem tője szavát, amit az Igében hallat velünk. Mózes negyven napig időzött a hegyen Isten társaságában. Amikor visszatért a nép közé, az arca fénylett az Isten dicsőségétől. Ahol megvan az Istennel való közösség az Ige, imádság és a lelki közösség által, ott megnyugszik az emberen Isten dicsősége. Szűkölködni az Isten dicsősége nélkül tehát azt jelenti, hogy az ember elesett, nyomorult, azért jutott csődbe, mert letért az Isten által számára rendelt útról és nem keresi az Isten társaságát. Gerő Sándor Németből: TURMEZEI ERZSÉBET SZOLGÁLAT AZ ÉJSZAKÁBAN Kik az éj csendjében virrasztva fenn tűnődtök, az álom mért kerül el: ne keseregjetek, mert meglehet, hogy az Úr szent szolgálatra nevel. Hisz egész napon át sok imádság, könyörgés ostromolja az eget, Kérők, imádkozok, hálát adók serege — nappal hatalmas sereg. Járjon be lelhetek, sok-sok helyet, s kit Isten ott reátok bízhatott mindnél időzzetek egy keveset: terhét hordozzátok! S ahol beteg pihen, halk-szeliden lengje körül imádság-illatár, erősítse meg azt, vigyen vigaszt annak, ki halál árnyékában jár. De ha leszáll az éj, s az álom mély, csak itt-ott virraszt árván valaki... Szolgálatra — lehet —, e sereget maga az Isten választotta ki. Tovább! Mindig tovább! Világosság, sötétség küzd egymással szüntelen. S nem egy bátor vitéz ereje vész, Támasza buzgó imátok legyen! “Dicsérje szent Nevét, — hangzik felénk — ki éjszaka Isten házában áll!” A világ elpihent. Sötét van csend. De az imádság füstje égre száll. Ti hátvéd legyetek! És kérjetek küzdelméhez fegyverzetet, erőt! így abban is lehet szent részetek, ha Isten győzni segíti őt. S ha az éj csendjében a szent helyen Isten előtt szívetek meghajol, O beszél veletek, figyeljetek! “Szólj hozzám, Uram, szolgád hallja jól!” Ha Jézus vére föd, ha O betölt, s jelenléte áthatja szívetek: sok titkot kijelent, — mert mély a csend — mit nap zajában nem értettetek. Részvételt kérjetek, ki tévelyeg hitetlenül, hamis ösvényeken, annak is égi fényt! hívja szegényt a kereszthez, ott várja kegyelem! így könyörögjetek! És fejetek Jézus ölén ha megpihenhetett, az álom is leszáll... Alhattok már, mint gondtalan, boldog kisgyermekek. S kinyújtva kezetek, csak vigyetek sokakat Jézoshoz! Ezt várja O. Nevük mondjátok el! O majd felel. Nála az áldás, Nála az erő. S ha mégse?... Bízzatok! Hisz Uratok együtt virraszt az éjben veletek. Éji szolgálat ez. Jutalma lesz: gyümölcsöt terem és győzelmeket.
