Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-02-15 / 4. szám
1981. február 15. A HÁLA I \ írta: Némethy László Dosztojevszkij írja egyik regényében, hogy az angyalok összejövetelt tartottak. Ezen megjelentek mindazok, akik emberi elképzelésünk szerint jellemileg a legszebbeket képviselték. — S így köztük volt a hála angyala is. A sok angyal, akik jelen voltak, csodálkozva néztek erre az angyalra. Hát te ki vagy? — kérdi a sok közül egy. “Én, én — válaszolja szerényen — a hála angyala vagyok. Azért a szerző így jegyezte meg, hát hogyne lenne ismeretlen fogalom az emberek között, ha még az angyalok se tudnak róla, mi a hála! Néhány évvel ezelőtt a mentőautó robogott velem a kórházba. Hirtelen rosszul lettem és azonnali orvosi beavatkozás volt feltételezhető. Míg az autó a kórházba ért, a mellettem lévő ápolónő engem is és azt a műszert is figyelte, ami a szívműködését állandóan mutatta. Biztatott, nem lesz semmi baj, legyek nyugodt, ők már is összeköttetésben vannak a kórházzal és jelentik állapotomat. Akkor leszámoltam az életemmel. Könyörögtem az Úrhoz, fogadjon úgy, mint vagyok. Tudom nincs érdemem, gyarló és bűnös vagyok. Kértem az Atyát, vegye figyelembe az értem is meghalt Krisztust, mint Megváltómat, Aki ott Előtte most is imádkozik. Közben — az út elég hosszú —, gondolatban elbúcsúztam mindenkitől. Az itteni családom tagjaitól és az óhazában élőktől szintén. Jóbaráttól, lelkitestvérektől. Aztán sorba szedtem azokat, amik nem személyek, de mégis annyira az enyémek. Tudtam ezek mind “sarak és szemetek”, de mégis napjaimat, sőt énemet töltik ki, akár hasznosak azok, akár haszontalanok. A legtöbb keresztyén ember életében Jézus Krisztus a kereszten függ és saját énje ül a trónon. Fordítva jobb lenne: ha Jézus lenne a trónon és az énje függne a kereszten. Döntened kell! Szégyenedet, gőgödet fel kell adnod! Merj elszakadni a bűntől! A kórházból, vizsgálat után hazaküldtek, de megadták a legfontosabb tennivalóimat, pont úgy, ahogy az orvosok szokták a betegeknek. Hála a mennyei Édesatyámnak, különösebb bajom nem lett. Jó tíz nap múltán, őszi novemberi idő volt, esős és hideg, de legjobban sáros, kimentem a szomszéd község farmer piacára vásárolni szükséges főznivalókat konyhánkra. Kint egy árva lélek se volt a rossz időjárás miatt. így bementem a fedett helyiségbe, ahol mindent, amit óhajtottam venni, található volt. Az eladó szörnyen panaszkodik és vádolja az időt, hogy az milyen rossz, kellemetlen és ronda. — Mikor végére ér, azt mondom neki: “Nekem ez a legszebb napom”. Csodálkozva kérdezi: “Miért?” “Születésnapja van?” “Nem” — válaszoltam. “Talán — folytatja — házassági évfordulója van?” Újra mondom: nem. “Talán — kérdezi megint — valamilyen módon nagy pénzt nyert?” Újra mondom: nem. “Hát, akkor mégis miért ez a legszebb napod ez neked?” “Hát — mondom —, csak azért, mert ezelőtt 10 nappal, a mentőautó robogott velem a kórházba, és én akkor azt hittem ütött az utolsó órám. És — imigyen folytattam — azóta nekem, minden reggel, amikor felébredek, az a nap, mindig a legszebb napom. Mert nem szólított el az Úr az örökhazába. Akármilyen is ez az élet, azért mégis szép és élni jó. És ezért a reggelem azzal kezdődik, hogy megköszönöm azt a kegyelmet, amit az Isten velem szemben, mint bűnös s gyarló egyénnel, kegyelmes volt, életben tartott.” Az emberem igen barátságosan kezet fogott velem és azt mondta: “Igaza van!” Sőt, amin én is meglepődtem, megköszönte, amit elmondtam neki. Azért mertem a hálára hivatkozni és a nagy író után idézni — valóban mennyire ismeretlen fogalom emberi életünkben a hála. Pedig, hányszor és hányszor imádkozzuk: “Hálát adok Neked mennyei Atyám... ” stb. A hálát a cselekvés, bizonyítja. Az üres szólam, megszokott szójárás, látható hatás nélkül nulla, semmitse érő, úgy ismeretlen, mint volt a hála-angyala azon a gyűlésen. Meggyőződésem: bőven kapok áldást, amikért nem szájjal, hanem tetteimmel kell hálásnak lennem! $%%%%%%%%%%%%% | Olvassuk, tanulmányozzuk § a Szentírást 1. lecke 1981. március 1. Kapcsolatok az Isten országában Máté 19:1 —11, Róm. 12:9—11, Móz. V. 30:19—20. Napi elmélkedések: Hétfő, feb. 23. Akiket Isten egybeszerkesztett. Máté 19:1 — 11. Kedd, feb. 24. Az első hely a Krisztusé. Máté 19:13 — 22. Szerda, feb. 25. Mindent elhagyva kövessük Őt. Máté 19:23 — 30. Csüt., feb. 26. Keresztyén életközösség. Róma 12:9 — 21. Péntek, feb. 27. Megváltozott kapcsolatok. Kol. 3:18 — 21. Szombat, feb. 28. A Lélek egysége. Ef. 4:1-6. Vasárnap, márc. 1. A parancsolatok megtartása. Móz. V. 30: 15-20. Aranymondat: “Embereknél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26b). Vasárnapi imaáhitat: Könyörögjünk a népek békességéért (Zsolt. 122). 2. lecke 1981. március 8. Isten bőkezűsége Máté 20:1—16. Napi elmélkedések: Hétfő, márc. 2. Munkások az Isten országában. Máté 20:1 — 16. Kedd, márc. 3. Ki a nagy az Isten országában. Máté 20:17 — 28. Szerda, márc. 4. Isten szeretete a szívünkben. Róma 5:1—5. Csüt., márc. 5. Békesség Krisztus által. Róma 5:6 — 11. Péntek, márc. 6. Szabadság ajándékképpen. Róma 6:12 — 21. Szombat, márc. 7. Isten ajándéka a hivőknek. Ján. 1:9 — 13. Vas., márc. 8. A választott nép. Móz. III. 20:22-26. Aranymondat: “...az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy O szolgáljon és adja az O életét váltságul sokakért” (Máté 20:28). Vasárnapi imaáhitat: Adjunk hálát Istennek az O kimondhatatlan ajándékáért (Kor. II. 9:8 — 15). * * * 3. lecke 1981. március 15. Első az Isten országa Máté 22:1—14. Napi elmélkedések: Hétfő, márc. 9. A hit elsősége. Máté 21:18-22. 7. oldal
