Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)

1981-02-15 / 4. szám

VOL. 73., No. 4, FEBRUARY 15, 1981 (USPS 716300) 73. ÉVF., 4. SZÁM, 1981. FEBRUÁR 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja "AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA” (Róma 1:16) Sok olyan név van a Bibliában, mellyel csak egyszer-kétszer találko­zunk. Ilyen e név Táré, Ábrahám atyjáé is. Ha Táré körülményeit és cselekedeteit vizsgáljuk, találunk ná­la szépet és elvetni valót. Nem min­den ember élete olyan szép, mint a szivárvány és tiszta, mint a havasi forrás. Tárénál elkerülendő hibának találjuk, hogy megértette Isten pa­rancsát, de a követésben megtor­pant. Sém, Istenhez hű és Isten ígéreteit bíró nemzetségből származott. Büsz­ke lehetett őseire, de Istenben hivő szüléinkre való hivatkozás nem visz közelebb Istenhez s nem erősíti hi­tünket. Ebbe a hibába estek a zsi­dók, mikor azzal dicsekedtek Jézus előtt: “Ábrahám utódai vagyunk” (Jn 8:33). Amire Jézus így válaszolt: “A ti atyátok az ördög, tőle származ­tok...” (Jn 8:44; Mt 8:11-12). A szülők hitével még nem üdvözült senki. Táré ismerte Isten terveit, mégis bálványimádó volt (Józs. 24:2). Tu­dott az özönvízről, Nőéről és Bábel tornyáról — s mégis, mint Manassé és társai — bálványimádó maradt. Táré az első, akinél először említi a bálványimádást a Szentírás. Aki nem Istennek, az a bálványoknak szolgál. “Senki sem szolgálhat két úrnak” (Mt 6:24). Mindegy, hogy a bálványokat minek nevezzük; jólét, hírnév, vagy vallásos vakbuzgóság, mely emberekben, gyülekezetekben, sőt nemzetek között is szeretet-hiány­hoz (gyűlölethez) vezet. Isten kihívta Ábrahámot a rom­lott erkölcsű nemzetségből: “A dicsőség Istene megjelent Ábrahám­nak” (Ap.Csel. 7:2 — 4), ami Táréra nagy hatással volt. Bűnbánatot tar­tott, szakított eddigi életével és új életet kezdett. Ábrahám élete áldá­sul szolgált apjának az Isten megis­meréséhez. Táré Ábrahám által “el­f------------------------'----------------------| TÁRÉ 1 Mózes 11:31—32. hívott” \ett. Szép gyümölcse volt ez a fiú bizonyságtevésének. Volt-e vala­ha is a mi életünk bizonyságtevő és eredményes? Mikor Táré hallott az Isten hívá­sáról, nem habozott, hanem enge­delmeskedett. Nemcsak családját, hanem a rokonságát is magával vitte. A lelkesedés nála nem szalma­láng, hanem szívet melegítő tűz volt. Táré elhitte és magáévá tette amit a fia mondott és mint később Ráháb, ő is felszólította rokonait kivonu­lásra. Talán Ábrahám hibája volt, hogy a vezetést átengedte Tárénak. Táré lett a csoport vezetője, de sze­gény lelkiekben nem jutott tovább az első lépésnél. Sokszor tapasztalható, hogy hivő gyülekezetekben egyes ve­zetők éveken keresztül nem jutnak tovább az első lépésnél. Táré kivonult Urból, elhagyta a Weöres Sándor: A Logoshoz Derékban lángban láttalak s láttam, hogy még nem égtél Egy csepp sem érte lábadat, mikor a vízre léptél. Te csipkebokrom s Jézusom, te készen-adott jóság, rejtélytelen szilárd orom, nem-osztható valóság! S a csoda én vagyok magam mert rejtélyes a vétek; iszaptól csapzott a hajam és kusza tűzben égek. Testem hamuja egyre hull, lángkévém messze lebben. Álmok visszája fodrosul a nyugtalan vizekben. Vagyok a mélység és tető, sok útvesztőjü hegység. S Te a tovább-nem-fejthető, legegyszerűbb nagy egység. bálványimádás helyét, vállalta a szé­gyent és a félreismerést — mely ilyenkor elkerülhetetlen, mint min­den megtérésnél — és mégis egy do­logban hibázott. Hibája az volt, hogy megfeledkezett arról, hogy Isten követése két dolgot kíván, ki­vonulni a világból és belépni az Isten közösségébe. Ő is jól futott, mint a galáciabeliek (Gál 5:7), de csak Há­­ráig. A csoport pihenni akart, s a pihenésből “ottmaradás” lett. Hány ilyen ember van a világon? Táré gyenge és tétovázó volt, mint amit neve is jelent. Megijedt az Isten ha­ragjától, az utolsó ítélettől. Lemon­dott sok mindenről, megváltozott, elindult, de nem ment be az Istentől megígért földre. A sok bűntől való elszakadás még nem Krisztusnak, mint személyes Megváltónak az elfo­gadása. Jézus elfogadása többet je­lent a bűn elhagyásánál! Hárán a pusztán innen volt s Táré — kiben gyenge volt a lelki élet — nem mert neki vágni a sivatagnak, mely őt Kánaántól elválasztotta. Nem merte vállalni a megpróbálta­tást és a nélkülözést. Nagyok voltak az igényei, melyet a sivatag nem biz­tosított. így vannak sokszor az üdvöt keresők a hitélettel. Táré a határon kívül maradt. Akik Táréval utaztak mind ott rekedtek Háránban. Hát­ráltatta Ábrahámot is, mert Táré nélkül tovább jutott volna. Útitársak nem mindig “társak”, sokszor vissza­tartják az Isten elhívottait. Szegény Táré minden jóindulata ellenére meghalt Háránban. Meg­halt az ígéret földjéhez közel, de az ígéret földjén kívül. Ugyanígy meg­halhatott volna Urban is. Táré jól választotta az üdvösség útját. Meg­indult a kegyelem útján, de az utolsó lépésnél meghátrált, mint Félix, Fes­­tus, vagy Agrippa. Háránban való halála olyan, mint Lót feleségéé (lMóz. 19:26). Sajnálattal és szé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom