Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-02-01 / 3. szám
6. oldal 1981.február 1. semmivé vált hatalmat. A próféták jövendölései beteljesedtek rajta. De nemcsak Babilonon, hanem a többi nagy országokon és birodalmakon is beteljesedett minden jövendölés. A perzsák médiabeli és Nagy Sándor macedóniabeli birodalma és a hatalmas római birodalom szintén összeomlottak, mert az Úrnak egy szava sem esik hiába. Jeruzsálem ellen az Úr Jézus jövendölt és ezek, mint más szavai is, szóról-szóról teljesedésbe mentek: “Mert eljő az idő ellened, melyben a te ellenségeid te körülted palánkot építenek és körülvesznek tégedet s mindenfelől megszorítanak. És téged a földdel egyenessé tesznek és a te fiaidat ott benn; s nem hagynak te benned követ-kövön, mivelhogy nem becsülted meg a Te meglátogatásodnak idejét.” (Lukács evang. 19. r., 43 — 44. v.) Jeruzsálem elpusztult, a templom lerontatott, a szüntelen való véres áldozat abbahagyatott és a zsidó nép fegyvertől megmenekült része szétszóratott. Az Úrnak minden jövendölése be fog teljesedni, minékünk azonban nem az a feladatunk, hogy előre meghatározzuk, miként fognak azok a beteljesedések végbemenni, hanem hogy éberek, vigyázok és hívek legyünk életünknek minden órájában. Be fog teljesedni, hogy a gonoszok elveszik büntetésüket és a jámborok jutalmaikat. A hegyek le fognak nyomattatni és a völgyek fel fognak emeltetni. A kevélyeknek szarva letöretik és az alázatosak felmagasztaltatnak. Az özvegyek és árvák könynyei felszáríttatnak, a gazdagok aranyának és ezüstjének rozsdája pedig bizonyságot tesz az ő kegyetlenségükről. Meg fog jelenni az Úr az ő szentjeivel egyben az égnek felhőiben, amikor jajgatni fognak a földnek nemzetségei. Talán közel is van amaz idő. Lehetséges, hogy az is most fog beteljesedni, amiről Mikeás próféta így ír: “És sok népek között ítéletet tészen Isten és sok nemzetséget megfedd nagy messze földig és az őfegyvereikből kapákat csinálnak és az ő dárdáikból sarlókat és egyik nép a másik ellen fegyvert nem vonszon és többé hadakozást nem tanulnak.” (4. r., 3. v.) Lehetséges, hogy ennek bekövetkezése is közel vagyon, de bármint legyen, az Úr szava arra figyelmeztet, hogy ne aludjunk, legyen olaj a lámpásainkban és mint amaz okos szüzek (Máté evang. 25. r., 1 — 13. v.) várjuk a vőlegényt. Be fog teljesedni, hogy a sátán megköttetik és ismét eloldatik. Be fog teljesedni, hogy a föld és annak alkotmányai megégnek. Az angyal trombitája megszólal és eljő a nap, amikor az élők és holtak megítéltetnek. A tenger kiadja az ő halottait, a halál kiadja az ő halottait és a pokol kiadja az ő halottait. Ott állanak majd mind a nagy fehér királyi szék előtt és a felnyitott könyvekből megítéltetnek. Eljön a nap, amikor az Isten fiainak dicsőségük megjelenik, amelyre még a teremtett állatok is sóvárogva várakoznak (Rómabeliekhez írott levél 8. r., 19 — 22. v.), s amikor Isten átadja gyermekeinek azt az országot, melyet részükre készített, mielőtt még eme világnak fundamentumait letette volna. Eljön a nap, mikor az Isten gyermekeinek arca tündökölni fog, mint a nap s azok örökkévaló királyokká és papokká tétetnek, erőben, hatalomban, szépségben, bölcsességben, az isteni természetnek elnyerésében, örökélettel és el nem múló üdvösséggel a végtelen nagy birodalomban, az isteni kezek által készített hajlékokban és egymás boldog társaságában szeretet, béke, elfogyhatatlan öröm között, mint egy végtelenül nagy család az Atyának házában. Eljön ez a nap, mert az Úrnak minden szava beteljesedik és te, még mostan szenvedő, de a te Megváltódhoz hű lélek, annak beteljesedését tapasztalni fogod. Oh minő vigasztalás ez minden viszonyok és körülmények között a hivő lelkek számára! De mily rettenetes a hitetlenekre! Az Úr minden szavának teljesedése a híveknek, mivel közelebb hozza őket a tökéletességhez. Örvendezzünk, szívünkhöz jutott és mi befogadtuk Istenünk szavát! Vigyük azt mások szívéhez is! NEM JÓL KÉRTEK! JÓB (I.) Először is hadd mutatkozzam be: Jób a nevem. A Bibliában így olvastok rólam: “Ez az ember fedhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő” (Jób Ll). Szép családom volt. Isten hét fiúval és három leánnyal áldott meg. Nagyon szerettem őket és sokat imádkoztam, aggódtam miattuk. Gyermekeim ragaszkodtak egymáshoz és így gyakran együtt szórakoztak, hol az egyik, hol a másik otthonában. Ilyenkor mindig az a félelem fogott el, hogy hátha vétkeztek, hátha gonoszt gondoltak Isten ellen s ezért valami baj fogja őket érni. Ennélfogva minden ilyen családi összejövetel után, imával és égőáldozattal járultam értük Isten elé. Testvérem! Hadd osszam meg itt veled azt a tényt, hogy azóta rájöttem arra, hogy ezen imáim és égőáldozataim bár jóindulatúak voltak, mégis féltésből, rettegésből, aggodalomból és értük való idegeskedésemből eredtek; nem hitből. Az ima helyes volt, de az indítóok helytelen. Mintjakab 4:3-ban olvassuk: “Nem jól kértem. ” Hosszú ideig nem is találtam nyugalmat rettegéstől, aggodalomtól gyötört szívemnek. Mikor erősen elfogott a rettegés, mindig ismételten imádkoztam és áldoztam, aztán tovább rettegtem és aggódtam. Lehet így is imádkozni! Ma azonban már tudom, hogy a hitből való ima ad csak nyugalmat. Ezt a leckét egy súlyos próbatételen keresztül tanultam meg, amiről a továbbiakban majd bővebben beszámolok. Most azonban hadd kérdezzek csak ennyit tőled: A te kéréseid, imáid félelemből, rettegésből, aggodalomból származnak, vagy hitből? Amikor Istenhez járulsz, nyugalmat nyersz, vagy utána tovább is gyötrődsz, aggódsz kérelmeid tárgya felett, mint én tettem? Máté Evangéliuma 21. rész 22. versében ezt olvassuk: “És amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. ” Hogyan imádkozhattam volna hittel gyermekeimért? Úgy, hogy letettem volna őket Isten kezébe. Megmondtam volna Atyámnak, hogy éppen azért, mert féltem őket, leteszem őket a legjobb kézbe, ahol biztonságban vannak. Elmondhattam volna, hogy kérem őrizetét és igénylem áldását. Azt is, hogy szívemből kívánom, hogy gyermekeim istenfélő, feddhetetlen életet éljenek, bűnt
