Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-02-01 / 3. szám
VOL. 73., No. 3, FEBRUARY 1, 1981 (USPS 716300) 73. ÉVF., 3. SZÁM, 1981. FEBRUÁR 1. —.....rw m i l A i r yitéz Ferenc Reformátusok Lapja 493 Amboy Avenue, Perth Amboy, N.J. 0886 Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA” (Rómal:16) VISSZAPILLANTÁS Azon a reggelen munkába siettek az emberek. Mi is. — 1976. június 29-én virradtunk arra a napra, amelyre régen készültünk. Korán ébredtünk, de ez nem is csoda, hiszen hosszú és ismeretlen útra indultunk. Nem egy másik országba, hanem egy másik világrészre. Gyermekeink elrendezése, a családi búcsúzás már megtörtént, de az elválás nehéz pillanatai most következtek. — Nem volt zajos az a reggel. Nem volt külön-külön iskolába, munkába indulás. Nem volt egyetlen ajtóbecsapás. Feszült csend volt és szótlan sietés, mert az óra sürgetett az indulásra. Az ajtó előtt megálltunk és férjem Mózes imádságát mondta el: "Ha a Te orcád nem jár velünk, ne irigy ki minket innen!" Az Úr nevében kiléptünk az ajtón, búcsút intettünk kedves otthoLázár Szava, mint szárnyszegett madár hull az út gránit kövére. Sóhaja elhaló gyertyaláng, Sebeiből patakzik a vére. Neki a földön nem jutott barát, jó szó, megértő testvér. De Isten ismeri sebeit, És Abrahám kebele vár rá. Vigaszok sugár özönében, övé lett a megtalált Éden. Gerő Sándor nunknak és gyermekeinkkel elindultunk a repülőtérre. Reggel fél 7 volt. Az emberek táskával a kezükben siettek a munkába. Észre sem vették, hogy mi is oda indulunk, de kivételesen most nagyon messzire. A repülőtéren egy szép gyülekezet várt, akiknek szeretete és imádsága kísért, sőt ma is kísér. Eljött az idő, amikor beléptünk, azon az ajtón, ahová már kísérő nem követhetett. Ez volt a legnehezebb. Üvegen keresztül nézni drága gyermekeinket, pici unokáinkat és szeretteinket. Amikor felrepültünk mindaddig visszanéztünk, míg láthattuk a földet. Azután, amikor a felhő eltakarta, egy ideig sehova, csak magunkba néztünk és egy ige jött elénk, hogy egészen betöltse a szívünket: “Alant vannak örökkévaló karjai... ” Aztán kezdtünk előre tekinteni és újra az órát figyelni, hogy mikor is léphetünk ki az ajtón és mikor láthatjuk meg azokat, akiket még ugyan soha nem láttunk, de akik az új munkaföldre hívtak és várnak. Hála a jó Atyának elérkezett ez az idő is, hogy ennek a csodálatos nagy világrésznek a földjére léptünk és itt is egy sereg integető kéz fogadott, annyi különbséggel, hogy itt öröm csillogott a szemekben. Voltak gyermekek, fiatalok, felnőttek azok helyett, akiket otthagytunk. Esztendő végén, a visszatekintés ideje van. Erre int az Ige és az idők múlása. “Úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás" (Zst. 90:9). Én most nemcsak az elmúlt évre, hanem az itt töltött négy és fél évre tekintek vissza. A visszatekintés arra is alkalom, amit az énekíró mond: “Nézd az áldást, nézd meg egyenként, lásd az Úr kezéből mennyi jó is ért!” Ilyenkor hálával telik meg a szív. De arra is alkalom, hogy számba vegyem, áttekintsem elvégzett munkánkat. Mit végeztem? Hogyan végeztem? Hány hibát követtem el? Nem volt könnyű az út idáig. Új munkaföld, új emberek, új szokások. Ha hű akarok lenni magamhoz, nem hallgathatom el, hogy az első évben csak testben voltam itt. A gyülekezeti munkát is mindig hasonlítgattam az otthonival. Ez otthon nem így volt. Ezt otthon különösnek találnák. Milyen temetési szertartás az, ahol a gyászoló családtagok is világos ruhában vannak, és olykor-olykor hangos beszéd, nevetgélés is előfordul? Majd, amikor pergett a második év, rájöttem, hogy helytelenül gondolkodom, amikor az új embereket és az új szokásokat régi szemlélettel nézem, és mérem. Hiszen nem embereknek szolgálok, hanem az Úrnak, Aki itt is és mindenütt mindnyájunknak Atyja. Aki nemcsak azt nézi ami a szeme előtt van, mint az ember, “...az Úr azt nézi, ami a szívben van.” Ma már nem érzem magamat idegen földön. Megtanultam nem az embereket és azok szokásait nézni, hanem megbízó Uramra tekinteni, Akinek számadással tartozom. Aki nem bírálni és botránkozni küldött az emberek közé, hanem azért küldött, hogy az O szíve szeretetével szolgáljak azok számára, akik között élek. Az Úr, amikor látta a sokaságot “könyörületességre indult rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva... ”(Mt. 9:36). Ő engem is ezzel a lelkülettel akar felruházni. Őrhelyemre állok és vigyázok. Az Úr szőlőskertje nagy kiterjedésű. Van olyan pászta, ami könnyen művelhető, de van olyan is, ami fárasztó, köves talaj. Milyen bátorító, hogy az Igében nem azt olvasom, hogy a magvető veti a magot a jó talajba; hanem így: “Kiméne a
