Evangéliumi Hírnök, 1980 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1980-02-15 / 4. szám
1980. február 15. 3. oldal Milyen értelemben új a János 13: 34-ben közölt szeretet parancsa? * * * A kérdés jogos. Miért mondja az Úr Jézus újnak ezt a parancsolatot, mikor 3Mózes 19:18-ban is meg van írva: “szeresd felebarátodat, mint magadat’’? Azért új ez a parancsolat, mert új a végrehajtási utasítása, ami meghatározza az ember szeretetének a mértékét. A hegyi beszédben az Úr Jézus magasabbra állította a mércét az ótestamentumi törvények mértékénél. Kimondta, hogy egy tekintet is lehet bűnös, hogy aki atyjafiát gyűlöli az gyilkos. A szeretet mértékét is magasabbra emelte az Úr. A törvény azt igényelte, hogy az embernek önmaga iránti szeretete legyen a mérték, az Úr Jézus azt parancsolta, hogy az Ő irántunk való szeretete legyen mérvadó. Mindig éltek önsanyargatók, akik értéktelen semmiségnek tekintették az életet. Az ilyenek önmegvetése és önsanyargatása jogcím lehetne a Hírek KÍNAI Népköztársaság, Peking — Kétféle Biblia-fordítás kapható Kínában: Todays Chinese version és The Living Bible. * * * DÉL-KOREA, Seoul - Hat új gyülekezet alakult az elmúlt évben minden nap. A reformátusok létszáma 680.000-ről 1,100.000 emelkedett az elmúlt 5 év alatt. A Full Gospel Church Seoulból jelenti, hogy havonta 2500 új taggal szaporodnak. * * * U S A., Washington — 1460 vallásos könyvet adtak ki 1978-ban, ez 10%-kal több, mint 1977-ben. A seculáris könyvek száma 26439 volt, ami viszont 10%-os csökkenést mutat. * * * OLASZORSZÁG, Vatikán — II. János Pál pápa utasította pénzügyminiszterét, hogy hozza nyilvánosságra a Vatikán kiadásait és bevételét, adjon nyilvános, teljes beszámolót a Vatikán-állam anyagi helyzetéről. mások megvetésére. Amíg Isten szeretete az Úr Jézusban nem öltött testet, addig a régi mérték volt érvényben: “mint magadat”, de az Újszövetség népe a magasabb mértéket kapta: “mint én szerettelek titeket”. Hogyan szerette Jézus a tanítványait? Önzetlenül. — Tapasztalati tény, hogy a legönzetlenebb emberi szeretetben is van némi önzés. Néha öntudatlanul is arra gondol az ember, hogy vajon mi haszna származik a szeretetből. Mi az örömre a jóleső érzésre gondolunk, vagy az ürességre és magányosságra, ami akkor szakadna ránk, ha kiveszne életünkből a szeretet. Gondolataink mélyén gyakran ott lappang a kérdés, hogy vajon mennyire szolgálja egyéni boldogságunkat a szeretet gyakorlása. De az Úr Jézus nem így Ha gyermekeink nem mernek bemenni a sötét szobába, felgyújtjuk a villanyt, hadd győződjenek meg róla, hogy nincs mitől félniük. Később is, ha az élet ismeretlen fordulói előtt meg-megtorpannak, milyen megnyugtató a szülőnek szeretetteljes szava: Ne félj! így biztat minket is a mi szerető mennyei Atyánk. Életünknek sötét napjaiban, nehéz próbákban, és a fenyegető jövőtől való rettegésben, olyan jólesik szívünknek az ő megnyugtató szava. A Szentírásnak minden részében, elejétől a végéig megtaláljuk e drága biztatást és a sötét utat beragyogja a felismerés, hogy ha az Ő tulajdona vagyunk, nincs okunk a félelemre. “Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy!” (Esaiás 43:1.) A félelem örök emberi tulajdonság. Beférkőzött még a prófétáknak, az Isten embereinek szívébe is. Féltek az Úr Jézus tanítványai is, amikor megfogyatkozott a hitük. Félünk mi is, ha nem lettünk teljessé a szeretetben, mert “a szeretet kiűzi a félelmet”. Amikor a testté lett Ige megjelent, az angyalok így szóltak a pásztorokhoz: “Ne féljetek, mertímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. ” Ha mindenki magáévá tette volna ezt az örömhírt, akkor ma már talán nem gondolkozott. Egyedüli óhaja az volt, hogy önmagát önzetlenül, teljesen szeretteinek adja. Az Úr Jézus áldozatosan szerette tanítványait. Az ő szeretete nem fogyott el. A János 13:1-ben olvassuk: “szerette az övéit a világon, mindvégig szerette őket”. A tanítványok nem voltak mindig méltók az Úr Jézus szeretetére. A lelki dolgok iránt sokszor vakok és érzéketlenek voltak, “balgatagok és restszívűek”. Mégis szerette őket jobban mint önmagát. Mi tévedünk, amikor azt gondoljuk, hogy a szeretet új parancsa nekünk csak örömet hozhat. Legtöbbször úgy van, hogy először fájdalmat, könnyhullatást, keresztet kap az, aki önzetlenül szeret s csak végül a könnyvetés nyomában támad az öröm. Gerő Sándor is volna félelem. Ha mindnyájan úgy tudnánk Istenben bízni, mint gyermek az atyjában, valósággá válhatna életünkben: “Mikor félnem kellene is, én bízom Tebenned.” “Istenben bízom, nem félek, ember mit árthatna nékem?" A feltétlen bizalom kizárná a tépelődést: vajon milyen sors vár a föld lakóira, és milyen sors vár énrám? Ha ígéreteire építünk, tudjuk, hogy Ő velünk lesz minden nap a világ végezetéig. Sohasem felejtem el, hogy egyik gyermekem súlyos betegsége idején, hogyan csendesítették le nyugtalan szívemet az Ő szavai. Mintha fénysugár világított volna rá nyitott bibliám egyetlen versére: “Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen, higyjetek Istenben, higyjetek énbennem!” Milyen jó az Úr, hogy mindennap kész megnyugtatni minket újra és újra, ha feltámad szívünkben a félelem! Hosszútűrő szeretettel biztat és vezet át az életen, míg elérkezünk oda, ami az élőnek talán a legfélelmetesebb. Boldog az, aki elmondhatja: “Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy!” Boldog az, aki megtapasztalta már, hogy az Ő szavára a vihartól korbácsolt tenger is csendes, tiszta tóvá békül, és a nyugtalan szív Jézusra pillantva lecsendesül. Oláh Gabriella (Kipling, Sask., Kanada) NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy József né Ne félj! Női konferencia elnök: Dr. Haraszti Sándorné Alelnök: Fülöp Árpádné Pénztáros: Kautz Edvinné
