Evangéliumi Hírnök, 1980 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1980-02-15 / 4. szám
VOL. 72., No. 4, FEBRUARY 15, 1980 (USPS 716300) 72. ÉVF., 4. SZÁM, 1980. FEBRUÁR 15. * » ,-y ,,„yi , mm . rr^~' wy ................................... H Vitéz Ferenc Reformátusok LaP3a «3 Perth Amboy, NJ(^"V - '•% Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America MESS ENGER Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA” (Róma 1:16) A BOLDOGSÁG TITKA “Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat! Dicsérem az Urat amíg élek, éneklek az én Istenemnek amíg vagyok. Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet. Kimegyen a lelke, visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei. BOLDOG, akinek segítsége a Jákob Istene és reménysége van az Úrban, az ő Istenében’’ (Zsolt. 146:1-6). * * * Mózes első könyvében olvassuk, hogy mikor Jákob földi életének végéhez érkezett, magához szólította gyermekeit, hogy megáldja őket és így szólt Józsefnek: “Imé én meghalok, de az Isten veletek lesz . . . ” (Gén. 48:21). Mikor a Zsoltáros Isten dicsőítésére buzdítja önmagát és bennünket, arra a nagy igazságra emlékeztet, amit Jákob mondott halála előtt. Nekünk olyan Istenünk van, aki soha nem hagy magunkra, napról napra gondoskodik rólunk és ha hittel kérjük, segítségünkre siet. SzáA SZAVAK ÉRTÉKE A szavak szappanbuborékok, üveggyöngyök, kövek, göröngyök. Vagy csillámló arany ékszerek. Gyógybalzsam, zene, drágagyöngyök sötétben villanó fényjelek. Bármivé válik beszédünk, azt a lelkünk határozza meg. Hogy szavam legyen hív üzenet, mi célhoz segít tévelygőket, lélek mi gyógyít elevenít, megtört kenyér az éhezőknek, erő, mely győz démonok felett, Mennyből érkező tűz, Szentlélek, tisztítsd meg s gyújtsd lángra telkemet! Gerő Sándor munkra Isten nem egy elvont fogalom, hanem valóságos személy, akivel állandó közösségben élhetünk imádság által, mégha testi szemeinkkel most még nem is láthatjuk őt. Csodálatosan boldogító dolog Istenben bízni. Gyermekségemtől fogva tapasztalom, hogy soha nem hagyom cserben, nem kellett csalódnom, mikor gondjaimmal, kérdéseimmel hozzá fordultam. De mindig kudarc, szégyen és keserű kiábrándulás volt az eredménye annak, ha tőle elfordulva a magam értelmére támaszkodtam, vagy emberekben bíztam. Sokszor találkoztam emberekkel, akik elhagyatottságról panaszkodnak. Főként azoknál fordul ez elő, akiknek nincsen személyes kapcsolatuk Istennek ésjgy nem tapasztalhatják meg az O jelenlétét. Az ilyen ember meg sem próbál Istenben bízni, hiszen számára Isten nem létezik, nincs vele közössége. Nem két tőle semmit s éppen ezért úgy gondolja, hogy hálával sem tartozik Istennek. Pedig az ilyen ember is csak az Isten kegyelméből él, hiszen “Isten hozza fel az O napját mind a jókra, mind a gonoszokra . . Mi a Zsoltárossal együtt felismertük a hálaadásra való okot és azért dicsérjük az Urat, a mi Istenünket. Tudjuk, hogy szent Fiát az Úr Jézust elküldte e világra, hogy megmentsen általa. Jézus Krisztuson kívül senki nem menthetett volna meg bennünket a kárhozattól, ami minden bűnösre vár, aki nem fogadja el Őt, mint Megmentőt. Bármilyen gazdagok, erősek, egészségesek vagy ügyesek legyünk is, ezen a földön csak vándorok vagyunk. Egy napon testünkből kimegy a lélek, a test visszatér a földbe, elvesznek terveink és minden amit földi életünkben megszereztünk magunknak. Mi marad meg, amiért érdemes Istent dicsérni? Megmarad az Istennel való személyes kapcsolatunk, ha már itt megbékéltünk Istennel, s ez a kapcsolat nem szakad meg a halállal, mert az Isten lélek és mi testünk nélkül látjuk meg az Istent. Azért beszélünk élő reménységről, mert az Istennel való kapcsolatunk itt kezdődik el és a halál után folytatódik egy más létformában. Az örökélet reménységével teljes szív mindig készen áll arra, hogy ezért a kiváltságért egy életen át dicsérje az Istent. Kibeszélhetetlen nyereség az Istennel való kapcsolat, ezért semmi sem némíthatja el ajkunkon az Ő nevének dicséretét. Az Istent szerető lélek szünet nélkül és a körülményektől függetlenül boldogan tudja dicsérni az Urat lelki énekekkel. Isten gyönyörködik az Őt magasztaló gyermekeinek énekében, mert ez a szív állapotát tükrözi. János apostol a mennyei Jelenésekről írt könyvében elmondja, hogy mikor a huszonnégy vén leborulva imádá az Istent, a királyi széktől ilyen szózat hallatszott: “Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok” (Jel 19:5). Ebből az Igéből világosan kitűnik, hogy a mennyben folytatni fogjuk azt, amiben már itt, ezen a földön gyakoroltuk magunkat. Nagyon sok boldogtalan ember van, mert nem ismerik a boldogság titkát, ami az Istennel való közösségben rejlik. Érdemes tehát az Ige felszólításának engedelmeskedni mikor Isten dicsőítésére buzdít bennünket. Ez megtölti az életünket tartalommal. Ha azt akarjuk, hogy az életünk ne legyen üres, céltalan, hagyatkozzunk teljes bizalommal Istenre, s aztán majd tapasztalni fogjuk lépésről lépésre a vezetését, gondviselő szeretetét és lesz miért hálával dicsérni Őt. Gerő Sándorné
