Evangéliumi Hírnök, 1980 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1980-12-15 / 24. szám
VOL. 72., No. 24, DECEMBER 15, 1980 (USPS 716300) 72. ÉVF., 24. SZÁM, 1980. DECEMBER 15. Reformátusok Lapja Amboy Avenue, (J. 08»él keospeu m ■ MESS E NOER Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK H A T A L M A ” (Róma 1:16) “ Teljes vala kegyelemmel és igazsággal DR. UDVARNOKI BÉLA-----------------------------“És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk... aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" I. Az Úr Jézus születésének a körülményeiről és jelentőségéről két evangélista közöl részletes tudósítást: Lukács és János. (Máté néhány szóban adta tudtul, hogy Krisztus megszületett és a napkeleti bölcsek látogatása után Heródes halálra kereste a gyermeket.) Lukács és János írása különbözik, de kiegészíti egymást. Lukács evangéliuma második részében utolérhetetlen szépséggel írja le az Úr testbe jövetelének a történetét és a kísérő jelenségeket: a bethlehemi jászolt, a júdeai pásztorokat, az angyalok megjelenését, Istent dicsőítő énekét és a mennyből jövő béke-üzenetet. A keresztyén világ Lukács sorainak a megjelenése óta ennek a szép történetnek a hatása alatt áll. A karácsonyi történet szépségét és lelki varázsát a nem keresztyén népek is élvezik. A keresztyén karácsony az egész világ karácsonya. Ha ez az ünnep az egész világ ünnepe, még ha csak formailag is, és ha a születési dátum az emberiség időszámításának a kezdőpontja lett, szükséges, hogy ezzel a nagy eseménnyel részletesen foglalkozzunk. Ami az embereket érdekli, nem csak az, hogy hol, mikor és milyen körülmények között jött le e földre Krisztus, hanem az is, hogy miért jött, mit jelentett a megtestesülés és mi jót hozott e földre az Egyszülött Fiú? Karácsonyi ünneplésünk boldogabb, értelmesebb és kielégítőbb lesz, ha időt veszünk arra, hogy a két evangéliumi történetet, amelyet Lukács 2:1 — 20 és János 1:1 — 18. terjedő versekben találunk elolvassuk. A két evangéliumi közlemény egymás mellé állításából és összehasonlításából lelket örvendeztető képet kapunk az Úr földrejövetelének a jelentőségéről és Isten tervének a bölcsességéről. Lukács történelmi kutatásai nyomán, tanúktól szerzett elbeszélés alapján írta meg a szent történetet. János tanítványi tapasztalatból örökítette meg a Krisztus születésével járó lelki áldásokat. Lukács hallott az “Egyszülött Fiú” dicsőségéről, János látta ezt a dicsőséget. Lukács a szemtanúk benyomásairól írt, János a maga ismeretét és tapasztalatát közölte. Lukács Krisztus földrejöveteléről, János a megtestesült Ige földi munkájáról írt. Lukács a gyermek Jézust magasztalta, János a földre jött mennyei Király dicsőségét tárta elénk. Ezt az összehasonlítást lehet folytatni. A hivő és kereső bibliaolvasó bizonyára fog találni több szép és meglepő érintkezési pontot. II. János evangéliumának az első része nem más, mint karácsony lelki jelentőségének, vagy ha úgy jobban hangzik “teológiájának” a leírása. A világ nagy ünnepének ez a része minden hívőt érdekel. Az evangéliumnak az első részében értékes, lelki tanítást találunk. “Az Ige testté lett." Az “Ige” az írás eredeti nyelvén a “szó” — logos, Isten! Isten vette fel az emberi testet. “Az Istent soha senki nem látta", mondja János a 18. versben. Aki Oános 1:14). azonban Krisztust szemléli az írásokban látható képen és tapasztalatból nyert ismerete alapján, annak fogalma lesz (ha nem is teljes) arról, hogy ki az Isten és milyen az Isten. Nézzünk Krisztusra, O bemutatta a Teremtő dicsőségét. A jánosi tárgyilagos leírásból megtudjuk, hogyan fogadta Krisztust a hitetlen világ. “Az övéi közé jőve és az övéi nem fogadták be. ” Ez a jelentés közli velünk, hogy az Úr minden embert magáénak tart. Nem bélye gezte meg az embert azzal, hogy “bűnös”. De a bűnös ember megbélyegezte magát azzal, hogy a hozzá jött Megváltót nem fogadta be. Ha ezt a verset a keleti és a régi népek kötelező vendégszeretetének a megsértése pontjáról nézzük, akkor azt látjuk, hogy Krisztus megvetésére még a “bűnös” szó sem elég. A keleti ember, még ha hitetlen is, emberi becsületből tiszteletben tartotta a vendéglátás betűkbe nem foglalt törvényét. A világ vakságát és romlottságát semmi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy az üdvösséget hozó, szeretettel közelgő mennyei vendéget elutasította és ezzel az emberi és isteni törvényeket semmibe vette. A napkeleti bölcsek, hosszú, fáradságos útban ajándékokat hoztak. Aranyat, tömjént és mirhát (Máté 2:11). Ezek az emberek tényleg bölcsek voltak. Ezek Megváltót találtak. A világ azonban nem adott helyet a vendégnek és nem tudta, hogy a legnagyobb ajándékot, a kegyelmet hozó Üdvözítő előtt csukta be az ajtót. Ez a szomorú rész is a karácsonyi történethez tartozik.
