Evangéliumi Hírnök, 1979 (71. évfolyam, 1-22. szám)
1979-02-01 / 3. szám
1979. február 1. fefurniHir« 7. oldal URAM, KIHEZ (Jn 6:68-69.) Péter tanítványtársai nevében válaszolt az Úr Jézusnak arra a kérdésére: “Vajon ti is el akartok-é menni?” Ezt azért tehette, mert ismerte Jézusról vallott véleményüket. A mi életünk is nyitott könyv Isten és az emberek előtt. Szavunk, tetteink és egész magatartásunk elárulja vélekedésünket. Akkor eszményi a közösség, ha tagjainak AKIK ELMENTEK SCHARTNERJÁNOS Sao Paulo November 13-án hívta az Úr haza Schartner János testvérünket, aki 80 évet élt ebben a testben és ebből 35 évig szolgálta Mesterét, és Megváltóját. Az utolsó 26 évet gyülekezetünkben töltötte, élettársával együtt, ahol mindig tevékeny és munka-kész volt, amíg egészsége megengedte. A temetésen a gyülekezet pásztora hirdette az Úr Igéjét, kiemelve a feltámadás, örökélet és boldogság biztonságát, amely minden hívőt nyugodttá tesz az eltávozás alkalmával, és megvigasztalja az ittmaradottakat is. Végül felhívta a meg nem tértek figyelmét is, hogy nékik is távozni kell egy napon és szükséges előre elkészülni, hogy biztonságban lehessenek lelkűknek jövője felől a Jézus Krisztusban való hit által. Testvérünket gyászolják: felesége, szül. Herold Anna, 5 gyermeke, 22 unokája és 9 dédunoka, akiknek nagyobb részük hívők, és két baptista pásztor is van köztük. Kívánjuk, hogy Urunk vigasztalja meg a megszomorodott családot és gyógyítsa be a megsebzett szíveket. Nagy István MEHETNÉNK? alapvető kérdésekben egységes a felfogásuk. Kevésbé jelentős dolgokban lehetnek külön látásaink, de Jézus személyére nézve nem szabad, hogy eltérések legyenek a hívők között. A közös, szilárd hitvallás Jézus személyéhez kapcsol, összeköt testvéreinkkel, és bátor hitvallóvá avat. A zenekar tagjai egy közösen elfogadott alaphanghoz igazodnak, különben közös játékuk nemcsak élvezhetetlen, hanem elviselhetetlen hangzavar lenne. így kell nekem is Isten igéjéhez igazítanom a Jézus Krisztusról szóló hitvallomásomat. Az apostol megokolta, hogy miért nem távoznak el az Úr Jézustól. “Mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Figyeljük meg, hogy a hit itt is megelőzte az ismeretet. Ezt a szabályt már a zsoltáríró is tudta, azért mikor a legfőbb jót kívánja övéinek, ezt kéri: “Erezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” A hit a kinyilatkoztatott igazság elfogadása a kinyilatkoztató Isten tekintélyének alapján a kegyelem segítségével. Hit tehát ott támadhat, ahol a kinyilatkoztató Istenre mint legfőbb tekintélyre és hatalomra figyel az ember. Az élő hit Isten ajándéka, ezért nem függ az emberek véleményétől. Minket is elgondolkoztatnak Péter szavai. Az Úr tiszteletben tartja az ember szabad akaratát. Nem akarat nélküli gépeket vagy fogcsikorgató rabszolgalelkeket gyűjt magához. Neki csak önkéntes tanítványok kellenek. Elszakadhatunk tőle, mint Júdás vagy Démás. Bár soha senkit el nem utasít magától, nem is kényszerít senkit arra, hogy nála maradjon. Gondold el, van-e a világon valaki, aki kárpótolni tudna Jézus elvesztéséért? “Kihez mehetnénk?” Júdás a papokhoz ment, csengő ezüstért elárulta Mesterét, és tönkrement, elveszett Jézus nélkül. Az örök élet beszéde csak nála van. Az áldott Ige, amely megváltoztat, megtisztít és utat mutat. Ezért boldogan mondhatjuk a zsoltáríróval: “Lábamnak szövétneke és ösvényem világossága a Te Igéd”. Jézus Igéje számomra olyan, mint eltévedt gyermeknek a hazahívó kiáltó szó. Uram Jézus, én is veled maradok! Gerő Sándor A gyülekezetben mi vagy? Ott ültem kisebb fiammal Egy beteg rádió mellett Es a gépnek már estére Javítva szólani kellett. Forgattam kondenzátorát Cserélve blokkját, csövét Elmagyaráztam fiamnak A gép hibái tág terét. Nem törődve, hogy összetört Lábánál egy szép cserép virág, O nagy komolyan figyelte Hogyan jön be az egész világ. Kérdéseit zúdítá rám: Ez mi, az mi, ez miért kell', Hogy a rádiót fiatal Vagy öreg találta-e fel? Én egy kérdését sem hagytam Szaladni felületesen, Elmondtam neki mindent Amit tudtam, becsületesen. Egy darabig tűnődve állt, A hullámoknak görbéjén, Majd én az ide nem vágó Gyorsan változott kérdésén. Apukám, te tudod azt, hogy Mi az a szó: felekezet, Vagy inkább azt mondd meg nekem Micsoda a gyülekezet? En, hogy ő jobban megértse A készülékre mutattam, Mondván, hogy a gyülekezet Ehhez hasonlít legjobban. Kell, hogy prédikátor legyen, Kell harmonium és tagok, Hogy látogassák hűséggel Kicsinyek és a nagyok. Örültem, hogy a beszédem Nála majd jó nyomokat hagy. Apu, tette fel kérdését: A gyülekezetben te mi vagy? En lehajtottam a fejemet, Nem tudtam kétszínű lenni, És fiamnak válaszoltam: A gyülekezetben? . . . Semmi! Ó nagy szemét rám meresztő: A gyülekezetben semmi?! Mutasd meg nekem, e gépben Hol kell a semminek lenni. Bakó Károly
