Evangéliumi Hírnök, 1978 (70. évfolyam, 1-24. szám)

1978-03-15 / 6. szám

4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1978. március 15. —FELTÄ Az Úr Jézus feltámadásával mind a négy Evangélium foglalkozik. Ösz­­szevetve a négy Evangéliumot, meg­győző erővel hat reánk az első keresz­tyének diadalmas köszöntésének ki­mondhatatlan ereje: “Feltámadt az Úr bizonnyair BÉKE ISTEN SEGÍTSÉGÉVEL Carter elnök beszédet mondott 'ebruár 2-án, egy “Prayer Break­fast" (ima és reggeli) gyűlésen, ame­lyet egy evangéliumi csoport rende­zett Washingtonban. A reggelin 2800 személy jelent meg, köztük sok szenátor és kongresszusi képviselő. “A nemzetközi béke szempontjá­ból fontos tényező részemre a vallá­sos hit” — mondta az elnök. “Bármilyen valláshoz tartozzunk, keresztyénséghez, judaizmushoz, iz­­lámhoz, vagy hinduizmushoz, egy Istenben hiszünk. Ha az Úrban való hitünket megerősítjük és az Ő veze­tését keressük, akkor béketörekvé­sünket siker koronázza.” “Menahem Begin izraeli minisz­terelnök mély vallásos érzelmű em­ber, aki tiszteli az Urat. Anwar Sadat egyiptomi elnökkel lelki kap­csolatba kerültem, amint ez a moha­medán államfő ismételten rámuta­tott arra a tényre, hogy úgy a moha­medánok, mint az izraeliták “Ábra­hám fiai’, s ugyanazt az Urat imád­ják.” Megemlítette Carter elnök, hogy bizalommal tekint India vezetőire, akik szintén hivő és imádkozó embe­rek. Saját hitéletéről Carter elnök így nyilatkozott: “Isten nekem valóság. Jelen van életemben minden napon. Erősít, amikor gyengének érzem ma­gam, vezet, amikor irányításra szo­rulok s Ő adja a tökéletes példát arra, hogyan rendezzem embertár­saimhoz való viszonyomat.” “Feleségemmel együtt minden este áhítatot tartunk s naponta több­ször keresem imában Isten taná­csát/’ {Érdemes lenne meghívni Carter elnököt a keresztyén békekonferen­ciákra. Adhatna hasznos tanácsokat a békekeresés módjaira. Szerk.) MADÄS— János evangélista leírja, hogy aki az Úr feltámadásáról meggyőződött először, az ő maga volt; majd Mária Magdaléna; majd a tanítványok; sőt hitre jutott még Tamás is. Az Úr Jézus dicsőült testben tá­madott fel és ezért csak az őszinte szívű, lélekben és igazságban keresők láthatták meg. Nem láthatta Pilá­tus, Heródes, Kajafás, a hitetlenek serege, de megláthatta Mária Mag­daléna; a többi asszonyok; Péter; a két emmausi tanítvány; a tanítvá­nyok Tamás távollétében; a tanítvá­nyok Tamás jelenlétében; hét tanít­vány a galileai tengernél; 11 tanít­vány a hegyen; egy alkalommal 500-an; külön láthatta Jakab; majd láthatták a tanítványok az Olajfák hegyén a mennybemenetelkor. Már a mennyben volt az Úr, mikor lát­hatta Őt a mártírhalálba kövezett István; a keresztyének összefogására indult Saul; a Pathmos szigetére száműzött János. Az Úr Jézus sírjához ma is tízezrek zarándokolnak. De a sír üres. Halála után harmadnapra feltámadt az Úr. De az üres sír szavak nélkül is beszél. Mit mond az üres sír? 1) Az üres sír a szeretet hajtóereje. Jó reggel, még szürkületkor indul­nak az asszonyok a sírhoz. Mennek végtisztességet tenni az Úrnak. Előt­tük egy nagy kérdés áll: “Ki fogja el­­hengeríteni a követ?” — tudják, hogy ők erre képtelenek, mégis men­nek drága kenetükkel a sír felé. Miért mennek, amikor tudják, hogy senki sem fog nekik segíteni a sír szájára tett és hatóságilag lepecsételt kő elhengerítésében? Mennek, mert hajtja őket a legnagyobb hajtóerő: a szeretet. 2) Az üres sír a feltámadás bizony­sága. A sírt állig felfegyverzett katonák őrzik. A sír szájára tett óriási kő el­mozdítására több emberi kézre van szükség. De Isten akarata előtt min­den emberi erő semmivé lesz. Föld­rengés lesz. A katonák megsemmi­­sülten a földre rogynak. Angyalok jelennek meg. Mire az asszonyok odaérnek, a sír üres. És hangzik az angyali kérdés: “Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, ha­nem feltámadott.” Sok nagy embert helyeztek, mint holtakat, sírba, de azok holtak is maradtak. De az Úr Jézus úgy szüle­tett, úgy élt, úgy szeretett, úgy csele­kedett, úgy halt meg, és úgy táma­dott fel, mint sem előtte, sem utána senki más. Az Úr feltámadása dicsőült test­ben történt. Feltámadása után nem voltak az Úr előtt emberi korlátok. Ha mi hiszünk benne, egykor “elvál­toztatja az Úr a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonlóvá legyen az Ő dicsőséges testéhez” (Fii. 3:21). Az Úr Jézus feltámadása biztosí­téka a mi feltámadásunknak. Az első, aki lelki testben feltámadott maga Krisztus Urunk volt, utána megszámlálhatatlan sokasága a Krisztusban hívőknek támadnak fel lelki testben. Az első, aki romolha­­tatlan, lelki testet nyert, az Úr Jézus volt, utána a Jézusban hívők is ro­­molhatatlan testet nyernek. Az első, aki dicsőült testet nyert, maga az Úr Jézus volt, utána a Jézusban hívők is dicsőült testet nyernek. Az Ige sze­rint “Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lön azoknak, akik elaludtak” (I. Kor. 15:20). 3) Az üres sír az öröm helye. Mélyen elszomorodva mentek a sírhoz az asszonyok, de a sírtól nagy örömmel futottak a tanítványokhoz, hogy elmondják, hogy az Úr feltá­madott. Jézus mindig örömet szer­zett és örömöt szerez ma is. Vajon le lehet-e írni Jairus örömét, mikor leánykája a halálból az életre jön vissza? Vagy a naini özvegy örömét fiának feltámadása felett? Vagy Mária és Mártha örömét, mikor Lázár előjön a sírból? Örömöt hir­dettek az angyalok az Úr születé­sekor; örülnek a napkeleti bölcsek, mikor a kisded Jézushoz vezető csil­lagot meglátják. — Örülj Mária", volt Gábriel angyal első szava Máriá­hoz. Háromezren örömmel fogadták az Igét és megkeresztelkedtek; a sze­rencse komornyik örömmel folytatta útját megkereszteltetése után; örült a börtönőr hitrejutása után. A zsol­­táros arról tesz bizonyságot, hogy Istennél teljes öröm van (Zsolt. 16:11). Az üres sír látása legyen hajtóerő az Úrért való munkálkodásra. Az üres sír látása tegye bizonyossá az Úr feltámadását és a mi feltáma­dásunkat. Az üres sír látása, vagyis az Úr feltámadása legyen forrása e földön, majd az örökkévalóságban isteni örömünknek. Fülöp Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom