Evangéliumi Hírnök, 1978 (70. évfolyam, 1-24. szám)
1978-03-15 / 6. szám
VOL. 70. No. 6., MARCH 15, 1978 70. ÉVF., 6. SZÁM, 1978. MÁRCIUS 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America A/ Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “Az Evangélium Istennek hatalma " (Róma 1:16) DIADALMAS FELTÁMADÁS Pál apostol így összegezi Jézus Krisztus küldetése teljesítményét: “Krisztus meghalt a mi bűneinkért... eltemettetett... és feltámadott a harmadik napon” (lKor 15: 3-4). Logikus, hogy Jézus feltámadását meg kellett, hogy előzze a halála. Logikus, de nem egyszersmind világos. Hogyan lenne világos, mikor épp ennél a pontnál találjuk szemben magunkat a tények, és pedig természetfölötti valóságok egy olyan torlódásával, melynél megtorpan az elme és dadogni kezd a gondolkodás? Mégis, bármilyen tökéletlenül is, meg kell kísérelni a Krisztus halála és feltámadása rejtelmeibe való behatolást, még akkor is, ha előre tudjuk, hogy megértésünk csak egy rövidke lépéssel mélyül. Az ismeret bővüléssel azután megindulhat a Krisztus iránti szeretet, hála és hit árja. Nincs nyoma annak, hogy Jézus valamikor is intézkedett volna temetése felől. Lelke fölött azonban rendelkezett a keresztfán. Utolsó sóhajában, amikor átadta lelkét a halálnak—végrendelkezett: “Atyám, a Te kezeidbe teszem le az Én lelkemet!” Tudjuk, hogy tisztelői sírba helyezték megtört testét. De mi történt tántoríthatatlan leikével? Hova kerül a lélek a halál beálltával? A sírba csak a test jutl Hova megy a bűnterhelt lélek? Hol vetett horgonyt Jézusnak, az Isten-Fiúnak szellemi, lelki Énje amikor magán hordta a világ bűnét? A Szentírás szerint, a bűneihez ragaszkodó ember halála nem jelenti a lélek léttől való megszűntét. Minden lélek az örökkévalóság várományosa — az elkárhozottaké is! Amit az írás lelki-halálként ismertet az pedig nem más, sem kevesebb, mint az elkárhozott lélek végleges és örök elkülönítése Istentől, Isten kegye és Istenországától. Ez az, ami a pokolt pokollá teszi! Igazolja ezt Jézus számos kijelentése; ezt szemlélteti drámai erővel a dúsgazdag és Lázárról közölt tanítása (Lk 16:19 — 31). Ez az, amit a Jelenések könyve “második” halálnak nevez, jóllehet véglegesítése a tűz tavában valósulandó (20:14). Lehet-e ennél más, enyhébb vagy elviselhetőbb, a halál szerepe az Isten Báránya, Jézus részére? Hiszen a bűnösök helyett vetette alá magát a halálnak. Engesztelő áldozat volt, Ő, a bűnnélküli, a “hibátlan és szeplőtlen”, s ugyanakkor az emberiség bűnét hordta magán. Minden alap nélküli lenne feltételezni azt, hogy részére a halál más volt, vagy más lehetett, mint Istentől és Isten kegyétől való teljes és gyötrelmes elválasztás. Talán az örökkévalóság sem lesz képes enyhíteni a döbbenetét Krisztus egyik kijelentése felett, ami elhangzott a keresztfán: “En Istenem, En Istenem! Miért hagyál el Engemet?” Az elképzelhetetlen megtörtént! Isten, aki soha senkitől el nem fordult, sem a mennyben, sem a földön, akitől oly sokan elfordulnak, egyszer, egyetlen-egyszer, elfordult, mégpedig Egyszülött Fiától, és éppen akkor, amikor Egyszülötte Isten és az ember megbékéltetéséért Önmagát adta áldozatul. Ha itt csődöt mond a megértés, egyet csak tudunk: így kellett, hogy legyen; más megoldás nem volt! Isten örök törvénye így szól: “a bűn zsoldja halál!” Halál, azaz Istentől és Isten HJUHÁSZ GYULA: ■ ■ AZ UTOLSÓ VACSORA I ■J János a Mester nagy szívén pihen, ^ E tiszta szíven, e csöndes szíven g Pihen, de lelke a holnapra gondol | S fiatal arca felhős lesz a gondtól. ■ B Mély hallgatás vlrraszt az asztalon. ~ Az olajfák felől a fuvalom g Hősen, szomorúan a szobába téved, g Be fáj ma a szél, az éj és az élet! B Tamás révedve néz a mécsvilágra, J Péter zokog és árvább, mint az árva, g lúdás se szól, csak apró szeme villan, g Remegve érzi: az ő órája Itt van! ■ ■ Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében B Mély tengerek derűs békéje él benn. ® Az ajka asztali áldást rebeg 2 S megszegi az utolsó kenyeret! kegyétől való elkülönítés. Igazságos, nem részrehajló, egyszersmind változhatatlan ez. A kárhozat gyötrelme Üdvözítőnk részére már a keresztfán megkezdődött. De nem ott végződött! Ahogy van mennyország, úgy létezik a kárhozat birodalma is. Ez lett, a törvény rendelkezése alapján a Menny és Föld Urának osztályrésze. Erre hivatkozik Péter apostol, amikor első prédikációja egy tételét (Ap Csel 2:23 — 24) érinti, és kibővítve jelenti, hogy Jézus “a tömlöcben levő lelkeknek is prédikált” (lPt 3:19). Alátámasztja ezt Jézus intelme a feltámadás napján: “Ne illess, Engem; mert nem mentem még fel az Én Atyámhoz” 0n 20:17). Az igazi gyötrelem Jézusnál is a lelkek “tömlöcében” érte el csúcspontját. A Sátán megkísértette és bűnbeejtette az első Adámot; megkísértette már küldetése kezdetén az “utolsó” Adámot, Jézust is. Most, a
