Evangéliumi Hírnök, 1978 (70. évfolyam, 1-24. szám)
1978-02-15 / 4. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1978. február 15. ÚJ HŰSÉGET AZ ÚJ ESZTENDŐBEN Józsué könyvének a 24. része az ígéret Földjén tartott első országgyűlést írja le. Határkő volt ez Izráel életében. Megújították a szövetséget Istennel. Nem először állt Izrael népe az Úr előtt. Szövetséges nép voltak ők már régóta. A történet azt mutatja, hogy a régi és Isten részéről változhatatlan szövetséget a magunk emberi oldaláról időnként meg kell újítani. 1978. év elején hasznos lesz, ha ezzel a szövetséget megújító isteni kegyelemmel foglalkozunk. Józsuénak a szövetség tudatos és ünnepélyes megújításával az volt a célja, hogy előre felvértezze és megvédje népét három fajta kísértés ellen. Kísértették őket: az ősatyák bálványai, a teráfimok, a házi bálványok, amiket Ráchel lopott el Lábántól (lMóz. 31:19,30); az állatok tisztelete, amit Egyiptomban tanultak. Az aranyborjú, az ápis bika mása volt. De kísértették a kanaániták helyi bálványai is. A Baál tisztelet, ami nem más volt, mint az erkölcstelenség intézményesítése. Ez a hármas kísértés ma is meg van. Az atyák, a szülők utánzása. Hivő szülők gyermekei eltanulják a kánaáni nyelvet és utánozzák minden átélés nélkül. Bemerítkeznek, mert ez így szokás nálunk, de nincs mögötte egy megtért, újjászületett átadott élet. Az aranyborjú, a pénz imádatában, a túlzott anyagi hajszában jelentkezik. Nem ok nélkül mondja Pál apostol, hogy minden rossznak gyökere a pénz szerelme. A környezet bálványa pedig a testiesség, az erkölcstelenség, amely mint szennyes áradat igyekszik elönteni világunkat. Mindezekkel szemben előre kell magunkat felvértezni. József nem akkor kezdett gondolkodni, hogy mit válaszoljon, amikor Potifárné kivetette rá hálóját, hanem előre, mintegy páncélba öltözött ezzel a lelkülettel: “... hogyan vétkezhetném az Isten ellen!” (lMóz. 39:9.) Az új esztendő bizonyára újabb próbákat és kísértéseket fog hozni számunkra is. De ez nem jelent semmit, ha föl vagyunk rá készülve és nem ér váratlanul. Ezért mondja az apostol: “Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok!” (Ef. 6:11.) Az új esztendőben újítsuk meg szövetségi hűségünket is az Úrral. Erősítsük meg szívünket ebben: “Bárhogy is lenne, bármit hozna a holnap, én — nem öntudatlan sodródással, hanem boldog odaszánással, tiszta megszentelt élettel — az Úrnak szolgálok!” Józsué, hogy népének szívét a szövetség megújítására megnyerje, buzdításul felhasználta a múlt tapasztalatait, a jövő ígéreteit és a saját életpéldáját. Vegyük számba mi is a múlt áldásait. Nincs, ami nagyobb hálára és hűségre kötelezne, mint életünk megtett útjain szemlélni és számba venni a gondviselő kegyelem megnyilatkozásait. Józsué nyomon követte Isten gondviselését Ábrahám elhivatásától kezdve az egyiptomi időzésen, majd a csodálatos szabaduláson át, a pusztai vándorlás és honfoglalás élményein keresztül a mai napig. De feltárta Istennek népe jövőjére vonatkozó ígéreteit is. Nem buzdítanak e minket Isten gazdag és csodás ígéretei, amelyek előttünk vannak és amelyekre teljes bizalommal számíthatunk ez új esztendőben is? Józsué döntésre szólította a gyülekezetét: Válasszatok! Isten sohasem kényszerít a követésre. Nem öntudatlan bábukat akar, hanem öntudatos gyermekeket, akiket a hála és hűség köt hozzá. Józsué a döntésben elől jár. Nemcsak szavával buzdított, hanem példájával is. Döntsetek, ahogy jónak látjátok, én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk. Mennyi meggyőződés, milyen szilárdság árad szavaiból! Milyen szükséges ez a határozottság, amikor nagy kísértés a tömegvonzás! Az igazi jellemek nem sodródnak a többiekkel, hanem példát mutatnak a többieknek. A három férfiú nem azt mondta és nem azt csinálta amit a többi, hanem azt mondták, ha mindenki térdet hajt is a bálvány előtt, mi akkor sem. Milyen szükséges ez a bátor kezdeményezés a mindennapi életben. Ha nem lettek volna ilyen élenjárók, akik elszánt határozottsággal elindultak az ismeretlen jövő felé, elmaradtak volna a nagy felfedezések, találmányok és társadalmi átalakulások. Csak az tud ilyen bátor példaadással élen járni, aki hisz a jövőben és a holnapok Urában. Nagy kegyelem az, ha valaki Józsuéval együtt mondhatja: “Én és az én házam népe tiszteljük az Urat.” Lehet, hogy téged ma még saját házad népe sem követ. Ha ez a helyzet, akkor a magad személyében hozd meg a döntést és jelentsd ki: "Én azonban akkor is az Úrnak szolgálod' Herjeczki A ndrás NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konf. elnök: Dr. Haraszti Sándomé Alelnök: Bányai Sándomé Pénztáros: Kautz Edvinné . . Márk az én fiam . . 1. Péter 3:13. Péter apostol a fent idézett bibliai helyen így emlékezik meg Márk Jánosról — aki a 70 tanítvány közül való volt —, majd Pál apostol így ír róla Timotheusnak: “Márkot hozd magaddal, mert nekem alkalmas a szolgálatra” (II. Tim. 4:11). Sokszor halljuk — a pedagógia álláspontjával is megegyező szólásmódot — “ennek az embernek nem volt gyerekszobája!” Helyes értelmezésben, gyermekkorában az otthon nem volt jó behatással a gyermekre. Nem szeretnék most semmiféle helyes, vagy helytelen nevelési problémával foglalkozni, de engem az Igéből Márk Jánossal kapcsolatban valami megragadott: az a tény, ami Ap. csel. 12. rész 12. versében fel van jegyezve Márk János édesanyjáról. Péter apostol tömlöcben van... az Úr angyal által kiszabadítja, és a tömlöcből az első útja Márk János anyjának házához vezet. “... hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala” (Ap. csel. 12:12). Tudjátok mi volt ott? Imaóra... Háziistentisztelet. Olvasom máshol is az Igét: “... Kornélius várja vala őket... Péter belépett és talála sokakat egybegyűlve” (Ap. csel. 10: 24 — 27). Itt is egy háziistentisztelet. Az Úr Jézus feltámadása után az emmausi tanítványok: “... egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat akik velük valának” (Luk. 24:33).
