Evangéliumi Hírnök, 1978 (70. évfolyam, 1-24. szám)

1978-08-15 / 16. szám

6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1978. augusztus 15. halálra Ítélve — látványosságnak (Befejező rész) Közös vonások Hubmayer Baltazár és Fischer András életében Fischer András Felső-Magyarország egyik korai reformá­tora volt. Nincs bizonyíték arra, hogy Hubmayerral személyes kapcsolatban állt, de nagyon valószínű,, hogy ismerte Hub­mayer munkásságát. Annál is inkább, mert volt közös mun­katerületük is: Morvaország. Ekkor Moravia békés sziget volt Közép-Európa lángtengerében. Katolikusok, lutheránusok, anabaptisták és cseh testvérek szabad vallásgyakorlatot foly­tatva élhettek itt, és ide mindenünneh befogadták a hitük miatt üldözötteket. Bizonyos, hogy Hubmayernak utolsó sza­bad munkaterülete volt Morvaország, ahova menekülni volt kénytelen; csaknem bizonyos, hogy Fischer Andrásnak első munkatere volt, mert itt ismerhette meg az anabaptista hit­elveket. Hubmayert 1528-ban fogolyként viszik el Morvaor­szágból, Fischer András egy év múlva, 1529-ben jelenik meg először Magyarországon, Lőcsén, Körmöcbányán, majd más városokban, mint a keresztyén élet és egyház reformátora. Többek között hirdette, hogy 30 éves kora előtt senkit sem kell megkeresztelni, ami anabaptista felfogását kétségtelenül bi­zonyítja. Fischer András sokszor menekült Magyarországról a szom­szédos Morvaországba. Ott is voltak idők, amikor az anabap­tistákat üldözték, de az üldözési hullámok szünetében a mor­va területek az ótestamentumi menedékvárosok szerepét töl­tötték be. Fischer 1534-től Morvaországban, Gross-Wisternitz­­ben dolgozott, ahol a Hubmayert is befogadó földesúr, Liech­tenstein Lénárt adott neki menedéket. Hain krónikája meg­említi, hogy Fischer Morvaországban sikeresen térített és nagy tiszteletben volt része. Fischer innen járt át prédikálni Észak-Magyarország városaiba és falvaiba és egyik ilyen útja alkalmából tartóztatta, le Bebek Ferenc várkapitány, aki rö­videsen végzett is vele. Mindkét anabaptista mártír ugyanazon uralkodó, a katoli­kus Ferdinánd fennhatósága alá tartozott, az ő törvénye alap­ján végezték ki őket. Mindkét vértanú, csakúgy, mint sok más anabaptista, lutheránus, zwingliánus, kálvinista és cseh testvér hitvalló, a Habsburg terjeszkedésnek, és az ezzel járó katolikus ellenreformációnak az áldozata. Mind Hubmayer, mind Fischer az anabaptisták mérsékelt, biblikus irányához tartozott. Nem hirdettek vagyonközös­séget, nem tiltották a közhivatal viselést. Mindkettő megkísé­relte földesúri, vagy várostanácsi oltalom alá helyezni magát, a gyülekezeteket, hogy megszilárdítsák munkájuk eredményét, de nem sikerült. Gyengének bizonyult a morva hűbérúr ol­talma, elégtelennek Mild Gergely lőcsei bíró és a szenátorok rokonszenve, kevésnek a Csetneky család befolyása. Mindkét német anyanyelvű, hitvitázó prédikátor a szolgálatot, a fák­lyahordozást tekintette élete céljának. Nem keresték a vesze­delmet, a fogságból igyekeztek menekülni, a csapdákat elke­rülni. De azt nem tehették, hogy ne tegyenek bizonyságot arról, amire Isten Lelke elvezette őket. Svájci és magyar reformátor a bécsi püspök előtt Ferdinánd osztrák császárnak és magyar királynak erős­kezű támasza volt Faber János bécsi püspök. 1526-ban Eck és Faber Badenban disputációt rendezett a reformáció és Zwingli ellen és nagy szerepük volt abban, hogy a katolikus kantonok Zürich ellen győztes háborúba mentek. Fabernak, mint a császár vizsgálóbírójának feladata volt a növekvő birodalom bármely részéből hozzákerült reformátorok úgyne­vezett hitvizsgálata. Feladata volt őket kivallatni, megtörni, meggyőzni, bűnbánókként az egyházba visszavezetni, vagy az ítélet végrehajtására átadni. Mindezekről a császárnak jelen­téssel tartozott. A tudós Faber János Hubmayer fiatalkori barátja volt. Később Hubmayerral hitvitába bocsátkozott, ő nevezte Hub­mayert az anabaptisták legkiemelkedőbb teológusának. Egy­korú források szerint része volt Hubmayer morvaországi el­­fogatásában. A tárgyalások során igyekezett valamiféle jó­indulatot mutatni volt paptársával szemben. Hubmayer vi­szonzásul és iránta való tiszteletből kisebb engedményeket tett. Az anabaptista lelkipásztor itt, a bécsi fogság idején, védekezésül írta meg utolsó művét, a „Számadás”-t. Ezután sok kínzás és halálos fenyegetés következett, de Hubmayer nem tagadta meg tanait. Faber püspökkel a magyarországi reformáció történetében is találkozunk. Dévay Biró Mátyást hallgatta ki, akit a maga korában „magyar Luther”-nak neveztek. Dévay Biró Mátyás krakkói főiskolai- tanulmányai után szerzetespap lett Magyarországon, majd magáévá tette a re­formáció hitigazságait. 1529 végén Wittenbergbe, a refor­máció forrásához ment, ahol két évig tanult az egyetemen, s naponta a nagy reformátor, Luther Márton asztalánál ét­kezett. Hazatérve, a reformáció tanait hirdette előbb Budán, majd Kassán, ahová a kassai városi tanács hívta meg pré­­dikátorságra. A klérus azonban gyorsan lesújtott rá, Szala­­házy Tamás egri püsök elfogatta. Minthogy Dévaynak latin nyelvű reformációs röpiratai kézi másolással már terjedtek a papság körében, ugyanakkor kiemelkedő teológiai felké­szültsége és szónoki képessége nyilvánvaló lett, az egri püs­pök jónak látta foglyát Bécsbe küldeni, Faber elé. Így Dé­vay Biró Mátyás már Wittenbergből való hazaérkezésének évében, 1531-ben a bécsi börtönbe került. Itt Faber püspök három ízben kihallgatta. De mielőtt a büntetés végrehajtása céljából Egerbe visszaküldhette volna, Dévaynak egy sze­rencsés alkalommal, valószínűleg a kassaiak által szerzett pártfogók közbejöttével, 1533-ban sikerült Bécsből megszök­nie. A Dunántúlra menekült, Nádasdy Tamás védelme alá. Itt 1535-ben két, latin nyelvű vitairatot írt, s ezekhez füg­gelékként csatolta bécsi raboskodásának és a Faber püspök előtti vizsgálatoknak a történetét. Dévay a kéziratokat maga vitte Bázelba, és kinyomatta azokat. A reformátor Sárvár után Németújvárt talált menedéket Batthyány Ferenc bir­tokán. Nagyon fontos felismernünk, hogy Dévay pontosan annál a két nagy műveltségű főúrnál kapott otthont, védel­met és működési szabadságot, akik ezekben az időkben a Morvaországból és Ausztriából menekülő anabaptista cso­portokat befogadták, letelepítették, és kézműveseiket kiemelt díjazással alkalmazták. Dévayról még tudnunk kell, hogy később a kálvini refor­máció híve lett, és mint debreceni lelkipásztor halt meg 1547 körül. Egyik legműveltebb és legeredményesebb ma­gyarországi reformátorként tisztelik. Amikor még egyszer fájdalmasan visszagondolunk arra, hogy 450 évvel ezelőtt Bécsben máglya lobogott, s azon ki­szenvedett az Isten előtti jó lelkiismeretet keresve Hubma­yer Baltazár, egy másik, nagyobb máglya is megjelenik lelki szemeink előtt. (Erről Henckel János kassai plébános, aki a mohácsi csatában meghalt II. Lajos magyar király özvegyé­nek, Mária királynénak udvari papja lett, latin nyelven ké­szített feljegyzése tudósít.) Ennek a máglyának a tüze az esti órákban vörösbe borította Kassa főterét, füstje fojtogatta mindazokat, akik a téren tolangtak. 1528-ban anabaptista férfiakat és nőket égettek meg Magyarországon, Kassán. Az áldozatok száma nem ismeretes. A leányok örömtől sugárzó arccal, énekelve mentek fel a goromba falépcsőkön a mág­lyára, mint a példázatbeli szüzek a Vőlegény elé. Apokalip­tikus jelenet ez, de nem látomás és nem is színház. Döbbe­netes valóság. Történelem. Beteljesült prófécia: .. mert látványossága lettünk a világnak, az an­gyaloknak és az embereknek”. Dr. Somogyi Barnabás az MBE Történelmi Bizottságának elnöke (Az előadás elhangzott március 30-án a Baptista Egyház országos közgyűlésén.) BÖDÁSJÁNOS Nyár A föld ünnepel: virág, fény, madárdal! A gesztenyefák gyertyája világít. Az ember körülnéz s ámulva látja a teremtés káprázatos csodáit. A föld népe örül a tág határnak, hol szántott, vetett, verejtékezett, büszke reménnyel nézi a tengerként hullámzó, tajtékos vetéseket. Kitárja minden ablakát s a fényben í fürdőzik a sápadt városlakó, felakaszthatja nehéz téli göncét s már gázszámlája is elbírható. m

Next

/
Oldalképek
Tartalom