Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)
1977-03-01 / 5. szám
1977. március 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal Szemle A GYORSAN VÁLTOZÓ AMERIKAI helyzet gyors alkalmazkodást kíván gyülekezeteinktől és a vezetőktől. Az észlelt változás anyagi tekintetben jó és előnyös. Az utóbbi 20 év alatt megismétlődött az amerikai magyarok között és a baptista gyülekezetek életében a korábban beállott változás. Az amerikai magyarság életét a századforduló idejétől számíthatjuk. Jöttek Amerikába 1900 előtt is, de tömegesen 1900—1914 közt érkeztek. Az amerikai és kanadai magyarok életét három korra lehet osztani. Az első az első világháború előtti időszak. Ez egy külön történelmi rész. Az itt lakó magyarok együtt, magyar negyedekben laktak. Az idevándorlók legtöbbje ideiglenesnek tartotta ittlétét. Csak az első világháború változtatta meg szándékukat s úgy érzelemben, mint valóságban végleg letelepedtek. A második korszak a két világháború közti idő volt. Akik ebben az időben jöttek, azok legtöbbje már végleges letelepedési szándékkal jött. Ebben az időben az itt élő, régebben jött magyarok élete is változáson esett át. A magyarok kezdték elhagyni a magyar negyedeket s szebb, jobb helyre költöztek, de még mindig a városon belül. A baptista közösségben a gyülekezeti élet intenzív, családias volt. Az imaház többnyire gyalogosan is elérhető volt. A magyarok még nem szóródtak szét túlságosan s ekként az evangélizáló munka lehetősége fennállott. A harmadik korszak a második világháború utáni időre esett. Akik ebben az időben jöttek, már menekültek voltak. Hazamenetelre egy részük csak úgy számított, ha az óhazai viszonyok megváltoznak, ha megszűnik a megszállás. Ebben a harmadik korszakban itt Amerikában is megkezdődött egy új "kivándorlás". Kivándorlás a városok belterületeiből az új, városszéli településekre. Az autó tette lehetővé a gyors közlekedést s a külső telepek szépek, a házak egészségesek és kényelmesek voltak. A városokból való kiköltözés érintette a magyar baptista gyülekezetek életét. * * * A MAI ÁLLAPOT egészen más képet mutat, mint az 1956 előtti évek képe. Aki 1956 előtt 5—6 mérföldnyire lakott az imaháztól, az úgy érezte, hogy messzire került a közösségtől. Ma Torontóban, Los Angelesben a magyar baptisták többsége 10 mérföldnél távolabb lakik az imaháztól. 20—25, sőt 40 (64 km) mérföldekről mennek a hűséges atyafiak a magyar baptista gyülekezetekbe. A beállt változást az otthonokban is lehet látni. Ezek az otthonok a legtöbb esetben magántulajdonok. A kényelem amerikai változata 2—3 hálószobát követel a társalgó, ebédlő és nappali szoba mellett. Ezekhez az otthonokhoz két-három fürdőszoba jár s a fűtés természetesen központi. Amerikai és kanadai magyar baptista testvéreink nem remélt és soha nem képzelt kényelemben laknak. Mindezt a változást az Úr áldása nyomán testvéreink szorgalma és a szabadság-adta lehetőség hozta létre. A mai kényelem még a 20 év előtti időkhöz viszonyítva is nagy előhaladást mutat. Az amerikai élet gyors változásához tartozik az angol nyelv hamaros elsajátítása. A legtöbb újabbkori bevándorló rávetette magát az angol nyelv megtanulására. Az iparban és kereskedelemben hamar elhelyezkedtek az 56-os magyarok s 99 százalékuk feltűnő anyagi előmenetelre tettek szert. Mindez a változás magyar baptista gyülekezeteinket új helyzet elé állította. Új fajta magyar nemzedék keletkezett. Ebben a mondatban olyan ELNÖKI TANÁCS CARTER, az Egyesült Államok elnöke az állami tisztviselők egy része előtt beszédet mondott és a következő tanácsot adta: “Szilárd családi életre van szükségtek, hogy népünket jobban szolgálhassátok . . . Remélem, hogy azok, akik bűnben élnek megházasodnak, akik elhagyták házastársukat, visszatérnek otthonaikba és akik már gyermekeik nevére sem emlékeznek, újból megismerkednek velük.” (AP) testvérekre gondolok, akik magyarok és baptisták, de olyan városokban laknak, ahol nincs magyar gyülekezet. Jól, kényelmesen élnek ezek a testvérek és szívük magyar maradt. Meghatóan mondják, amikor megjelennek egy-egy magyar konferencián: nagyon kívánjuk a magyar gyülekezetét! * * * A LKA LM A ZZ UK M ÓDSZEREINKET és gondolkozásunkat a változott helyzethez. Vegyük tudomásul, hogy kétféle magyar baptisták élnek Amerikában és Kanadában. Az egyik a magyar gyülekezet tevékeny tagja, a másik magyar hivő, aki helyzete és körülményei miatt angol gyülekezet tagja, de érzésében magyar és kívánja az időközönkénti magyar lelki közösséget. A második csoportba tartozó magyar testvéreinkre épp oly szeretettel kell gondolniuk a magyar lelkipásztoroknak, mint a helyi közösség tagjaira. Konferenciáink — úgy az országos konvenció, mint a kanadai tábori konferencia — élénken bizonyítják, hogy ezeket az alkalmakat milyen vágyakozással és szeretettel keresik fel a “rég nem látott" atyafiak. Ez a jelenség arra tanít és buzdít, hogy adjunk több alkalmat azoknak, akiket az amerikai élet elsodort a magyar testvéri közösségtől, hogy találkozhassanak magyar összejövetelen és lelkileg felüdüljenek. * * * MIT TEGYÜNK? Néhány javaslattal szolgálunk. 1. Tanácsos lenne minden magyar gyülekezetben 3 névsort és címtárt felállítani. Az első névsorba tartozzanak a gyülekezet rendes tagjai. Több gyülekezetben vannak olyan testvérek, akikről nem tudják, hogy teljes értékű és jogú tagok e vagy nem. A második címtárba kellene tenni mindazon magyar baptista testvérek neveit, akik valamikor a helybeli gyülekezetbe tartoztak s akik most a helyi gyülekezethez nem messze laknak (50—15 mérföld), akikkel kapcsolatot kellene tartani. Ide sorolhatók a magyar szülők gyermekei is. A harmadik névsorba kerülhetnek magyar barátaink, akik érdeklődnek gyülekezeti eseményeink iránt, vagy akiket érdekeltetni szeretnénk. Terjesszük ki gondoskodásunkat a helyi gyülekezet keretein túl. 2. Adjunk alkalmat ezeknek a három névsorba tartozó magyar vé-
