Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)

1977-02-15 / 4. szám

1977. március 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal film lepergett előttem, hogy hány­féle társ is voltam? Voltam: iskola­társ, lakótárs, munkatárs, vagyok házastárs, és ami a legszebb, szinte kitüntetés, hogy lehetek Isten mun­katársa. Ez sokrétű és gazdag megbí­zatás és az előbbieket nem kizárja, hanem meggazdagítja. Isten azt akarja, hogy éppen ott legyek mun­katársa, ahol eddig csak iskolatárs, lakótárs, szobatárs, vagy dolgozó társ voltam. Kérdés, hogy az va­gyok-e? Isten ezen az imahéten újból elhívott és meghívott. Boldog va­gyok, hogy nemcsak hallgattam, de meg is hallottam hívó szavát. Minden ige találat volt nálam, de ez különösen: “Isten megbízása terv­szerű.” Ef. 3:1 — 12. Mint ahogyan az apostollal, velem is terve van. Betervezte az életemet valamire. Itt jön egy újabb kérdés magam felé: úgy végzem munkám, ahogy O be­tervezte? Van-e elég csendességem, hogy naponként halljam az eligazí­tást? Kérdezd meg magadtól te is testvérem, hogy mi maradt meg benned az imahét után? Herjeczki AncLrásné * * * HÍREK PALM BAYBŐL Karácsony estéjén Gyülekezetünk a Szeretetotthon népével együtt ün­nepelt az Otthon ebédlőjében. A műsor, melyet Kish Ernő testvér, az Otthon igazgatója vezetett le, öröm­mel és ünnepi hangulattal töltötte be a nagyszámú hallgatóságot. Kurtz testvér imája után gyönyörű karácsonyi énekeinket énekeltük el. Szabó Ida és Mobley Pálné tv-nők alkalmi költeményekkel, énekka­runk pedig egy kedves karácsonyi énekkel járult programunkhoz. Az­után gyülekezetünk pásztora, dr. Bíró László tv. szólt és kiemelte, hogy Jézus Krisztus megjelenése a jászolban, a föld egyik legszegé­nyebb helyén, nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten Fia kezdettől fogva min­denki által megközelíthetővé tette magát. Az éneklés és áhítat perceit szeretetvendégség követte. Karácsony napján ünnepélyes Is­tentisztelettel fejeztük ki Isten iránti hálánkat és szeretetünket. A megtelt imaház hallgatósága előtt dr. Bíró tv. hirdette karácsony üzenetét, angol és magyar nyelven. Az ékesen feldíszített karácsonyfa alól minden jelenlevő kapott egy cukorkákkal megtöltött csomagot. Pásztorunk és a múlt évben szolgálatot teljesítő tagjaink iránti köszönetünket külön ajándékokkal fejeztük ki. Gyülekeze­tünk sem maradt ajándék nélkül. Stég Jakab testvér és neje egy házi­orgonát ajándékozott, ami szép szol­gálatot fog teljesíteni az alsó terem­ben. Paulick Andrásné tv-nő pedig férje emlékére tett adományával le­hetővé tette, hogy imaházunk belépő része és a két oldalbejárat szép sző­nyeget kapjon. Óév estjét ismét imaházunkban töltöttük. Együttlétünk este 10-től röviddel éjfélutánig tartott. A sok szép ének felvidította szívünket. A szórakozás percei is magukon hord­ták a hivő lelkeknek örömetadó dol­gok pecsétjét. Megvendégelésünk felől Nőikörünk tagjai gondoskod­tak. Kurtz Lajosné tv-nő vezetésével. Boeke tv-nő, s Bállá tv-nő szavalata után Kurtz Lajos tv-nő tett bizony­ságot az Úrnak iránta megnyilvánult kegyelme felől, s majd egy szép szólót is énekelt. Az áhítat perceit pásztorunk, dr. Bíró tv. vezette, utána a nagyszámú jelenlevők jó­része rövid imákban mondott hálát az Úr gondviselő kegyelméért és kérte Isten megújuló áldásait az új évre. Egymásiránti jókívánságaink­kal vettünk búcsút egymástól, és indultunk hajlékaink felé. Hála és köszönet mindezért az Úrnak. Eibner József * * * “HAZAMENTÜNK (Kipling) BÉKEVÁRRA” Feleségemmel majdnem egyszerre adtunk kifejezést annak a vágynak, hogy menjünk Nyugat-Kanadába egy látogatásra. Tíz esztendővel ezelőtt voltunk ott utoljára. Most neki is még nagyobb vonzalma volt, mert húga és családja Red Deer­­ben (Alberta) laknak. Több mint húsz esztendeig szolgáltak Indiában mint misszionáriusok a kanadai Kül­földi Misszió Társulat alatt. Most Albertában szolgálnak egy Baptista gyülekezetben. Komoly beszélgetés után, az Úr kegyelmébe ajánltuk magunkat és útnak indultunk. Elő­zőleg ismertettük tervünket a kip­­lingi magyar-angol gyülekezet lelki­­pásztorával. O azonnal írt és megkért, hogy szolgáljak Isten Igéjé­vel magyarul és angolul ottlétünk alatt. Négy napi utazás után, sok kellemes látvánnyal és tapasztalattal meggazdagodva, megérkeztünk Já­nos bátyám tanyájára. Nagy öröm­mel és szeretettel fogadtak és mi épp oly érzelmekkel láttuk őket. Láttunk változást? Igen, mi őbennük és ők bennünk. De a szeretet, öröm, bol­dogság abban, hogy egymást ismét láthattuk, nem változott. Vasárnap mentünk rokonainkkal az imaházba. Jó volt ismét látni azo­kat, akiket már gyermekkoromban ismertem. Ott volt Daku Berti tv., az én volt vasárnapi iskola tanítóm. Két bot segítségével húzza magát, de amint mondták, ő az első az ima­házban minden vasárnap. Ott van­nak, akik velem együtt öregesznek. Amint ezeket a testvéreket láttam, gondolatban visszamentem arra a régi időre, mikor mint új kanadások letelepedtünk azon a vidéken és csatlakoztunk a békevári magyar baptista gyülekezethez. Hamar meg­ismertük és igen megszerettük az akkor ott szolgáló lelkipásztort Tat­ter Vilmos testvért, kedves nejét, és gyermekeit. Én, szüleim és testvé­reim 22 mérföldre laktunk az ima­háztól. Tatter tv. odajött egylovas kiskocsijával, hogy beszéljen velem a megtérésről. Ez vagy 5 — 6 órai út volt, nyárban, poros úton, télben pedig nagy hóban és óriási hideg­ben. De nem csak mi laktunk olyan távolságra az imaháztól. Voltak családok, akik épp oly távol voltak az ellenkező irányban. Ez azt jelen­tette, hogy 40 — 50, vagy több mér­föld távolság volt a gyülekezethez tartozó családok között. Tatter test­vér jó prédikátor, jó író, jó zenész és jó pásztor volt, aki óriási önmeg­tagadás és önfeláldozás árán gon­dozta a reá bízott nyájat. Télnek idején nem egyszer történt meg, hogy lova bevitte valamelyik ta­nyára, ahol fölmelegítették és úgy folytatta útját tovább. Estéken fele­sége otthon olajoslámpa mellett olvasott, imádkozott és várta férjét haza. Tizenhárom és fél esztendeig szolgálta az Urat és a gyülekezetei a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom