Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)
1977-02-01 / 3. szám
8. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1977. február 15. KITÖRÉS Egy fiatal pszichiáter barátommal beszélgettem. O a maga szaknyelvén acting out-nak (ekting aut), azaz kitörésnek nevezte a bennünk felgyülemlő indulatok kirobbanását. A gyűlöletét, haragét, ingerültségét, amely mögött rendszerint valamiféle szorongás, csődélmény feszül és az a kitörés okozója. Majd arról ejtettünk szót: ki hogyan “robban”. Orvoshoz illő nyíltsággal fordult felém: Ugye ti hivő keresztyének is “robbantok” valahogy? Valóban: mi hogy is “acting out”-olunk? Általában háromféleképpen: 1. Kifelé, mint a vulkán, amely környezetére szórja a tüzet, a fojtogató hamuesőt. Mi is környezetünkre robbantjuk rá a bennünk feszülő, visszafojtott indulatainkat. A hozzánk legközelebb állókat sebezzük meg és tesszük szorongókká, míg a magunké valamelyest oldódik — egy időre. 2. Vagy befelé robbanunk. Rendszerint szervezetünk legkisebb ellenállási pontja felé, és azt “sebezzük”, betegítjük meg: gyomrunkat, ízületeinket, szívünket, idegrendszerünket stb., mert “ha hallgat a száj, kiáltanak a szervek". És mi még szorongóbbak leszünk. Az “agresszivitás” feliratú jegyzetgyűjteményemben találtam egy feljegyzést bizonyos Gattes, washingtoni professzorról, aki kis mennyiségben ki tudta vonni azt a “terméket” az igen agresszív (kihívó, támadó, erőszakos) ember szervezetéből, amelyet azután tengeri malacokba oltott. Azok ingerlékenyek, majd dühöngök lettek. Amikor pedig a tomboló ember szervezetéből vehette ki, “párolhatta” le azt a bizonyos, hormonokhoz hasonló anyagot, attól a tengeri malacok mind elpusztultak. 3. Van vegyes megoldás is. Ahol nem lehet kifelé robbannunk, ott “nyelünk”, és adjuk ki, vezetjük le “mérgünket”, ahol lehet. Egy kegyes emberről mondta a munkatársa a feleségének: — Aszszonyom, a maga férje a mi védőangyalunk, olyan kedves, szelíd, jó, mint egy falat kenyér. — Az asszony nem szólt semmit, csak könnyes lett a szeme. Mert a férje a munkahelyén visszafojtott indulatait otthon adta ki, és legtöbbször őrá zúdította. Történhet ez fordítva is, vagy egy “semleges helyen”, autóbuszon, üzletben, autóvezetés közben. Sok karambolnak éppen ez az agresszivitás-levezetés az okozója. Hogy világméretű agressziókról ne is beszéljek. Van-e jobb megoldás? Fegyelmezzük jobban magunkat? Ez nem ártana. Valaki egyszer azt mondta egy izgága, okvetetlenkedő beosztottjának, akit kötekedő magatartása miatt feddett meg és az vele is kihívóan viselkedett: — Most menjen el, kérem, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy indulatba jöjjek. De amint magára maradt, nyugtatót kellett bevennie, hogy elkerülje második szívinfarktusát. Csak gyógyszeres megoldás volna? Nem! 4. Lehet fölfelé, Isten felé is “robbanni'. Éppen abban a “bezárt ajtajú” belső szobánkban, amelyről Jézus beszél. Ott mindent, de mindent kiadhatunk magunkból, pontosabban “fel-adhatunk” Annak, aki előtt nem kell képmutatóskodnunk, de nem is lehet. Akinek ajánlatos is mindent elmondanunk, szépítgetés nélkül úgy, ahogy megfogalmazódik bennünk, ahogy minden kegyeskedés nélkül pl. a zsoltáros ki- és elmondta, ami éppen a szívét nyomta, feszítette. Isten a “helyére teszi” az ilyen “imádságot” is. Egy neves igehirdető egyszer így imádkozott: “Atyám, bocsásd meg a mi szép imádságainkat”. Az ima lényege nem a szépség, hanem az őszinteség. Az őszinte, emberi imádságok gyógyítóak. (Reformátusok Lapja, Budapest) Dr. Gyökössy Endre Vidám elme jó orvosság A gondos prédikátor a látogatás során megkérdezte a gyermekeket: “Segítetek a mamának a ház körül?” “Igen!” felelte az egyik. “Én az edényeket mosogatom,” szólt az első. “Én meg törülgetek,” jelentette a második. “Én meg összeszedem a széttört darabokat,” lelkendezett a harmadik. * * * Egy orvos az első vizsgálatért 10.— dollárt, utána a többi keze%%%%%%%%%%%%%% | Olvassuk, | <$, tanulmányozzuk & § a Szentírást Vasárnapi iskolai lecke. 1977. február 27. A hit életbevágó. Márk 2:23-3:6. Aranymondat-. Korinthus II. 3:17. Hétfő, feb. 21. Mert Ő a mi reménységünk. Zsolt. 16:5 — 11. Kedd, feb. 22. Üdvösségünkért. Ésaiás 12:1 —6. Szerda, feb. 23. A hű szolgálatért. Máté 25:14-23. Csüt., feb. 24. Teljes öröm. János 16:19-24. Péntek, feb. 25. A hit boldogság. Ap. cs. 16:25 — 34. Szombat, feb. 26. Öröm a megváltás felett. Róma 5:6 — 11. Vas., feb. 27. Mindenkor örüljetek. Filippi 4:1 — 7. Vasárnapi iskolai lecke. 1977. március 6. Az önzetlen szolgálat útja. Márk 10:35-45. Aranymondat-. Márk 10:43—44. Hétfő, feb. 28. Nem látásban, hanem hitben. Péter I. 1:3 —9. Kedd, márc. 1. Maradjatok énbennem. János 15:4 — 15. Szerda, márc. 2. A Lélek veletek marad. János 14:16 — 21. Csüt.,,márc. 3. A tökéletes szeretet. János I. 4:11 —21. Péntek, márc. 4. Lélek szerint járjatok. Gál. 5:22-26. Szombat, márc. 5. “Mert Ő benne élünk.” Ap. cs. 17:24 — 28. Vas., márc. 6. Tiszta félelem. Zsolt. 19:7-14. lésért 5.— dollárt számított. Egyik élelmes “beteg” beállított a rendelőbe: “Doktor úr, újból itt vagyok!” “Örülök, hogy visszajött”, szólt a doktor, “tessék tovább szedni azt az orvosságot, amit legutóbb rendeltem.” * * * A feleség elmondta a szomszédnak a halászati kirándulást a férjével. “Mindent rosszul csináltam. Sokat beszéltem, túl hangos voltam, rossz csalétket tettem a horogra és túl hamar húztam ki a horgot. A legrosszabb az volt, hogy több halat fogtam, mint férjem.”
