Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)

1977-02-01 / 3. szám

1977. február 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal lelki, hitvalló testvére él! Ha hívők vagyunk, ne csak azt figyeljük, hogy a hivő Carter mit fog és mit tud tenni, hanem segítsünk neki abban, amit hite szerint tesz és amit ő is naponta gyakorol: imádkozzunk érte. * * * AMERIKA HÁLÁS LEHET IS­TENNEK, hogy a 20. század végén, amikor a hitetlenség az egész világon tobzódik, egy nyíltan hitvalló, bi­zonyságtevő és titkos kamrájában imádkozó vezetője van! A szólás-­­mondás szerint minden népnek olyan kormánya van, amilyent meg­érdemel. Megelégedéssel kell meg­állapítanunk, hogy Jimmy Cartert az amerikai nép választotta, szabadon. Ebben a választásban tényleg az amerikai nép akarata érvényesült. Ez a tény pedig arra mutat, hogy Amerika polgárainak a többsége hisz a keresztyénség erejében és meg­bízik az Istenfélő vezetőkben. Ilyen vezetőt kívánt, ilyen vezetőre szava­zott és ilyen vezetőt kapott. Mindez az amerikai nép lelkületére jó fényt vet. Nézzünk nemzetünk jövője felé jó reménységgel, higgyük, hogy a nemzetközi problémákat nem a politikusok oldják meg és a világ­békét nem a diplomaták hozzák létre, hanem az Úrban bízó hivő államférfiak és emberek. Biztassuk lelkünket azzal az isteni kijelentéssel, hogy: “Boldog nép az, amelynek Istene az Úri' Love is the royal law it is the law of the king. — “JÉZUS ÉL” Magyar Evangélizáló Társaság P. O. Box 121 San-Dimas, California 91773 Me felejtse el közölni rokonaival és ismerőseivel európai rádióadásunk időpontját: Kedd esténként 6:15—6:30-ig a 49 méteres rövid hullámhosszon Evangélizál: TURMEZEI ZOLTÁN IHLETETT V LEVELEZÉS A levelezés nagyon régi gyakorlat. Bibliánkban több helyen esik szó levélírásról. Pál apostol ezen a téren is elsőnek bizonyult, mint több más szolgálatban. írására jellemző az, hogy leveleit többnyire diktálta. A záró és üdvözlő sorokat sajátkezűleg írta s ezzel a levelet mintegy hitele­sítette. Egyik nagyobb levelének az írója megnevezi magát. Ezt találjuk a rómabeliekhez írt levélben: (16. r.22. v.) “Köszöntlek titeket az Úrban én, Tertius, aki e levelet írtam.” A thessalonikabeliekhez kül­dött levél befejezésében így tájékoz­tatja olvasóit a nagy apostol: “A kö­szöntést én Pél írom, saját kezem­mel, ami ismertető jegye minden levelemnek, így írok.” (Thess. II. 3:17.) Természetesen minden apostoli írás nagyon értékes. Mind a Szent­lélek munkája. Mennyei sugallat alapján gyakorolták azt a bölcs szokást a Biblia írói, amit a régi latinok így örökítettek meg: “A szó elrepül, az írás megmarad.” Isten a mennyei üzenetet örökkévalónak szánta és megörökítette. Az aposto­lok és az ószövetségi szerzők sok min­dent tudtak, amit nem írtak meg. János ezt a tényt így fejezte ki: “De van sok egyéb is, amiket Jézus csele­kedett vala, amelyek, ha egyenként megírattatnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának.” (21: 25.) Ihletett írásoknak vehetjük azokat az irodalmi termékeket is, amelyek ez idő szerint nem állnak rendelke­zésünkre. Egyik ilyen írás az a levél, amelyet Pál írt a korinthusiaknak, a meglévő “első” levele előtt. Erről az előbbi levélről az első levélben (5:9) ezt a megjegyzést olvassuk: “Azt ír­tam nektek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalogjatok.” Egy másik érdekes közlés az első korint­­husi levélben (7:1) így hangzik: “Ami felől pedig írtatok nekem.” Ami azt jelenti, hogy a gyülekezet is írt Pálnak. De térjünk vissza tárgyunkra, t.i. az “ihletett levelezés”-re, s szerény elmélkedésünket befejezzük egy aránylag friss példával, aktuális eset­tel. Két hivő házaspárról van szó. A két férfi közül az egyik írt s ez a levél most szó szerint nem áll rendelke­zésünkre, de valami csekély támoga­tást küldött a másik pár önzetlen keresztyénies munkájára s jelezte egyben, hogy felesége gyönge egész­ségi állapotban van. Bíznak az Úr­ban s ráhagyják, hogy legyen meg az O akarata, noha nagyon szeretnék, ha minél előbbi gyógyulást tapasz­talhatnának. Pár szó kihagyásával vagy módo­sítással így válaszolt a lelki testvér: “Kedves Testvér! Kedves sorait . . . megkaptuk kö­szönettel. Mindig öröm volt nekünk a testvérekkel kapcsolatban lenni, de mostan mégis csak szomorúan írok, mert halljuk, hogy a kedves tv-nő betegsége lassan javul. Tessék mon­dani neki, hogy imádkozó szeretettel gondolunk reá abban a reményben, hogy testi gyöngeségét türelemmel viseli. Ha nem volna hitünk az Úr bölcs végzésében, sokszor aggoda­lomra volna okunk, de így megért­jük azt, hogy minden valami céllal történik életünkben, még ha nem is mindig értjük meg azokat. Tudjuk, hogy a testvérek is sokszor vigasztal­tak már testi betegeket. Az a vigasz­talás és bátorítás őszinte volt. Most az Úr ugyanazzal a lélekkel szól a testvérekhez. Ezzel azt akarom mon­dani, hogy senki nem mondhat sem­mit vigasztalásul, ami már is be nem volna ültetve a testvérek szívébe s lei­kébe. Mi szerettei gondolunk a test­vérekre. ” Térhiány miatt nem folytatjuk szó szerint e testvéries sorokat, de ben­­nök értesíti a címzetteket az igazi keresztyén férj, hogy az ő felesége is ágynak dőlt beteg s ő is komoly fej­­hűlésben szenved, de bíznak az Úr­ban ők is. Önzetlen munkájukat az Úr ügyében tovább akarják vinni, míg bírják. Nem akarnak kedvezni maguknak a szent munka és ügy ro­vására. Bár minden idétlen és illetlen levelezések megszűnnének és ihletett betűsorokká varázsolódnának Isten Szentleikének égi ereje és vezetése Major Mihály ERDÉLY — Bukarestből a magyar gyülekezetekbe, általában megkés­ve, ritkán vagy soha sem érkezik meg az “Indromatorul Crestin Baptist” című hivő lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom