Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)
1977-02-01 / 3. szám
VOL. 69. No. 4., FEBRUARY 15, 1977 69. EVF., 4. SZÁM, 1977. FEBRUÁR 15. ..................0ums Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Wife Ferenc <9.fjnilátUso1 lapja Avenu«, - t • ma ftt&sfcftrf ■ • •- ..... A&Mfe ' 5 ■*%>*,.. — MESS E N Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “Az Evangélium Istennek hatalma" (Róma 1:16) ISTEN SZÓLOTT! Zsid. 1:1—3. “Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időben szólott nekünk a Fia által! — Akit tett mindennek Örökösévé. Aki által a világot is teremtette. Aki az Ö dicsőségének (képmása) visszatükröződése, és az O valóságának képmása. Aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget! Aki minket bűneinkből megtisztítván üle a Felséges jobbjára a Magasságban!" (Zsid. 1:1-3.) Földi életünk nehézségei és megoldatlan problémái legtöbbször abból adódnak, hogy sem szívünket, sem terhűnket, sem a problémáink megoldását nem adjuk át Istennek. Nincs fülünk Isten finom, sőt nagyon finom és világos, bennünket tanítani és irányítani akaró drága és szent beszédének a meghallására! Nem vagyunk nyitottak Isten szava felé. Valami által megfogattattunk! És nem akarunk belőle szabadulni. Jobban szeretjük a testi-élet napfogyatkozás által okozott sötétségét, mint Isten igéjének, mindeneken keresztültörő déli napfényét! — Ez az, amit Pál így jellemez a II. Kor. 4:4. igében: “Akikben a világ istene megvakította (vagy vakságban tartja) a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges Evangéliumát, Aki az Isten képmásai” Most elsősorban Isten szavával és utána az Úr Jézus Krisztussal szeretnénk foglalkozni! — Isten szava eddig úgy élt bennünk, mint egy bennünket irányító, hatalmas erejű szó. — Ebben az igében viszont megismerkedhetünk Istennek leheletszerű és finomságú beszédével, amit ez a görög szó fejez ki: “Laleó". Azt jelenti ez az ige, hogy valaminek, ami bennem van hangot adok. De nem akármilyen formában. Hanem a legszebben és legékesebben és legkedvesebben hangzó formában és módon, hogy ez a kedves szó mindenkinek bejusson a szívébe-életébe! Ez volt az a bizonyos, finom, kedves, értelmes, magasszárnyalású beszédforma. — Az Úr Jézus Krisztus is ezt használja, valahányszor Istenről, az Atyáról ad kijelentést nekünk. — Ezeket hallották az Úr elfogatására küldött szolgák is, és ezért tudtak olyan hatalmasan bizonyságot tenni mellette, amikor ezeket mondták: Soha ember úgy nem szólott, mint az az ember! Ezzel a “Laleó” szóval fejezték ki magukat ők is. Mi emberek sokat beszélünk, de keveset mondunk! Isten ellenben és az Úr Jézus Krisztus: röviden szól, de sokat mond. És ma is így van. Akik úgy hallgatják, mint a szolgák hallgatták annakidején, a szívükkel hallják az Úr Jézus Krisztust, azok észreveszik a kedves, finom és az emberi szívnek és fülnek a legkellemesebb hangon való beszédet. Sokféleképpen szólott Isten hajdan az Atyáknak az Ő kedves beszédével és szavaival. De szólott látomásokban is. Élményekben is. Alomban is. Ebben a messiási korszakban ilyen szóval és ilyen hangnemben szól hozzánk Isten! Ebből következik az is, hogy mi nem arra hívattattunk, hogy megfejtsük Isten drága, kedves, szép beszédét, hanem arra, hogy a kapott “laleót” a kellemes és üdvösségre hívó és kérlelő igéjét tovább adjuk! Még pedig úgy, hogy abból mindenek megépíttessenek és megépülhessenek! Az igénk harmadik versében figyeljük meg, hogyan beszél Isten az O egyszülött Fiáról az Úr Jézus Krisztusról: “Krisztus az Isten dicsőségének a képmása”, a visszaverő fénye! — Minden szép és emberi szavakkal kifejezhető legdrágább jelző is kevés ennek a csudálatosán nagy és hatalmas Méltóságnak a meghatározására! Mert amióta Isten kijelentést adott Magáról, ugyanakkor azt is tudtunkra adta, mint azt ebben az igében is megtette, hogy a teremtett világ középpontjában Öröktől fogva és Örökkön-örökké az Úr Jézus Krisztus állott, áll és fog állni. O az, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget! Ezért nem inog meg a föld. Ez a roppant világmindenség nem hull széllyel. Egy bolygó sem tér ki a pályájáról! Ezt a csudálatosán nagy hatalmat a Zsoltáríró így énekelte meg: “A tenger látta Őt és elfutamodott!” A Jordán hátrafordult! Mert meglátta az őt irányító és hatalma alatt tartó Istent! Az Úr Jézus Krisztust! De egyszer ezeknek is vége lesz. Vége szakad a kellemes beszédnek és előveszi az Úr az ítélet hangján és hangnemében szóló beszédét. Ezt a teremtő hatalmat látta a tenger és szó nélkül elfutott. De amikor az
