Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)

1977-10-15 / 20. szám

VOL. 69. No. 20., OCTOBER 15, 1977 69. ÉVF., 20. SZÁM, 1977. OKTÓBER 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of An A/ Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja " Az Evangélium Istennek hatalma” (Róma 1:16) Üj szemmel Kis szászorszépek lenn a fűben, rőt, arany őszi levelek, máskor is megörültem nektek, máskor is észrevettelek. De most ezerszer-szépek vagytok, s ezerszeres az örömöm. Minden hulló falevél láttán száll szívemből egy “köszönöm 7 Megyek a Liget őszi útján, színesedő szép fák alatt. Színek, fények, elvesztettelek, s újra megtaláltalak. Még üdébben és teljesebben! Zöldebb a zöld, kékebb a kék! Szebben ragyog a tavak tükre, sugarasabb az őszi ég. Visszanyert fények között járok új szemmel a régi úton, s ami régen természetes volt, most megköszönni sem tudom. Új szem, új szív, új látásokkal, új hálával színig teli . . . s Isten irgalma új csodáit új örömmel énekeli. Túrmezei Erzsébet Simon Simon farizeus meghívta az Úr Jé­zust vendégségbe. Nem szeretetből hívta meg, hanem kíváncsiságból. Hallotta, hogy Jézus betegeket gyó­­gyít; halottakat támaszt; az nek parancsol. Simon farizeö^kh,, váncsi természetű volt. jí qcTI Folyt az ebédelés, amikor belépeéü egy asszony, aki igen rossz hírben > állott a városban. Simon farizeus is ismerte ezt a bűnben élő, szerencsét­len asszonyt. A belépő nő megáll az Úr mögött. Érzi, hogy bűnös, nem mer az Úr elébe állani. Szégyenli magát bűne miatt. Az mindig jó jel, ha valaki bűneit szégyenleni tudja. A samáriai asz­­szony délben megy vízért, mert tud­ja, hogy ilyenkor otthon hűsülnek az emberek, így senkivel nem kell talál­koznia. Zákeus a fára mászik, hogy lássa az Urat, de az Úr ne lássa őt. Szé­gyenli bűneit. Az asszony letérdel az Úr háta mögött. Meg akarta kenni az Úr lá­bait drága kenettel, de könnyei zá­porozták az Úr lábait. Sírt, fájtak undok bűnei. Isten és az O angyalai örülnek, amikor valaki sír bűnei miatt. A bűn miatt való megkeseredés, legtöbb­ször megtérést eredményez. Péter NOVEMBER MÁSODIK VASÁRNAPJA IRODALMI prédikálása alkalmával 3000-en ke­seredtek meg, és mind megtértek. Az asszony könnyeivel áztatta, hajával törölte meg, majd csókol­­l^tía és drág^2?nrtteiJ4«»te^»«g»ai- Úútóbait. -~1 7 ^ikor «•■»«—s”*^rij?ji7e^vc- 1 á T r n, “•/i itiondrr52|S^aa_^,»lTT^-féfa* volna.,-tiKÍaá'!^Hrii»^sr7gBW(f‘ asszony az, aki őt illeti, hogy bűnös.” — “És felelvén Jézus, monda néki...” A farizeus magában mondta, tehát nem ejtette ki szavakban az asszonyt elítélő gondolatát. Viszont Jézus felelt a ki nem ejtett szavakra. Óriási jelentősége van e szavak­nak. Jézus tudta, amit a farizeus gondolt. "Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz”, olvassuk a Bibliában. Tehát az Úr nemcsak szavainkat hallja, de gondolatainkat is ismeri. Az Úr belelát a szívünkbe és tudja, milyen gondolatok foglal­koztatnak bennünket. Milyen fon­tos, hogy gondolataink Istennek tet­­szőek legyenek. Milyen fontos, hogy így imádkozzunk; "Tiszta szívet te­remts bennem/” Az Úr Jézus azután két adósról be­szél. Egyik 500 pénzzel tartozott, a másik 50 pénzzel. A hitelező mind­kettő adósságát elengedi — a példa szerint. Az Űr felteszi a kérdést: “E kettő közül melyik szereti Őt job­ban?" És Simon felel: "Azt gondo­lom, hogy az, akinek többet enge­dett el” — "Igazat feleltél” — mond­ja erre Urunk. A példa szerint, akinek az Úr sok bűnét megbocsátja, jobban szereti Őt, mint akinek kevesebb bűnt bo­csátott meg. Ez könnyen érthető,

Next

/
Oldalképek
Tartalom