Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)
1977-01-15 / 2. szám
1977. február 1. 3. oldal EVANGÉLIUM:! HÍRNÖK NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konf. elnök: Mrs. Henry Austin Alelnök: Bányai Sándorné Pénztáros: Kautz Edwinné MI TESZ SZENTTÉ? A szentté levés a Szentlélek munkája áltálján létre, a mi közreműködésünkkel. A szentté levés, mint a tisztálkodás, folyamatos munka, s a földi élet végéig tart. Ezt a fontos, személyes munkát manapság a felszínes keresztyénség felszínes módon, “pótszerekkel” szeretné elvégezni. Ez a módszer az ún. “kegyszerek külső alkalmazása". A lelki megtisztulást, csak lelki módon, isteni segítséggel, személyes munkával lehet elvégezni. Az anyag nem szent. Az ún. “szent jegyek" sem azok. Nem szent a “szentelt víz". Az emberek a szentek! - ha tényleg azokká lettek. Ezek az emberek felhasználják az anyagot Isten országának az építésére. Isten munkáját a “szentek" és nem a “szentségekkel" foglalkozók végzik. Törekedjünk személyes szent ségre. KI AZ ÉN FELEBARÁTOM? Rengachari Vijaraghavan, a Michigan államban lévő Mount Clements város egyik vendéglőjének a tulajdonosa az elmúlt karácsonykor ezer személyt vendégelt meg ünnepi ebéddel. Az ingyenes lakomában való részesülésnek egy feltétele volt: “Egyedüllét. ” Ez a vendégség azoké, mondta a vendéglő tulajdonosa, akik egyedül vannak és nem ünnepelhetik a karácsonyt meleg családi, vagy baráti körben. Vijaraghavan Indiából, Madras államból származik, hindú vallású. Ez évben 3000 dollár értékű élelmiszert vásárolt a karácsonyi ünneplés céljaira. Alkalmazottai pedig szeretetből vállalták az étel elkészítését és felszolgálását. “Tudom, mi az egyedüllét” — mondta a jószívű vendéglős. “Én is egyedülálló vagyok.” Kimondhatatlan nevű bevándorló! Hindú vallású! Az Úr Jézus szerint: felebarát! “Ha egy sivataglakó arab egy nap üde forrást fedezne fel a sátrában, bőségesen élvezhetné a vizet és szerencsés embernek tartaná magát. Hasonlóképpen, ha a testi ember a boldogságot önmagán kívül keresi, vágya nem teljesül. De ha befelé fordul és megtalálja önmagában Istent, az öröm és megelégedés gazdag forrásának a birtokába jut.” Kierkegaard Az elkótyavetyélt Biblia Linnémé életében nehéz korszak kezdődött. Férje halála után pénzgondokba került. Már eladott néhány értékes bútort és ékszert egy régiségkereskedőnek. El kellett adnia csodaszépen bekötött Bibliáját is, melyet szüleitől házasságkötésükkor kapott. Régebben sokszor nyert megnyugvást, örömet és erőt Isten igéjéből, egyideje azonban már nem is olvasta. Mikor egyedül maradt, gondolatai nem hagyták nyugton. Nem kellett volna ezt a drága könyvet elkótyavetyélnie! Egyre nyug talanabb lett. Gyermekei már az ágyban voltak és aludtak. Kinyitotta az ajtót és elindult a régiségkereskedőhöz, hogy visszavásárolja Bibliáját. Mikor benézett az ablakon mit látott? Négy férfi ült az asztal körül és Lévi — a régiségkereskedő — egy könyvből felolvasott, melyben rögtön felismerte a Bibliáját. Ezek az emberek biztosan gúnyolódni akarnak a régi könyv történetein! De egyre nagyobb lett bent a csend és mikor Lévi a szenvedéstörténethez ért és Jézus vívódását olvasta a Getsemáné kertben, torka összeszorult és úgy meghatódott, hogy előtörtek könnyei. Végül csendesen, köszönés nélkül távoztak a barátok. És Linnémé? Már az is sok volt számára, hogy Bibliáját ki akarták esetleg gúnyolni; könnyek gyűltek szemében. Szíve vádolta. Most, hogy ismét hallotta, mennyit szenvedett érte Megváltója .. . hazament . . . sírva letérdelt, hogy megvallja Urának és Megváltójának: elfeledkezett róla. Másnap reggelre, visszatért szívébe a vigasztalás és nyugalom. Tudta, hogy minden bűne megbocsátatott: újra együtt haladt Megváltójával az élet útján. Azonnal Lévihez ment, hogy szent könyvét visszahozza. Nem kis csodálkozással látta, hogy Lévi ugyanúgy ott ült a nyitott Biblia mellett. Egész egyszerűen nem tudott Isten könyvétől elszakadni. Tovább olvasott Isten Bárányáról és arról, hogyan szólt Jézus a kereszten: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” Elolvasta Ésaiás könyvéből az ismert 53 fejezetet is. “Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért.” Lévi nagyon elszomorodott, hogy ártatlanul megölték, sőt, hogy ő maga is gúnyolódott rajta. így kiáltott fel: “Ó, Názáreti Jézus, hát mégis Te vagy a mi Messiásunk, az Istentől megígért Krisztus”! Ekkor lépett be Linnémé. Megrendülve állt a küszöbön, mikor Lévi szólt: “Kedves asszonyom, az ön könyvében, olyan kincsre leltem, amely felér az egész világgal.” Tehát ő is eljutott ezen az éjszakán a sötétségből a világosságra! Talán mondanunk sem kell, hogy Linnerné visszakapta Bibliáját, Lévi pedig egy másikat vásárolt. Nemsokára felesége is megtalálta békességét Krisztus vérében és mindketten alámerítkeztek. Ezt a történetet Jakob August Hausmeister — zsidómisszionárius — beszélte el emlékezéseiben, röviddel azelőtt, hogy Strassburgban elhunyt. A fenti történet ismertetés “Út a boldogság felé" című könyvből, az Evangéliumi Iratmisszió kiadásában. Vedd és olvasd! Szerencsy Józsefné “JÉZUS ÉL” Magyar Evangélizáló Társaság P. O. Box 121 San-Dimas, California 91773 Me felejtse el közölni rokonaival és ismerőseivel európai rádióadásunk időpontját: Kedd esténként 6:15—6:30-ig a 49 méteres rövid hullámhosszon Evangélizál: TURMEZEI ZOLTÁN
