Evangéliumi Hírnök, 1976 (68. évfolyam, 1-24. szám)
1976-03-15 / 6. szám
1976. március lő. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal LELKI MAGVETÉS “Ha valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de nem szívleli meg, eljön a gonosz és elragadja amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett." (Mt 13, 18-19) Máté evangélista az evangéliumának 13. fejezetében az Ür Jézus ténykedésének egy kedves jelenetéről számol be. A názáreti Mester egy halászbárkában foglalt helyet és a néptömeg a parton állva hallgatta a fiatal Rabbi tanítását. Isten országáról beszélt nekik, és hogy mindenki megértse, a természet nagy képtárából merített hasonlatokat. Ez alkalommal egy szántóföldre terelte hallgató-Ha világunk összetörik... Soha ne mondd: többé nem jön vissza A világ, amely itthagyott minket, És halál csontkeze Szorítja össze szíveinket. Néha világunk felperzselődik, S a pokoli rossz röhögve arat. És sokan sikongnak A villám-hasogatta égbolt alatt. De minden szörnyű vihar véget ér. Isteni törvény, mely csak egyet vall Minden rémség felett: Szereteté a végső diadal. Jönnek-mennek az évszakok ,.. egyik Virágtól, másik gyümölcstől ékes Természet anyánk ... Oly isteni magasztosan édes. Percek, évek, örökkévalóság, Csodás fényüket szívünkbe vetik És vággyal, reménnyel Az eszményiszépet, jót keresik. Minden lelket Isten szíve szült, S érlelte, nevelte szeretet-tűz. Ó, de mivé lesznek Azok, kiket a rémek hada űz? Világunk néha azért törik szét Mert szenved benne: az ISTENI REND, Ha eltévedünk a Temérdek bálvány között — idelent. Hornik György KEMÉNY TALAJRA inak figyelmét. Lehet, hogy ott a közelben egy szántóvető ember éppen bevetette a kis földecskéjét. A példázó, nagy Mester így kezdte tanítását: "Egy magvető kiment vetni. Amint vetett, némely mag az útfélre esett, és az égi madarak odaszálltak és felcsipegették!" A földműves a nehéz testi mukások csoportjához tartozik. A kemény ugart porhanyóssá tenni nem könynyű munka; izomerő és ekevas kell hozzá. Ez fáradsággal jár és verejtékbe kerül, mert a talaj száraz állapotban kemény. A föld megművelése tehát kemény munka. A lelki munka is az. Némely határnak nagyon kemény a földje. Az ember szíve is néha ilyen: rideg, érzéketlen és kemény. A szívnek eme állapotára utalt az Ür Jézus, azt mondván: Némely mag az útfélre esett. Értsük ezt úgy, hogy az elhintett magnak egy része a szántóföldön átvezető útra esett, azért veszett kárba. Hogyan keletkezik egy ilyen út? A frissen felszántott földön átlépdelni első ízben igen nehéz. Másodszor már könnyebb, harmadszor és negyedszer még könnyebb és végül egy kitaposott út lesz belőle. így történik ez kint a mezőn és így keményszik meg az ember szíve is. Az első hazugság nehezen pereg a gyermek ajkáról, később már nem. Az első lopás szívdobogással jár, a következő már nem. Az első kétértelmű ékektől szégyenpírba borul a hallgató arca, de aztán megszokja őket és kacag rajtuk. Az első törvényszegés lelkiismeretfurdalással jár, de idővel a bűnöző természetévé válik. És ezt így lehetne folytatni végig a tíz parancsolaton és azon túl mind arra nézve, amitől Isten beszéde óva int és a lelkiismeretünk visszariaszt, — mindaddig, míg nem tompul el. Mitől tompul el a lelkiismeret, mi keményíti meg a szívet? — A bűnözés sorozata. Minden egyes bűn, legyen az kicsiny vagy nagy, egy-egy lépés, amely a szívünk talaját keményre tapossa. A megkeményedett szív képtelen magába fogadni az Evangélium magvát. Lelki dolgok nem érdeklik, az intelem szava lepattan róla, Isten szeretet nem vonzza, a megtérés szükségességét nem hiszi és a lelke gondozása elől kitér. De az ilyen szívre is ráhull egyszer-másszor az Evangélium néhány magja. Pl. egy ritka templomlátogatás alkalmával, vagy egy véletlenül kézhez jutott lelki sajtótermék által. De mivel a szív kemény, — Jézus tanítása szerint — , az ég madarai ott teremnek és felcsipegetik a jó magot. Egy-egy ilyen madár lehet a nemtörődömség, az előítélet, az önteltség, vagy pedig, (és ez a leggyakoribb eset) a bűnbánattól való idegenkedés. Az elhintett jó magnak nyoma vész és az ember szíve, Istennek ez a termésre alkotott szántóföldje, továbbra is parlagon Lever. Milyen szomorú látvány, milyen felelőtlen magatartás és milyen kockázatos állapot ez! Szomorú látvány, mert Isten nélkül sivár az élet, felelőtlen magatartás, mert rajtunk múlik, és kokázatos állapot, mert Isten egykor majd számon kéri tőlünk az elhintett jó magot: kegyelmének kínálatát, szeretetének nagyságát és Krisztusnak értünk hozott drága áldozatát. Mi segíthet ezen az állapoton? Mitől lágyulhat meg a szívnek kemény talaja? Ha hosszantartó, tikkasztó melegben a szántás és magvetés ideje közeledik, a földműves sóvárogva kémleli az eget: esőre vár, melytől földjének keményre száradt talaja megpuhul. — Mitől lágyul meg a kemény szív? Részben az őszinte bűnbánat könnyétől. Ez előfeltétele annak, hogy az isteni kegyelem áldott zápora ráhulljon, teljesen meglágyítsa és az Evangélium befogadására képessé tegye. Csak ezután kerülhet sor a magvetésre és ezt követi az üdvbizonyosság csírázása, a lelki gyümölcs szárbaszökkenése, és végül a jó termés. Áldott az a szív, melynek kemény talaja és kopár földje, Isten kegyelme folytán egy termésdús szántófölddé alakul át, hogy azután jó gyümölcsöt teremjen. Isten dicsőségére, a maga lelke üdvére és embertársai áldására. Lant Emil (Lant Emil testvér 4 cikket írt a “Lelki Magvetéséről. Mindegyik írás különböző talajról szól. A négy cikket sorjában közölni fogjuk.)
