Evangéliumi Hírnök, 1976 (68. évfolyam, 1-24. szám)

1976-01-01 / 1. szám

1976. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal “MILY RETTENETES EZ A HELY!” Jákob pedig fölébredvén álmá­ból, monda: Bizonyára az Űr van e helyen, és én nem tudtam. Meg­­rémüle annakokáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.” (1 Móz 28:16-17.) E vers elolvasása után mi magunk is megrémülünk, nemcsak Jákob, de mi már egészen másért. Csodálko­zunk azon, hogy miért mondhatta rettenetesnek Jákob Isten házát. Hiszen Isten háza nem egyéb, mint Isten közelsége, az pedig oly igen jó nékem, mert ez a közelség — még tovább vive a gondolatot — egyenlő az üdvösséggel. Már pedig a hívők és Bibliát olvasó emberek között is­mert dolog, hogy ez mindennél jobb és értéke föl nem becsülhető. Mind az ó- mind az újszövetségi emberek­nél úgy volt ismert Isten háza, mint ahol egy napot eltölteni jobb, mint másutt ezret. (Zsolt 84:11.) Dávid pedig így énekel: "Örvendezek, mi­kor mondják nékem: Menjünk el az Űr házába." (Zsolt 122:1.) Pál vi­szont ezt a bizonyságot teszi: "Épü­letünk van Istentől, nem kézzel csi­nált, örökké való házunk a menny­ben.” (2 Kor 5:1.) Mindezekhez hozzá tehetjük még a mi tapaszta­latainkat is, mert amikor Isten kö­zelségét éreztük, különösen az ő há­zában, igazán boldogok voltunk -Ha ezeket az igéket összevetjük Jákob véleményével, nehéz megérte­ni az ő elkeseredését, és nagy félel­mét. Kinek van hát igaza? Az hiszem nyugodtan válaszolhatjuk azt, hogy mindkettőnek. Igaz az, hogy Isten­nel együtt lenni boldogság, de olyan lelkülettel, mint amilyennel Jákob találkozott Istennel, az már nem öröm, hanem tényleg rettegés. Ugyanis Jákob ez alkalommal me­nekült Ézsaú öldöklő haragja elől, sőt nem mondunk valótlant, ha azt mondjuk, hogy még Isten elől is fu­tott. Jákob lelkében a rémületet az idézte elő, hogy rádöbbent, ebben a nagy pusztaságban, amely helyet még a madár is elkerüli, ahol meg volt arról győződve, hogy rajta kí­vül senki, de senki nincs jelen, Isten mégis ott volt. Nem akart volna ő most senkivel sem találkozni, éppen azért menekül otthonról is, mert lel­kében csak hazugság, félrevezetés, ámítás volt, amiért méltán kaphat­ta volna a büntetést akár Ézsaútól, akár pedig Istentől. Isten elől pedig nem lehet elme­nekülni, mert benne áll fenn az egész mindenség, éppen ezért Ő min­denütt jelenvaló Isten. Az ember soha nem rejtőzhet el úgy bűnei­vel, hogy a lelkiismeretétől, vagy a büntetéstől meg tudjon szabadulni. Ezért volt most rettenetes Isten háza és az ég kapuja Jákob számá­ra. Ha az ember rádöbben bűnére, ilyenkor nem ad megnyugvást, hogy tovább szökik az ember ismeretlen helyre, hanem csak egyetlen dolog: rendezni a viszonyomat Istennel, embertársammal. Amíg ez nem tör­ténik meg, addig Isten háza, Isten közelsége, vagy éppen igéjének ol­vasása mind, mind csak ítéletről fog beszélni, és tényleg rettenetes hely és állapot lesz számunkra. Ez éppen olyan, mint amikor a gyer­mek elkövette a bűnt, nem mer szü­lei szeme elé kerülni, igyekszik el­bújni, mert fél a büntetéstől. Pedig az igazi büntetés éppen abban talál­ható, hogy az ember lelkében hor­dozza bűnét, nem tud tőle megsza­badulni, és az állandóan marja, égeti bensejét. Jákob találkozott még egyszer életében Istennel, de akkor egy egész éjszakát imádkozásban, mond­hatnánk, bűnbánó könyörgésben töltött el. Ekkor is látta Istent, még­is most nem volt számára rettene­tes a találkozás, sőt amikor távozni akart Jákobtól, akkor ő megtagadta, nem engedte el, mert áldásért esc dezett. Ez a hely is Isten háza volt, de már nem a rettegés helye, hanem az áldás helye. Milyen érdekes ez, mert a személyek nem változtak, kü­lönösen Isten nem változott, ő most is ugyanaz volt, mint húsz évvel az­előtt, egyedül Jákob lelkében volt változás. Ez viszont a javára szol­gált, mert csak ilyen lelkülettel le­het elmondani: jó az Ür közelsége. Mindig rajtam áll, hogy rettenetes lesz-e Isten közelsége, vagy pedig áldást adó. Ha Krisztus kegyelme megszabadíthatott bűneink súlyától, a vádaktól, akkor szeretni fogjuk az együttlétet Istennel, sőt emésztődik lelkünk, hogy mikor mehetünk föl az ő hajlékába. Legyen mindig rende­zett és tiszta a lelkiismeretünk, és akkor Isten közelsége soha nem ad nekünk rettegő szívet, és soha nem kell azt mondanunk a hegyeknek, essetek reám. Helyette tudjuk mi is boldogan mondani: "Szívem és tes­tem ujjonganak az élő Isten felé.” (Zsolt 84:3.) Viczián János hírek ÚJ GUINEA A Papua Űj Guinea a legújabb független állam. Az ország, amely eddig Ausztrália fennhatósága alatt volt, 1975. szeptember 16.-án nyerte el függetlenségét. A Baptista Világ­­szövetség jelentése szerint az új ál­lamban 221 baptista gyülekezet mű­ködik 11,930 taggal. Az új államban (vagy nemzetben?) 700 különböző törzsi nyelvjárás van. A baptista munkát az ausztrália baptista szövetség kezdte 1948-ban Az Újszövetségi Szentírást 1974-bei fordították le a Kyaka nyelvre. A missziómunkát ma mindig több bennszülött lelki munkás végzi. A mellékelt kép egy keresztyén taní­tót ábrázol, aki bambuszból készít úrvacsorái "külön kelyheket” és tál­cát. (RNS) * * * A BRAZÍLIAI baptisták A brazíliai baptisták heti lapja, a Jornal Batista statisztikai adatokat közöl a baptistákról s megállapítja, hogy a brazíliai baptisták számának a növekedése túlhaladja a lakosság számának az emelkedését. Az első brazíliai baptista gyüleke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom