Evangéliumi Hírnök, 1976 (68. évfolyam, 1-24. szám)
1976-01-01 / 1. szám
1976. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal “MILY RETTENETES EZ A HELY!” Jákob pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Űr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annakokáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.” (1 Móz 28:16-17.) E vers elolvasása után mi magunk is megrémülünk, nemcsak Jákob, de mi már egészen másért. Csodálkozunk azon, hogy miért mondhatta rettenetesnek Jákob Isten házát. Hiszen Isten háza nem egyéb, mint Isten közelsége, az pedig oly igen jó nékem, mert ez a közelség — még tovább vive a gondolatot — egyenlő az üdvösséggel. Már pedig a hívők és Bibliát olvasó emberek között ismert dolog, hogy ez mindennél jobb és értéke föl nem becsülhető. Mind az ó- mind az újszövetségi embereknél úgy volt ismert Isten háza, mint ahol egy napot eltölteni jobb, mint másutt ezret. (Zsolt 84:11.) Dávid pedig így énekel: "Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Űr házába." (Zsolt 122:1.) Pál viszont ezt a bizonyságot teszi: "Épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.” (2 Kor 5:1.) Mindezekhez hozzá tehetjük még a mi tapasztalatainkat is, mert amikor Isten közelségét éreztük, különösen az ő házában, igazán boldogok voltunk -Ha ezeket az igéket összevetjük Jákob véleményével, nehéz megérteni az ő elkeseredését, és nagy félelmét. Kinek van hát igaza? Az hiszem nyugodtan válaszolhatjuk azt, hogy mindkettőnek. Igaz az, hogy Istennel együtt lenni boldogság, de olyan lelkülettel, mint amilyennel Jákob találkozott Istennel, az már nem öröm, hanem tényleg rettegés. Ugyanis Jákob ez alkalommal menekült Ézsaú öldöklő haragja elől, sőt nem mondunk valótlant, ha azt mondjuk, hogy még Isten elől is futott. Jákob lelkében a rémületet az idézte elő, hogy rádöbbent, ebben a nagy pusztaságban, amely helyet még a madár is elkerüli, ahol meg volt arról győződve, hogy rajta kívül senki, de senki nincs jelen, Isten mégis ott volt. Nem akart volna ő most senkivel sem találkozni, éppen azért menekül otthonról is, mert lelkében csak hazugság, félrevezetés, ámítás volt, amiért méltán kaphatta volna a büntetést akár Ézsaútól, akár pedig Istentől. Isten elől pedig nem lehet elmenekülni, mert benne áll fenn az egész mindenség, éppen ezért Ő mindenütt jelenvaló Isten. Az ember soha nem rejtőzhet el úgy bűneivel, hogy a lelkiismeretétől, vagy a büntetéstől meg tudjon szabadulni. Ezért volt most rettenetes Isten háza és az ég kapuja Jákob számára. Ha az ember rádöbben bűnére, ilyenkor nem ad megnyugvást, hogy tovább szökik az ember ismeretlen helyre, hanem csak egyetlen dolog: rendezni a viszonyomat Istennel, embertársammal. Amíg ez nem történik meg, addig Isten háza, Isten közelsége, vagy éppen igéjének olvasása mind, mind csak ítéletről fog beszélni, és tényleg rettenetes hely és állapot lesz számunkra. Ez éppen olyan, mint amikor a gyermek elkövette a bűnt, nem mer szülei szeme elé kerülni, igyekszik elbújni, mert fél a büntetéstől. Pedig az igazi büntetés éppen abban található, hogy az ember lelkében hordozza bűnét, nem tud tőle megszabadulni, és az állandóan marja, égeti bensejét. Jákob találkozott még egyszer életében Istennel, de akkor egy egész éjszakát imádkozásban, mondhatnánk, bűnbánó könyörgésben töltött el. Ekkor is látta Istent, mégis most nem volt számára rettenetes a találkozás, sőt amikor távozni akart Jákobtól, akkor ő megtagadta, nem engedte el, mert áldásért esc dezett. Ez a hely is Isten háza volt, de már nem a rettegés helye, hanem az áldás helye. Milyen érdekes ez, mert a személyek nem változtak, különösen Isten nem változott, ő most is ugyanaz volt, mint húsz évvel azelőtt, egyedül Jákob lelkében volt változás. Ez viszont a javára szolgált, mert csak ilyen lelkülettel lehet elmondani: jó az Ür közelsége. Mindig rajtam áll, hogy rettenetes lesz-e Isten közelsége, vagy pedig áldást adó. Ha Krisztus kegyelme megszabadíthatott bűneink súlyától, a vádaktól, akkor szeretni fogjuk az együttlétet Istennel, sőt emésztődik lelkünk, hogy mikor mehetünk föl az ő hajlékába. Legyen mindig rendezett és tiszta a lelkiismeretünk, és akkor Isten közelsége soha nem ad nekünk rettegő szívet, és soha nem kell azt mondanunk a hegyeknek, essetek reám. Helyette tudjuk mi is boldogan mondani: "Szívem és testem ujjonganak az élő Isten felé.” (Zsolt 84:3.) Viczián János hírek ÚJ GUINEA A Papua Űj Guinea a legújabb független állam. Az ország, amely eddig Ausztrália fennhatósága alatt volt, 1975. szeptember 16.-án nyerte el függetlenségét. A Baptista Világszövetség jelentése szerint az új államban 221 baptista gyülekezet működik 11,930 taggal. Az új államban (vagy nemzetben?) 700 különböző törzsi nyelvjárás van. A baptista munkát az ausztrália baptista szövetség kezdte 1948-ban Az Újszövetségi Szentírást 1974-bei fordították le a Kyaka nyelvre. A missziómunkát ma mindig több bennszülött lelki munkás végzi. A mellékelt kép egy keresztyén tanítót ábrázol, aki bambuszból készít úrvacsorái "külön kelyheket” és tálcát. (RNS) * * * A BRAZÍLIAI baptisták A brazíliai baptisták heti lapja, a Jornal Batista statisztikai adatokat közöl a baptistákról s megállapítja, hogy a brazíliai baptisták számának a növekedése túlhaladja a lakosság számának az emelkedését. Az első brazíliai baptista gyüleke-
