Evangéliumi Hírnök, 1976 (68. évfolyam, 1-24. szám)
1976-02-15 / 4. szám
8. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1976. február 15. hivő volt és kérte imájában az Urat többször. Az Úr meghallgatta imáját és Detroitból küldött egy nagyon hozzá illő élettársat, Máté Juliska személyében. Mind a kettő komoly hivő volt. Nagyon szép családot neveltek fel: Születési sorrendben: Mihály, Gyula, Arnold, Arthur és Gyöngyike. (Az unokáknak a számát nem tudjuk.) Kovách tv. egy nagyon érdekes ember volt, többféle tehetséggel felruházva a lelki élet terén. Megtérése után, mikor New Castleben (Pa.) megszerveztük a vasárnapi iskolát, már ott volt. Fúvós zenekart is szerveztünk egy angol karmester vezetésével, akkor is ott volt, később már mint diákónus szolgált. Ha a prédikátor beteg volt, Kovách tv. volt a helyettes. Ének- és zenekarvezető is volt. A központi prédikátorok és diákónusok konferenciájának jegyzője és pénztárosa volt 16 esztendeig. Emellett vallásos költeményeket is írt minden alkalomra. Mennyiség szerint, amit megtartott magának 220. Két éven keresztül járt minden vasárnap 20 mérföldre prédikálni Los Angelesből. Mikor a gyülekezetnek nem volt prédikátora, akkor is legtöbbször ő helyettesítette. Nem lehet mindent leírni, csak ennyit idézünk: “Ez, amit tehetett, megtette”. A mi jóságos mennyei Atyánk adjon mennyei vigaszt a gyászoló családnak a viszontlátás boldog reményében. “Ha testben válni kell, Az mélyen fáj nekünk, De lelkűnkben marad a frigy, Mert menny felé megyünk. ” Petre Gábor IRÁNYTŰ A tajtékzó viharok között is Az én iránytűm az ég felé mutat. Vele átjutok ködön, felhőkön, Mikor lelkem menny felé kutat. Becsüld, ne vesd meg, mert ebből ered A gyarló emberek hős hite! Nekem mindenem, hű útitársam Ez a iránytű: az örök ige. Tamaska Gyula SZEMÉLYI HÍR Udvarnoki András nyugalmazott lelkipásztor, nejével együtt Magyarországról 1975. december 22-én gyermekei és testvérei látogatására az Egyesült Államokba érkezett. Hazautazásuk ideje 1976. március 16. Legjobb alkalom az írás olvasására: olyan gyakran, amint lehet. • A porlepte Bibliától az ördög nem fél. f Olvassuk, | | tanulmányozzuk, i ^ a Szentírást ^ Vasárnapi Iskolai Lecke. 1976. február 29. Bocsássatok meg! Máté 18:21-35. Aranymondat: Máté 6:14. Hétfő, febr. 23. A legnagyobb az Istenországában. Máté 18:1-6. Kedd, febr. 24. Az elveszett juh. Máté 18:10-14. Szerda, febr. 25. Krisztus köztünk van. Máté 18:15-20. Csüt., febr. 26. Isten meghall imát. Zsolt. 86:1-7. Péntek, febr. 27. A bűnbocsátó Isten. Zsolt. 103:1-12. Szombat, febr. 28. Atyám bocsáss meg nékik! Lukács 23:32-43. Vas,, febr. 29. Könyörgés bűnbocsánatért. Zsolt. 51:1-10. Vasárnapi Iskolai Lecke. 1976. március 7. Életét adja sokakért. Máté 19:1, 20:17-28. Aranymondat: Máté 20:28. Hétfő, márc. 1. Hűség a házaséletben. Máté 19:3-12. Kedd, márc. 2. Jézus és a gyermekek. Máté 19:13-15. Szerda, márc. 3. A gazdagság kísértései. Máté 19:16-22. Csüt., márc. 4. Istennel minden lehetséges. Máté 19:23-30. Péntek: márc. 5. Isten jósága. Máté 20:29-34. Szombat, márc. 6. Jézus gyógyít. Máté 20:29-34. Vas., márc. 7. A dicsőséges bevonulás. Máté 21:1-11. Vidám elme jó orvosság “Tényleg segít az emlékező képességét fejlesztő orvosi kezelés?” "Igen, igen, de az eredmény még nem száz százalékos. Odáig már eljutottam, hogy emlékezem arra, hogy elfelejtettem valamit, de hogy mit, az nem jut eszembe.” * Kolumbus Kristófról mondotta egy jeles norvég író: “Amikor elindult, nem tudta hova megy, amikor ott volt, nem tudta, hogy hol van és mikor hazatért, nem tudta, hogy hol volt." 1 picture Parson Jones’ Epistle Dear Mr. Publisher: We had our deacon’s meeting at the church last week to hold our annual inventory. Naturally we counted all the hymn books and electric light bulbs and such other things. But this year we took a close look at our members. We had to figure out some way to count them. Hezekiah claimed we need some categories to put every body in — little pigeon holes that would tell us whether they were an asset or a liability. Well Sir, we worked three hours but we finally come up with a pretty good skelton plan. That’s what we called it, “The Skelton Plan.” Everybody in our little congregation is some kind of bone. First, there are the Wishbones. They are the folks who spend all their time wishing — wishing somebody would do this and wishing somebody wouldn’t do that. This will be a pretty good size group, cause we got a heap of folks who sit around wishing; looking like they’re ready to blow a candle out. The second group contains all the Jawbones. As you would know, these folks talk alot. They dedicate their mouth to perpetual motion for the Lord. These folks don’t do any work cause it’s next to impossible to talk and work at the same tinié. It’s'like trying to pat your head and rub your tummy at the same time. Now, the third group is the Knucklebones. These folks are real active, unfortunately. They go around knocking every thing somebody else does. Their plan is to kick everybody elses plan. The fourth category is the Backbones. These people are scarce as hen’s teeth. They’re the ones who pick up the load and do all the work. Thank God we got a few of ’em. What makes them such a special breed is that they continued to work while the Wishbones wish, the Jawbones talk and the Knucklebones knock. We had one other group of people some of the fellas wanted to put in a special category. They’re the ones who will come to church when you’ve got something to eat but won’t come any other time. Brother George suggested we call them Hambones. But the Hambone don’t fit into the human skeleton so we dropped the idea. Any how, they don’t come often enough to deserve a special category anyway. I’ve run out of ink as well as categories so I must run. Put me in with the footbone. Yours truly, Parson Jones
