Evangéliumi Hírnök, 1976 (68. évfolyam, 1-24. szám)
1976-01-15 / 2. szám
1976. január 15. MI HASZNUNK VAN A SZENTÍRÁS; NAPONKÉNTI OLVASÁSÁBÓL? Erre a kérdésre néhány pontban válaszolunk azzal a tudattal, hogy az olvasók sok gondolattal gazdagítják az alábbiakat. 1. A Bibliából tanuljuk meg azokat a fontos teendőket és erényeket, amelyek földi életünk vezetéséhez és sikeréhez szükségesek. A Biblia az élet könyve. Hatása kiterjed az örökkévalóság felé és e földi életre. Lélektani, társadalom tudományi, családi és egészségügyi könyvekből sok jó tanácsot nyerünk. Ezeknek a könyveknek azonban van egy közös tulajdonságuk, jobban mondva, közös gyengéjük: nem tökéletesek és nem időállók. Amit 30 évvel ezelőtt ajánlottak, azt ma elvetik. Amit ma írnak, mi lesz azokból 50 év múlva? A Biblia tanácsai és igazságai, mivel Istentől jöttek örökérvényűék. Tegyük ezt a könyvet első helyre értékelésünkben. 2. A Biblia állandó, folytatólagos tanulmányozása nyomán szerezzük meg azokat az ismereteket, amelyek közösségi és gyülekezeti életünk vezetéséhez, problémáink megoldásához nélkülözhetetlenek. Minden baptista gyülekezet "Irásszerűségre" törekszik, de ha a tagok nem olvassák a Szentírást, hogyan lesz munkájuk, felszólalásuk és döntésük írásszerű? Tanácskozási óráinkon — sajnos — a Szentírás nem olvasói és nem ismerői sokszor hangosabban szerepelnek, mint bibliai ismeretük megengedné. 3. A Biblia olvasása lelki szem felnyitás. Minden olvasás közben találunk új igazságot, új értéket, új kijelentést s meglepődve mondjuk: “Ezt eddig nem vettem észre!" Ez a felismerés gazdagít. A Könyvek Könyve olvasása gondolkozásra késztet, témákat, kérdéseket vet fel elménkben. 4. Az Isten Beszéde minden nap erőt ad. Erre az erőre szükségünk van. Nincs gondnélküli élet, nincs baj nélküli létezés — de Isten a tanács mellett ad erőt. A rendszeres Biblia olvasás áldást és bizonyosságot ad. Ennyivel értékesebb a Szentírás minden más könyvnél. * * * MILYEN RENDSZERREL OLVAS SUNK? Ez az olvasó hivőtői függ. Van aki a Bibliaolvasó Vezérfonalat használja. Ez a vezérfonal a vasárnapi iskolai leckék anyagát egészíti EVANGÉLIUMI HÍRNÖK ki. Említhetünk azonban egy más ajánlatos módot is. Ez a folytatólagos olvasás. Kezdjük el az Újszövetség olvasását. Olvassunk egy egész részt, ha nem hosszú. Egy fejezet megosztása nem az időmegtakarítás miatt célszerű, hanem azért, mivel az írás túl tömör és egy fél részben is annyi gondolat, szellemi kincs van, hogy azon egész nap elmélkedhetünk. A folytatólagos olvasással követjük a Biblia íróinak a gondolatmenetét s így mondanivalójukat jobban megértjük. 3. oldal SZÉP BEFEJEZÉS Móz. V. 31:1—8. Mózes nem akkor volt a legnagyobb jellem, mikor rettenthetetlen bátorsággal Fáraó elé állt, hogy közölje vele Isten akaratát és rettenetes ítéleteit, hanem akkor, amikor tudott kicsivé lenni; (Móz. II. 32: 30 — 32.) Tudott a cél előtt félre állni, egész életművét a befejezés előtt másra bízni. Amilyen fontos a vezetésre való rátermettség, a lelkiismeretes helytállás, éppen olyan fontos a maga(nemében) idején a félre állás. Sokan voltak már, akik egy egész élet szép és értékes munkáját lerombolták öregkori akadékoskodásukkal, önmaguk túlértékelésével. Ne felejtsük el, Isten országa előttünk is volt és utánunk is lesz. “Mert ebben az a mondás igaz^ hogy más a vető és más az arató. Én annak az aratásába küldelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták és ti a mások munkájába állottatok.” ön. 4:37 — 38.) Nekünk egyegy részfeladat jutott osztályrészül, abban legyünk hűek. Mózes nem esett a családi dinasztia-alapítás kísértésébe. Pedig neki is voltak tehetséges gyermekei. Neki is volt felesége, aki bizonyára elvárta volna, hogy fiai kerüljenek atyjuk örökébe. Isten országában azonban a tisztségeket nem lehet örökölni. Nevet, vagyont, habitust, még jellembeli tulajdonságokat is örökölhetünk, de a szolgálatra való elválasztás és elhívás Isten szuverén joga. “Azután felment a hegyre és magához szólította akiket akart. ” (Márk 3:13.) És tetszett az Úrnak, hogy a világ legszelídebb emberének (Móz. IV. 12:3.), hív szolgájának (7. v.), akivel úgy beszélt színről, színre, mint ember szokott beszélni barátjával (Móz. II. 33:11.). Tetszett néki, hogy egy ilyen ember fiait mellőzze és Józsuét válassza Mózes utódjául. “Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be; az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.” Milyen őszintén, kendőzés nélkül tárja fel a való tényállást. Hivatkozik magas korára és Isten döntésére vele szemben. Nem igyekszik részvétet kelteni maga iránt, nem szánakoztatja népét, hanem a maga példájával is, nagyon határozottan eléjük állítja az Isten szava iránt való feltétel nélküli engedelmesség sorsdöntő fontosságát. Példaadó az a mód, ahogyan utódjáról beszél. A legcsekélyebb irigység, vagy féltékenység nincs a szívében az iránt, aki most helyére lép és helyette fogja learatni negyven év küzdelmeinek, verejtékének és minden fáradalmának az emberek előtt látható gyümölcsét. Mózes szemei előtt most is egyetlen cél lebegett: felbátorítani a népet és utódját arra, hogy szilárd léptekkel és teljes határozottsággal az engedelmesség útját járva induljanak az ígéret földje felé. A bizalomnak és bátorságnak két erős pillére van: az Úr jelenlétének tudata, és a visszaemlékezés a kegyelem útjaira, amelyeken át elvezetett minket. És Mózes erre a két szilárd alapra állítja utódját és népét. Végegyházi LÉGY BÁTOR ÉS ERŐS! Testvér, ne csüggedj, bárha testedet olykor a porba roskasztja a próba. Gondolj arra, hogy Élted Alkotója: Atyád, ki még ha vesszó'z is, szeret. Tarts csendességet, hajtsd meg térdedet, s a szíved-ajkad nyisd bűnbánó szóra. Tekints Reá, ki lelked Megváltója; s érzed, hogy újra kegyelembe vett. A próba arra int, legyél hű szolga s vigyázz, nehogy csalárdul megrabolja a Sátán — féltve őrzött kincsedet. Fordítsd a Menny felé tekinteted. S mit Mestered tanít, ne csak szád mondja; tedd szüntelen! Fiát végig megóvja. GERZSENYI SÁNDOR (“A szolgálat útján” e. könyvből.)
