Evangéliumi Hírnök, 1975 (67. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-15 / 2. szám
VOL. 67. No. 2, JANUARY 15, 1975 67. ÉVF., 2. SZÁM, 1975. JANUÁR 15. (Kw'.V.I^v-íSa OffUfol Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja Az Evangélium Istennek hatalma" (Róma 1:16) r / ’’REÁNK BÍZTA A BEKELTETES SZOLGÁLATÁT” Az új esztendő új reménységet hoz életünkbe, új feladatokkal bíz meg bennünket. Az év elején jó emlékezni arra, hogy Isten mivel bíz meg minket — Amerikában élő magyarokat —, kik Isten gyermekeinek valljuk magunkat. Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség nem véletlenül alakult meg, és hogy ma is fennáll annak köszönhető, hogy Isten az indulásnál célt Nem lehet! Aki a Te igéd tiszta vizét issza, Annak nem lehet más forrásra vágyni És nem ... sohasem ... a nagy életmezőn zavaros, szennyfolyamhoz járni. Az nem ihatja az élvek hűnpoharát, sem mámort, sem sötétséget, csak Égadta világosságot, csak tiszta fehéret. Aki a Te utadra lépett önkéntesen, Annak nem lehet habozva visszanézni és nem ... sehol... soha a Te nyomdokodon alkudozni, tanácsot hitetlentől vámi-kémi. Nem lehet, nem szabad kacsintgatni egyszer jobbra, máskor balra, csak előre ... a hős Vezérünkre: a biztos diadalra! Aki a nagy Hősnek lett vitéze, Annak nem méltó csüggedezni múlandó “javaknak” elvesztésén, a föld porára kétségkönnyeket ejteni ... És nem szabad zúgni a panaszt: “Minden hiábavaló... úgy sem nyerhetünk!” csak túlkiáltani mindenen a hit szavát: “Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?!” BETKÓ JÁNOS adott és feladatokkal bízta meg közösségünket. Jövőnket is az határozza meg, hogy mennyire hajtjuk végre ezt a munkát, miként haladunk a cél felé és hogyan teljesítjük e feladatot az isteni üdvtervben. Pál apostol a korin tusiakhoz (Kor. II. 5:16—21.) ír egy néhány komoly megbízatásról. Jó erről megemlékezni az év elején. A LÉLEK SZERINTI KRISZTUS-ISMERET Pál apostolnál a Lélek szerinti Krisztus-ismeret sokkal fontosabb, mint a külső szertartásokban megnyilvánuló Krisztus-tisztelet. Az apostol Krisztust emberi értékmérővel mérte megtérése előtt, és elutasította őt, mint olyat, aki nem felelt meg a farizeusok által várt Messiásnak. De a damaszkuszi úton megismerte Jézust mint Isten Fiát, a világ Megváltóját. Aki Krisztust Lélek szerint ismeri, az az emberek értékét nem gazdasági helyzetük, színük és vallásuk szerint méri, hanem minden embert úgy tekint, mint akiért a Krisztus meghalt. "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.” (17. v.) Minden újjászületett ember új teremtés Isten keze által. "A régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” A régi önző, bűnökkel teljes élet a múlté. Az újjászületett egyén Krisztust kívánja szolgálni. Az újjászületés által új szívet, új természetet, új életet nyertünk az Úr Jézus Krisztus által. Mindezek ellenére még mindég a régi bűnökkel teljes világ vesz körül, még mindig ugyanabban a fizikai testben élünk, mely kísértéseknek van kitéve. Új teremtés csak az, aki Krisztusban van. Pál Krisztusban, Krisztus által. Krisztusért vallja, hogy bármit, amit Istentől kapunk, azt Krisztusban kapjuk. Krisztus nélkül, vagy távol Krisztustól senkik és semmik vagyunk. Az új teremtés Krisztusban van és Krisztus őbenne. "Maradjatok énbennem és én is tibennetek.” (Ján. 15:4.) "MINDEZ PEDIG ISTENTŐL VAN” Isten megbékéltette magát az emberiséggel. Jézus Krisztusban visszaállította az eredeti, Isten és ember közötti kapcsolatot azok számára, akik hisznek Krisztusban, akik elfogadják és elismerik, hogy az Úr Jézus Krisztus meghalt az ő bűneikért és feltámadt az ő megigazulásukért. Az üdvterv Isten terve. A vallás — emberi meghatározás szerint — az ember Isten utáni vágya, Isten keresése, amely sokszor tévutakra is vezethet. Az igazi helyzet az, hogy Isten keresi az embert úgy, mint az Éden kertben: "Ádám hol vagy?” (Móz. I. 3:9.) A bűn választotta el — és ma is a bűn választja el — az embert Istentől. A hazugságot tévedésnek, a fösvénységet takarékosságnak nevezzük, a dohányzást, italfogyasztást az elválást bűnnek tartjuk —, de itt megállunk, s elfelejtjük, hogy Isten itt nem áll meg. Isten elvárja, hogy adjuk meg anyagi javainkból Istennek azt, ami az Istené. Nem vesszük észre ,hogy hiúk vagyunk jóságunkra, rágalmazzuk egymást ahelyett, hogy ezt mondanánk egymásnak: "A szeretet mindent elfedez, mindent eltűr ...” (Kor. I. 13:7.) Ha megbékéltünk Istennel, életszemléletünk megváltozik és
