Evangéliumi Hírnök, 1975 (67. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-15 / 4. szám
1975. február 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. oldal WERLE HENRIK 1902—1974. November 17-én még a gyülekezetben ünnepeltük Werle testvérék 50. házassági évfordulóját. Gyermekeik, unokáik mind velünk együtt adtak hálát Istennek a hosszú időn keresztül megnyilvánult vezetésért. Még Trudeau, Kanada miniszterelnöke, azután B. Davis, az Ontario Parlament elnöke is díszoklevéllel köszöntötték az ünneplő nazaspart. De mindezeknek alig tudott néhány napig Werle testvér és a család örvendezni, mert az évek óta lappangó súlyos betegség teljes erővel támadott, és december 30-án Werle testvér elköltözött a földön élők sorából. A veszteségben és gyászban együtt osztozott a gyülekezet a családdal. Werle Henrik testvér 1902. március 7-én Pécsett született. 20 éves korában fogadta el az Űr Jézust, majd pedig 1924-ben kötött házasságot Loch Katalinnal. Házasságukat Isten két fiúval áldotta meg. 1929- ben vándoroltak ki Kanadába és 1930-ban telepedtek le Torontóban. Itt azonnal csatlakoztak az egy évvel előbb alakult kis magyar baptista gyülekezethez, amelynek mindvégig hűséges tagjai voltak. Az évek folyamán Istentől kapott talentumát Werle testvér gyümölcsöztette a gyülekezet javára, mert 30 éven keresztül az énekkar vezetője, aztán a gyülekezet elöljárója, majd pedig felavatott vénje volt. Ebben a minőségében sokszor hirdette Isten igé* jét, különösen azokban az időkben, amikor a gyülekezetnek nem volt lelkipásztora. Mint pékmester, olyan volt a munkabeosztása, hogy éjszaka dolgozott, délelőtt pedig szolgált az igével a gyülekezetben. Részt vállalt a gyülekezeti élet kezdeti nehézségeiben, az imaház vásárlás és átalakítás áldozatos munkáiban. Most pedig eltávozott közülünk, hisszük, Isten kegyelméből az örök hazába. Életének utolsó heteiben felesége és gyermekei nagy hűséggel és odaadó szeretettel ápolták. Jóllehet, az orvos kórházat javasolt, de mintha Werle testvérnőnk megérezte volna, hogy az utolsó alkalom, hogy férjével még együtt lehet, az utolsó lehetőség még az ötven éven túl, hogy szeretetét, hűségét bebizonyíthassa beteg férje felé is. Ezt az áldozatos, hűséges szolgálatot Isten meg fogja jutalmazni. A család gyászában osztozott a gyülekezet is, és ezért részt vettünk már a virrasztás alkalmán, újév estéjén, amikor két testvér hirdette a vigasztalás igéit: Rev. Archie R. Goldie, Secretary, Department of Canadian Missions és Rev. John Cserepka. Január 2-án került sor a temetési istentiszteletre, amikor az igével Rev. William B. Molnár — President of the Hungarian Baptist Union of America — szolgált. Molnár testvér a Torontói Gyülekezet lelkipászora volt a negyvenes években, és ezt megelőzően itt készült fel a lelkipásztori szolgálatra. Abban az időben a Werle család szinte fiukként segítették és tartották Molnár testvért. Most ő is eljött, hogy osztozzék a szomorúságban. Szolgáltak még Szabadi Gusztáv, Kún Gyula és Viczián János lelkipásztor testvérek. Mind a két istentisztelet alkalmával a gyülekezet énekkara is énekelt, így fejezve ki együttérzésüket a család felé. Most az kívánjuk az özvegynek, a két gyermeknek, a két menynek, az öt unokának és az egy unoka menynek, hogy Isten adjon vigasztalást és akaratában való teljes megnyugvást. Viczián János IFJÜ UDVARNOKI BÉLA 1932- 1975 Mint lapunk előző számában már néhány sorban közöltük, ifjú Udvarnoki Béla testvér (Az Evangéliumi Hírnök szerkesztőjének fia) váratlanul eltávozott közülünk az örökkévalóság hazájába. Senki nem tudta, hogy Udvarnoki testvér súlyos szívbeteg, és amikor a műtétre került sor, már nem lehetett rajta segíteni. Felesége, három gyermeke, szülei és a kiterjedt rokonság tagjai nagy fádalommal vették tudomásul e szomorú tényt, de Isten akaratában megnyugodva, nem zúgolódnak, hanem még nagyobb hűséggel igyekeznek felkészülni a mennyei Atyával való találkozásra. Ifjú testvérünk temetésére 1975. január 20-án került sor Gibsonia, Pennsylvániában, a Trinity Evangelical Lutheran Church szertartása szerint. J. S. Bach koráljainak orgonahangjai mellett vonult be a gyászoló gyülekezet a kápolnába, majd Virgil O. Wittenberg lelkipásztor a János evangéliuma 14:1-6 versei alapján hirdette a vigasztalás igéit. A gyászoló család kívánságára felkérték Gerzsenyi László clevelandi baptista lelkipásztort is, hogy az elhunyt testvér anyanyelvén szóljon a gyászoló gyülekezethez. Gerzsenyi testvér János evangéliuma 11:25-26 verseit olvasta fel, és néhány angol szó után magyarul hirdette az igét. A csak angolul értő hallgatóság nagy figyelemmel hallgatta a "különös” nyelvet, és az igehallgatás közben a jelenlévők közül valaki sírva fakadt. Az illető később mondta meg, hogy Magyarországról való, és 25 év után most hallott ismét magyar szót, ami a lelke mélyéig hatolt. A magyar származású jelenlévő Kozma Rózsa volt. A templomban tartott gyászistentisztelet után a kis zászlókkal ellátott gépkocsik sora a veteránok te
