Evangéliumi Hírnök, 1975 (67. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-15 / 2. szám
1975. január 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal lankadunk. A reménytelenség szelleme néha-néha elködösíti utunkat. "Belefáradtunk" a munkába, a "miszszió nem sok kilátással biztat” — halljuk olyanoktól is, akik eddig sokat tettek. A biztató szóra szükség van. Fájdalmas érzés lenne az, ha reménytelenül néznénk előre. Az a tény, hogy Isten kegyelméből emberek vagyunk lehetővé teszi, hogy elgondolásainkat és terveinket belevetítsük a jövőbe. • MI A GYAKORLATI LEHETŐSÉG? A misszióra és az Evangélium hirdetésére gondolunk. Az egyik fontos lépés az, hogy tegyük az első dolgot az első helyre. Szabadítsuk meg magunkat attól a téves elgondolástól, hogy csak a gyülekezet jelenti a missziót. Gondolkozzunk evangéliumi lehetőségekben és ne csupán gyülekezeti (szervezeti) tényekben. Evangélizáció, lélekmentés előbb volt, mint gyülekezet. Az evangéliumot megmentett egyének hirdették s ezek a megváltottak csak azután tömörültek gyülekezetekbe. Téves az a felfogás, hogy gyülekezet nélkül nincs misszió. A valóság ennek a fordítottja: misszió és evangélizálás nélkül nincs gyülekezet. Az előbb mondottak alapján gondolhatunk a következő lehetőségekre. 1. ) Gyakoroljuk a MAGYAR EVANGÉLIUMI NAPOK megtartását. Kiváló alkalmak ezek a lelki elmélyülésre, a szétszórtan élő magyar lelki testvéreink időnkénti összehozására. Tapasztalat szerint a magyar származású testvérek szeretik ezeket az alkalmakat és örömmel vesznek részt bennük. Legtöbb magyar származású testvérünk vágyakozik néhanéha a magyarul hirdetett evangélium, bibliamagyarázat hallására és a magyar lelki közösségben való részvételre. 2. ) EVANGÉLIZÁLJUNK magyarul olyan helyeken, ahol már nincs magyar gyülekezet, de magyarok élnek. A cél nem gyülekezet alapítás, hanem lélekmentés! Volt magyar gyülekezetek kedves dolgot cselekedhetnek az Űr előtt, ha egyszer-kétszer egy évben felkínálják az üdvözítő evangéliumot a városban lakó magyar telkeknek. Amikor egy gyülekezet befelé fordul és önmaga erősítésére gondol: gyengül. De amikor az evangélium természete szerint kifelé tekint és azt nézi, hogy kiket lehet az Űrhoz vezetni: erősödik. A gyülekezet fejlődésének ez a lelki módja. Adjuk az 1975. esztendőbe bele szí-Mi marad meg? "Múlik év, óra, pillanat és alkalom ...” megemésztjük esztendeinket, mint a beszédet... így olvassuk Zsoltár 90. rész 9. versében. Nincs állandóság a földön, minden múlandó. Elmúlik a bánat, az öröm, elvétetik az alkalom, tovatűnik az ifjúság. "... megszárad a fű, elhull a virág ...” (Ézsaiás 40:7.) "...az egek is ropogva elmúlnak ..” (II. Péter 3:10.) "... a világ elmúlik, annak kívánsága is...” (I. Ján. 2:17.) az Ige szerint. Remegve tör elő lelkűnkből a kérdés: hát mi marad meg? A költő szava mélyen a lelkembe szánt, mikor felteszi a hasonló kérdést: Vajon mi marad meg a lelkem drága kincseiből, ha az Idő rajtuk áthalad? (T E.) ÜJÉVI KÉRÉS Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál — Nélküle mázsás súly a szalmaszál is. Luther Láttam, Uram! Egyik béna volt... a másik aszott, sárga ... vagy nem volt lába ... De a Te fényed hullt a betegágyra! Hitükkel elrejtőztek nálad. És úgy hordozták mázsás terhüket a Te erőddel, mint a szalmaszálat. És láttam szalmaszál alatt roskadókat. Mert mázsás teher könnyű, mint a kis szalmaszál — Veled! De nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet. Űj évbe indulok, és nem tudom mi vár rám. Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván. Csak azt tudom, utam már kijelölted. Mint bízó gyermek, járhatok előtted. Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet, s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett. Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak, hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak! ... És ha szereteted mázsás teherrel tenné próbára ezt a gyenge vállat, segíts úgy vinni mázsás terhemet a Te erőddel, mint a szalmaszálat! T. E. vünket, lelkünket és áldozatos munkánkat és már előre tudhatjuk: az új esztendő áldást fog hozni. Vizsgálódom magamban, hogy az idő múlása alatt, hűségesebb lettem-e a rámbízottakban, nem vagyok-e azok között, akikről Jézus mondja: "... a szeretet sokakban meghidegül." (Máté 24:12.) Vittem-e állhatatos könyörgésemben Uram elé, próbák alatt lévő atyámfiáit? így próbálom lelkemben felállítani a "leltárt” és megállapítani mi maradt meg? Ha az Ige mérlegére teszem erőm, hitem, szeretetem, szomorú az eredmény, csak a mérleg másik serpenyőjében lévő kegyelem az, ami kiegyenlít, helyreállít, ami lelki kincseimet felemeli, használhatóvá és így értékessé teszi. Egy elmúlt esztendőre visszatekintve, önmagunk minden emberi igyekezetét félretéve, nagy alázattal csak azt mondhatjuk, Mózesnek az Isten emberének imádságával együtt: "Uram Te voltál nekünk hajlékunk, nemzedékről nemzedékre! Mielőtt hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké, te vagy az Isten.” (Zsoltár 90:1,2.) Csak ez marad meg a múlandóságból, az örök Isten és ez jövőnek is drága reményteljes ígérete s elkísér az a drága tapasztalat életemből: "Te voltál nekünk hajlékunk!” Mert te voltál Istenem oltalmam a bombazáporban, koporsó mellett állva erősségem, beteljesítetted rajtam drága ígéretedet, Te vezettél idegenben, Gondviselő édes Atyám lettél, te áldott örök Isten! Sok keresztyén család emlékezhetik így hálaadással az évnek múlásáról: "Te voltál nekünk hajlékunk!" És ha ezt a megmaradt bizonyosságot mint nyereséget áthozhatjuk ez új esztendőbe, hűségesen ragaszkodva ahhoz, hogy: “... az Úr beszéde megmarad örökké” (I. Péter 1:25.), akkor nem zavar többé a múlandóság, mert ami örök, az Isten és az ő beszéde és ígérete, mind a tied, és ez nemcsak egy újesztendő, de egy egész élet boldogságához is elég. Szerencsy M. u NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konf. elnök: Balia B. Györgyné Alelnök: Kurtz Lajosné Pénztáros: Kautz Edwinné
