Evangéliumi Hírnök, 1974 (66. évfolyam, 1-24. szám)
1974-01-01 / 1. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1974. január 1. rr NŐK ROVATA Rovatvezőtő: Mrs. Mária Szerencsy Női konf. elnök :Balla B. Györgyné | Alelnök: Tatter Vilmosné Pénztáros: Kish Emőné “Boldogok, akik háborúságot szenvednek »» tott. Jézusról beszélt a gyermekseregnek és ecsetelte, hogy a Megváltó milyen kedves, jóságos és szeretetteljes. Miközben beszélt, egy kis leányka hirtelen közbeszólt: "Ó, én ismerem ezt az embert, ez a mi szomszédunk, aki az utcánkban lakik!” A misszionárius először meghökkent, de aztán megértette a meglepő közbeszólást. A kisleány szomszédja egy hivő keresztyén volt, egy megtért kínai kulimunkás, aki Krisztust magára öltötte. Ezért ismert rá a kislány, amikor a misszionárius Jézusról beszélt neki. Ez a bájos kis történet megérteti velünk az apostol felszólítását: Öltözzétek fel az Ür Jézus Krisztust! Aki így tesz, vagyis aki magáévá teszi Krisztus lelkületét és fenséges tanítását tettekre váltja a modorával, viselkedésével és életmódjával az bemutatja Urát és Megváltóját a világnak. Az emberek javarésze nem ismeri igazán a Megváltó Jézust, csak hallott felőle egyet-mást. Legyünk azon, hogy a világ teljesen megismerje Őt. De Krisztust a világgal megismertetni csak azt tudja, aki nemcsak beszél róla, hanem élete példaadásával bemutatja. Krisztust hirdetni kétféleképpen lehet: élőszóval és életmóddal. Nietzsche, a híres, de vallási szempontból hírhedt filozófus egyszer azt mondta: "Én is hinnék a keresztyének Megváltójában, ha látnám, hogy hívei meg vannak váltva." Ez a megjegyzés rosszakaratú irónia, de ha mellé helyezzük Spurgeon mondását: "Az ellenségnek is lehet néha igaza és a rosszakarat is mondhat olykor igazat”, egy tanulságot vonhatunk le belőle. Azt tudniillik, hogy az Evangélium elméletét messze felülmúlja az Evangélium gyakorlása. A mai világ embere belefáradt a sok jámbor szólam hallgatásába. Miután annyit hallott Krisztus felől, most végre látni akarja Őt. Látni rajtunk és általunk. Lehetséges ez? — Igen! Fontos ez? — Nagyon! Időszerű ez? — teljesen! Sürgős ez? — Feltétlenül! A Szentírás sürgető intelme — egy nemrég megjelent új magyar fordításban — így hangzik: Itt az idő, hogy felébredjünk! Múlóban az éjszaka, a nappal közel. Vessük le hát a sötétség cselekedeteit és öltsük magunkra az Ür Jézus Krisztust! Lant Emil Az Űr Jézus a hegyen elmondott beszédében a mennyországot akarja hallgatóival a tanítványokkal megismertetni. Most arra mutat rá Jézus — ami nem mindig a legkönnyebb az ő követésében —, hogy háborúságot és szenvedést kell átélni azoknak, akik örökölni fogják a mennyországot. Azt mondja a tanítványainak: nem nagyobb a tanítvány az ő mesterénél, ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak majd. Előkészítette a szenvedésre, a jövőben Ő érette szenvedőket .azokat, akik az igazság mellett harcolnak majd. Boldogok vagytok ha szidalmaznak és háborgatnak titeket én érettem. Sokan mondják: Ó, én sokszor szenvedek az igazságomért! De vigyázzunk, nehogy rosszul értelmezzük Jézus szavait. Ha öntelt, vagy indulatos magatartás okoza a szenvedést, ne mondjuk, hogy mártírok sorsára jutottunk, ilyenkor nem Krisztusért szenvedünk. Az igazságért minden időben fizetni kellett. Keresztelő Jánosnak a fejébe került, hogy az igazságot nem álcázta el. Istvánt, az újszövetség első vértanúját — meg kellett kövezni, hogy a papok ne lássák többé fénylő arcát, s ne hallják többé igazságot mondó hangját. Neró császár az első keresztyének ezreit az oroszlánok elé dobatta, mert minden keresztyén ember élete vád volt az ő részére. De Jézus tanítványai kiváltságnak tekintették a szenvedést. Az Ő országának az alaptörvénye az áldozat, amiért is ezt a kijelentést tette: "... aki fel nem veszi az ő keresztjét, és úgy nem követ engem, nem lehet az én tanítványom.” Boldogok, akik Őérette szenvednek, mert beletartoznak abba a diadalmenetbe, amely átvonul a világ történelmén a paradicsomtól a mennyországig. Ebben a diadalmenetben előttünk mentek a próféták, a vértanúk, a gálya-rabok, és a sok névtelen hősök, kik a hitükért haltak meg. Aki övé akar lenni ne feledje el: hogy az érette való szenvedés, az egyetlen hitelesítő pecsét a keresztyének életén. “Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” Molnár Antalné Fogd a kezem! A ködön át, az éjen át a mélyen át, a lápon át keresi lelkem otthonát. Én megállnák, leomlanék és botlanék és hullanék ... és minden veszve volna rég. De óv a kéz, és tart a kéz, és áld a kéz, a drága kéz. Elveszni lenne így nehéz. Csüggedni miért? Remegni mért? Aggódni mért? Kérdezni mért? Ki vele járt, mind célhoz ért. Magamba’ nem, erőmbe’ nem, imámba’ sem, hitembe’ sem, de Benne bízom teljesen. Itti a kezem! Fogd a kezem: árva kezem ... gyenge kezem! Tudom, hogy így megérkezem. Túrmezei Erzsébet TUDOD-E TESTVÉREM, hogy az embereknek Krisztushoz való vezetése minden megtért ember kötelessége? Ha nem csak "keresztyén”, hanem krisztusi vagy, akkor lélekmentő is vagy?
