Evangéliumi Hírnök, 1974 (66. évfolyam, 1-24. szám)

1974-02-01 / 3. szám

Vol. 66. No., 3. FEBRUARY 1, 1974 66. ÉVF., 3. SZÁM, 1974. FEBRUÁR 1.

Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja

"Az Evangélium Istennek hatalma" (Róma 1:16)

JÉZUS A NAGY SAMARITANUS

Lukács 10, 30—35.

Az irgalmas samaritánusról szóló történet az Úr Jézusnak egyik legismertebb és legszebb példabeszéde. A tanulsága — mint Krisztusnak majdnem minden példázata — kettős vonatkozású: történelmi és allegorikus, vagyis képletes. Párizs világhírű képtárában, a Louvreban egy olasz festőművész remekműve látható. A festmény különlegessége az, hogy egy deszkalap két oldalára van festve és ezért nem a falon, hanem a terem közepén, egy állványra van elhelyezve. A kép egyik oldala Dávid és Góliát harcát ábrázolja és a másik oldalon ugyanaz a jelenet, ellenkező irányból szemlélhető.

Jézus példázata az irgalmas samaritánusról is ilyen kettős jellegű,

Idéztem . . .

Idéztem: És életrekelt a múlt,

S a lármás jelen félve elhalkult.

Mennyi kép! Jó, vagy borzongató hatás, Kacagtató, könnyező' látomás.

Ó régmúlt csodás bíbor alkonyok,

Életem útján aranylábnyomok.

Itt édes dal, ott könnyes sóhaj,

Mint ölelni akaró óhaj.

Messzeségbe veszó' áldott utak,

Fák. Fehér házikók. Gémes kutak. Érésnek induló búzatáblák.

Patak. Virágtelt rét... színes ábrák. Hegyoldal, szőlő, ős mámort hordó. EGET néző, vágyó napraforgó.

Mezőn járó éneklő leányok,

Titkos világok, örök talányok. SZERETETNEK létfényében élni S szivünkkel ISTEN szivéig érni.

Hornik György

tudniillik, történelmi és allegorikus. Történelmileg azzal függ össze, hogy egy írástudó megkérdezte Krisztust: Ki az én felebarátom? Az Úr Jézus a fenti példabeszéddel válaszolt a kérdezőnek, arra intvén őt, hogy kövesse a samaritánus példáját. Ez a példázat egyik tanulsága. A másik, mint mondottuk, annak allegorikus jelentősége. Tanulmányozzuk ez alkalommal az irgalmas samaritánusról szóló történetet, pontra, ebből a szemszögből nézve.

“Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba ...” olvassuk. Jeruzsálem, a szent város, egy kettős domb magaslatán fekszik. Jerikó, melyet Józsué, a zsidó hadvezér annak idején átokkal sújtott, egy völgykatlanban feküdt. Aki Jeruzsálemből Jerikóba ment, lefelé haladt. Ez jelképe a bukott ember sorsának, mely Istentől elfordulva, a bűn lejtőjére került.

A példabeszéd vándora rablók kezébe esett, akik kifosztották és félholtra verték. Ez képletesen arra utal, hogy a bűn megfosztotta az embert az Istenhez való hasonlatosságától, amelynek eredetileg birtokában volt. Hogy a rablók félholtra verték azt jelképezi, hogy a megtéretlen bűnös, akinek teste és lelke van, Isten nélkül csak testileg él és ezért, a szó átvitt értelmében, félholtan tengeti életét.

Egy papot és egy lévitát arra vitt az útja, olvassuk továbbá, de a kettő tovább haladt és nem nyújtott segítséget az útszélen fekvő szenvedőnek. Az édenkerti bűnesetet nyomon követte az isteni törvény szigora. Ennek őrzői és magyarázói a zsidó papok és írástudók voltak, a léviták pedig a templomi szertartások szolgálatára voltak kirendelve. De mindez nem segített a bűnbe esett emberiségen. A pap méltósága és a lévita tisztsége nem volt elegendő ahhoz, hogy a bukott embert talpra állítsa. Ember fia nem képes megváltani, sem önmagát, sem embertársát. A bűnös embert megváltani egyedül a Megváltó Jézus Krisztus tudja.

A példázat ezután következő része a mennyei Mester e tanításának a kimagasló pontja: “Egy samaritánus pedig, aki úton volt, hozzáérkezett és amikor meglátta, megesett rajta a szíve”. E néhány keresetlen szó annyira világos, hogy szinte felesleges arra utalni, hogy e szavak Jézusra vonatkoznak. Az Isten szent Fia megvált a menny dicsőségétől, útra kelt és lejött erre a bűntől áztatott földre, hogy az emberiség gyötrelmének véget vessen. Az irgalmas samaritánusnak megesett a szíve, olvassuk. Ez szószerint ráillik Krisztusra. Máté evangélista ezt írja róla: “Mikor pedig látta a sokaságot, megesett rajta a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.” "Ahol csak megfordult, jót tett!" mondotta Péter, a nagy Samaritánus útitársa. És valóban, amerre Krisztus járt, felszáradtak a könnyek, elnémult a jaj szó és megszűnt a test és lélek gyötrelme.

A samaritánus bort és olajat öntött a félholt ember sebeire. A bor tisztító és az olaj gyógyító hatása Krisztus megváltó hatalmát szimbolizálja. A bűn megfertőzi a szívet és sebet ejt az ember lelkén. “A vétkeimtől tisztíts meg engem!” esede-