Evangéliumi Hírnök, 1974 (66. évfolyam, 1-24. szám)

1974-01-15 / 2. szám

1974. január 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. oldal Emlékezzünk régiekről... AKIK ÍRTAK Két apostol szobrát láthatjuk a mellékelt képeken. A szobrokat a művész olyanoknak faragta, amilye­neknek a Szentírás adatai alapján az apostolokat elképzelte. Mindkettő kezében könyvet látunk. írók voltak. Munkájuk nélkül az Újszövetség ér­tékes adatokat és kedves tanításo­kat nélkülözne. A régiek — akikről most emlékezünk — írtak. írtak, mert Isten parancsolta: írd meg; ír­tak ,mert szivük telve volt témák­kal; írtak azért, mert ezeket a témá­kat több emberrel akarták közölni, mint amennyivel élőszóban közölhet­ték volna; írtak azért, mert azt a nagy eszmét és üzenetet, amit az Úr­tól vettek, meg akarták örökíteni. ERDEI JÓZSEF 1931—1973. Sao Paulo, Brazília. Nagy szomorúságot okozott gyüle­kezetünkben Erdei József testvé­rünk elhunyta, november 16-án. El­távozott kedves testvérünk az Úr hűséges szolgája volt. Nagy űrt ha­gyott maga után. De az a tudat biz­tat, hogy az Mester, akit szeretettel szolgált pótolni fogja elhunyt test­vérünk helyét. Erdei testvér fiatal kora óta tagja volt gyülekezetünknek. Tagsága ál­landó szolgálat volt. Több mint 20 éven át vezette az ének és zenekart. A vasárnapi iskolában tanított és a Férfi Egylet elnöki tisztségét viselte több éven át. Amíg egészsége megen­gedte nagy szorgalommal szolgált az első számú misszió állomáson, majd a második számú misszió állomást vezette. Temetése november 17-én történt a kórházi halottas teremből. Gyüle­kezetünk tagjain, valamint a sok ba­rát és ismerősön kívül jelen volt több testvérgyülekezet pásztora. A vendég lelkipásztorok kifejezték gyülekezeteik együttérzését a felszó­lalásaikban. Az igét úgy a halottas teremben, mint a sírnál a gyülekezet lelkipásztora hirdette. Elhunyt testvérünket gyászolja fe­lesége, két kiskorú gyermeke, a sok rokon, a gyülekezet tagsága. Jelen sorok írója sógorát veszítette el az eltávozott testvérben, a Detroitban lakó Molnár Antalné pedig édes test­vérét. Az Úr eszköze volt Erdei testvé­rünk, amíg élt. Az Úr hívta haza és az Úr fogja pótolni testvérünket kö­zöttünk. Mennyei Atyánk vigasztalá­sa legyen a megsebzett szíveken. Nagy István • VANEK JÁNOSNÉ 1890—1973. Elhunyt nőtestvérünket öt hónapi betegség után hívta haza az Úr. Vanek Jánosné 1890. július 8-án szü­letett. Temetése 1973. július 2-án tör­tént. Az Úr vigasztalása legyen a gyá­szoló férjen és szerettein. Ezek az apostolok nem akármit ír­tak. írásuk nem merült a megjele­nés után a feledés homályába. Nin­csen olyan író, akinek a könyve any­­nyi kiadást ért volna meg, mint Já­nosé, Mátéé, Lukácsé, Pálé és a töb­bi bibliai íróké. Írtak azért is, mert az emberi szellem ősrégi kincsét, az "írást”, a betűt, a könyvet alkalmas­nak találták arra, hogy isteni gondo­latot közvetítsen és megőrizzen. Más szóval értékelték a betűt és az írást. Általában azt találjuk, hogy az újszö­vetségi nép a szellemi értékeket és szellemi eszközöket nagyrabecsülte. Szellemi eszköz az írás is és Isten népének úgy az írás gyakorlatát, mint az írás értékelését meg kell ta­nulni az Újszövetség népétől és az újszövetségi íróktól. AKIK OLVASTAK írók azért írnak, hogy műveiket olvassák. Az apostolok írtak köny­veket, apostoli leveleket, mert vol­tak, akik elolvasták. Az írásnak — mint a gondolatlerögzítés és sokszo­rosítás eszközének — egyik feltétele, vagy még inkább sine qua non-ja az a követelmény, hogy olvasók legye­nek. De az olvasáshoz nem elég a jó író, a jó könyv — ámbár mindezek az olvasás propagandái lehetnek —, mert az olvásáshoz épp úgy adottság kell, mint az íráshoz. Ha az egyén nem kívánja az olvasást, ha nem vá­gyakozik szellemi kielégülésre, na­gyon nehéz őt rendszeres olvasóvá tenni. Az írás a szellemi közlés vá­gya, az olvasás a szellemi gyűjtés kí­vánsága. Egészséges szellemi élet vá­gyakozik az egészséges szellemi táp­lálék után és olvas gonddal, figye­lemmel és megértéssel. Az újszövetségi írások azt igazol­ják, hogy az újszövetségi nép olvasó nép volt. Tény az, hogy nem tudtak annyian olvasni, mint ma, a művelt nyugati országokban, de az is tény, római és palesztinai földön aránylag igen sokan tudtak olvasni. Pál levelei olvasásra szánt prédi­kációk és figyelmeztetések voltak. Az istentisztelet egy jó része "felol­­vasás”-ból állt. Pál apostol figyel­mezteti tanítványát, Timótheust: "Gondod legyen a felolvasásra.” Mindenesetre a sok újszövetségi írás azt bizonyítja, hogy az újszövet­ségi népben meg volt a kellő szelle­mi felvevőképesség. Az olvasás kívánásához épp úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom