Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-08-01 / 15. szám
Vol. 65. No., 15. AUGUST 1, 1973 65. ÉVF., 15. SZÁM, 1973 AUGUSZTUS 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “Az Evangélium Istennek hatalma ” (Róma 1:16) “Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ö az életét adta érettünk. Mi is kötelesek vagyunk életünket adni az atyánkfiáiért.” (I. Ján. 3:16.) A Bibliának egyik-másik idézetéből egy úgyszólván közismert fogalom lett és némely íráshelynek a puszta említése szinte a tudatunkba szökkenti az ott kijelentett igazságot. Ilyen fogalom lett például a János 3:16. Luther Márton azt mondta róla, hogy ez az egy vers egy kis Biblia önmagában. És valóban, a Szentírásnak ez a legismertebb verse egyszerűen és szabatosan a mindenható Isten egész megváltási tervét tárja elénk. A tartalma: A menynyei Atya szeretete, szent Fiának odaáldozása és a bűnös ember megváltása. Az igazságos Isten és a bukott emberiség között, a bűn következtében egy óriási űr tátongott. Jézus Krisztus, a világ Megváltója áthidalta ezt a szakadékot és az élete árán lehetővé tette, hogy a bűnében sínylődő, halandó ember az örök élet vármányosa legyen. Erről szól a János 3:16. Elmélkedésünk érdekessége, hogy annak alapigéje szintén egy János 3:16; tudniillik, János apostol első levele harmadik fejezetének a 16. verse. Ez persze véletlen. A Szentírás az Isten szent Lelkének inspirációja révén jött létre, de a fejezetekre és versekre való felosztása sokkal később, célszerűségi okokból történt. A szent iratoknak fejezetekre való felosztása egy a középkorban élő kardinálistól származik és a versekre való beosztást, 200 évvel utána, egy francia nyomdász eszközölte. Kevés kivétellel nagyon helyesen, mert ez az elrendezés megkönnyíti a bibliai szöveg áttekinthetőségét és a Szentírás tanulmányozását. Az Üj testamentumban tehát két János 3:16 van. Az egyik az apostol evangéliumában, a másik annak első levelében. Egy érdekes párhuzam adódik abból, ha ezt a két idézetet egymás mellé helyezzük. Az első így hangzik: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ö egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen.” A második pedig, a mai elmélkedésünk alapigéje, így szól: "Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ö az életét adta érettünk. Mi is kötelesek vagyunk életünket adni az atyánkfiáiért!" Milyen csodálatos e két idézet párhuzama és összhangja. Mind a kettő a szeretetről szól és áldozatot említ. Az egyik idézet a mennyei Atya áldozatos szeretetére utal, a másik idézet az Isten gyermekeit áldozatos szeretetre serkenti. Ebből kiviláglik, hogy áldozat nélkül nincsen őszinte szeretet, és hogy szeretet nélkül nincsen igazi áldozat. Az egyik a másikból következik. Ennek az igazságnak megcáfolhatatlan bizonyítéka az Atya és Fiú szeretete. Az Atya odaáldozta Fiát, hogy a világot megmentse, a Fiú feláldozta életét, hogy a bűnöst megváltsa. Pál apostolnak igaza van, amikor azt mondja: “Nagy volt a ti váltságdíjatok!” (I. Kor. 6:20.) Az érettünk fizetett váltságdíj ugyanis kettős volt; hogy a bűn rabságából megszabadultunk, annak kettős ára volt. Az Atya fizette az egyetlen Fiával és a Fiú fizette a drága életével. Az Atya és Fiú kettős áldozatát így értve azt mondhatjuk, hogy kétszeresen fizettek azért, hogy szabadok lehessünk. Péter apostolnak igaza van, amikor annak a megfontolására int, hogy "nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon lettünk megváltva, hanem a hibátlan és szeplőtlen Bárány Jézus drága vérén.” A menny és föld összes kincse nem ér fel az értünk fizetett váltságdíj értékével. Oly nagy volt a bűneink adóssága, mellyel a törvény igazságának tartoztunk, és olyan nagy volt az Isten irgalma, amellyel rajtunk könyörült. János apostolnak igaza van, amikor azt írja: "Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta érettünk!” Valakinek a szeretete felismerhető az illető beszédéről, tekintetéről és magatartásáról. De csak részben, mert a szeretet külszíne lehet őszinte vagy színlelt és lehet önzetlen vagy számító. Az igazi szeretet csalhatatlan bizonyítéka azonban az áldozatkészség. Aki valóban szeret, nemcsak beszél, hanem cselekszik, nemcsak ígér, hanem ad és nemcsak tervez, hanem áldoz. Az abszolút önzetlen szeretet meghatározása Jézus Urunk ajkáról hangzott el: "Nincsen nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja a barátaiért!” Az ókorban történt, hogy egy csatavesztett királyt megbilincselve a győztes hadvezér elé hurcoltak. Ez hozzá szólt: "Mit adsz, ha életben hagylak?” — "A fél országomat” válaszolt amaz. — "És mit adsz, ha szabadon bocsájtalak?" — "Az egész országomat!” — "És mit adsz, ha a feleségedet szabadon bocsájtom?" kérdezte harmadszor a győztes ellenfél. — "Magamat!” válaszolt habozás nélkül a fogoly király. Ennyire szerette az élettársát. Ez a megható A MÁSODIK JÁNOS 3:16
