Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)

1973-01-15 / 2. szám

1973. január 15.

EVANGÉLIUMI HÍBNÖK

7. oldal

Dr. Haraszti Sándorné szolgálata a Baptist Medical Centerben — Nalerigu, Ghana

Nagyobb misszióstársaságok bevezették azt a szokást, hogy a teljes idejű misszionáriusok mellett olyan szakemberek szolgálatát is igénybe veszik, akik csak egy meghatározott időt töltenek évente a missziómunkában. Az ilyen külmisszionáriusok maguk viselik az utazási és egyéb költségeket, és meghatározott időre fizetés vagy egyéb megtérítés nélkül szolgálnak. Ilyen szolgálatot végeztem én magam is 1970 augusztusában és szeptemberében a Baptist Mission Hospitalban, Mbeya, Tanzania, Kelet-Afrika. Ez egy 120 ágyas kórház, amelynek minden gondja rám maradt, mivel a kórház három missziós orvosa a megérkezésem után való nap elindultak Nairobi, Kenyába, hogy ott részt vegyenek egy missziói konferencián. Három afrikai asszisztens maradt velem (képzettségük valamivel az ápolónőké felett volt). Az ő segítségükkel intéztem a 120 bent fekvő beteget, a napi 50—80 beteget ellátó járóbeteg rendelést és a napi műtéteket. Én voltam az egyetlen orvos. Velem volt az akkor 9 éves Leland fiam is. Operációban még asszisztált is.

Ez év nyarán a feleségem dr. Bán Rozália vállalta ezt a Nalerigu-ban való missziószolgálatot. Vele ment 9 éves unokánk, Anisa S. Badaruddin„ akinek az édesanyja orvostanhallgató (Haraszti Rózsa) a Medical College of Georgiá-ban. Afrika felé tartó útjukban tíz napot Magyarországon töltöttek (júl. 21— aug. 1- ig, 1972). Ezalatt látogatást tettek dr. Bán Gábor egyetemi tanársegédnél (dr. Harasztiné testvére, budapesti szülész-nőgyógyász szakorvos), dr. Lőrincze Lajos professzornál, akinek nagy része van abban, hogy most Magyarországból baptista lelkészek jöhetnek ki az Egyesült Államokba és Kanadába. Budapesten meglátogatták Herjeczki András lelkipásztort és más magasállású és egyszerű ismerősöket. Meglátogatták Pálma leányunkat Sárospatakon, ahol ő a Magyarok Világszövetségének egy nyári magyar nyelvtanfolyamán vett részt. Elmentek Tahi Táborba. Itt lelkipásztorok vezetésével több gyülekezetből voltak jelen

július 30-án, és előttük feleségem beszámolt arról a missziói elhivatásról, melyet gyermek kora óta hűségesen megőrzött, és amely most Afrikában való szolgálatra hívta el. Elmentek Soltvadkertre, meglátogatni az én 92 éves édesapámat. Nála öt teljes napot töltöttek. Júl. 23-án feleségem beszámolót tartott és bizonyságot tett a soltvadkerti gyülekezetben. Elmentek Orgoványra az édesanyja sírjának meglátogatására. Feleségem 11 éves volt, mikor édesanyja meghalt. Édesapja, Bán Gábor baptista lelkipásztor 1956 decemberében halt meg, egy hónappal azután, hogy mi Magyarországról eljöttünk.

Aug. 1-én indultak Budapestről Afrikába. Útjuk során egy napot Zürichben töltöttek és meglátogatták régi ismerőseinket, Dr. és Mrs. John Allen Moore-t, a zürichi International Baptist Theological Seminary professzorát, aki 1938—39-ben a Budapesti Baptista Theológiai Szemináriumban is tanított.

Ghana fővárosa Accra egy modern nagyváros. Nem messze innen ma is megvannak azok a sziklába vájt földalatti börtönök, ahol a rabszolgákat gyűjtötték és az óceánon való behajózásra előkészítették egy évszázaddal ezelőtt. Ezeket a földalatti börtönöket is meglátogatták a visszatérő útjuk során. Accrából a 250 mérföld távolságban lévő Tamale-ba repültek. Innen még mindig 160 mérföld távolságra van az a bozótos vidék, ahol a kórház működik. Zötyögős utakon autóval vitték őket Tamale-ból Nalerigu-ba. Most pedig idézek feleségem leveleiből:

Aug 7., 7972. ‘‘Nalerigu az őserdő közepén van, 160 mérföldre a legközelebbi várostól, Tamale-tól. Postát kétszer kapunk egy héten, mikor valaki bemegy a városba és elviszi a mi leveleinket is. Az itteni bennszülöttek piacán néha lehet kapni szárított marhahúst és csirkét. A húsfélét ki kell verni egy tőkén, mert olyan rágós. A tojás nyáron sokszor romlott. A kórházból minden héten bemegy valaki Tamale-ba, kenyeret, fűszert, konzervet venni. Néha nem kapnak eleget. Olyankor mindenkinek a fejadagja lecsökken itt a bózót-kórházban. Mindent megeszünk az utolsó morzsáig és mégis éhesek vagyunk. Az átlag nép nagyon szegény. Alig terem a föld valamit. A száraz évszak hat hónapja alatt még a fű is kiszárad.”

Aug. 9. 1972. "Itt az őserdő közepén a világtól teljesen el vagyunk zárva. Nincs telefon, újság, stb. Már kezdem gyorsabban vizsgálni a betegeket. Rengeteg a szembeteg, az onchocercosis nevű parazita vakságot okoz. Az egyik kis betegem 8 hónapos, ma meghalt. Diagnosis: measels, pneumonia, dehydration (súlyos vízvesztés), malnutrition (elégtelen táplálkozás), malária. Ma láttam egy polio-esetet (gyermekbénulás). Ma délután Dr. Faile megmutatta azokat a híres falrészeket, amelyeket valamikor a törzsfőnök építtetett és víz helyett tejet, olajat és mézet használtak az építéshez.”

Aug. 7 1972. "Ma csak 300 beteg volt a járóbeteg rendelésünkön. Ma már 70-et láttam. Három nappal ezelőtt még csak 60-at (egy későbbi levele szerint már 130-at vizsgált egy nap). Dr. Richardson 170-et vizsgált és megcsinált egynéhány hernia-műtétet. Dr. Faile 120 beteget vizsgált. Mindenkinek adunk malária-kezelést is, tekintet nélkül arra, hogy milyen egyéb betegséggel jelentkezik a rendelésünkön. Ma felvettem egy gyermeket veseelégtelenséggel, egy másikat maláriával. Láttam egy beteget elephantiasis-sal, egy másikat fekélyes lymphosarcomá-val.”

Aug. 3. 1972. "Ma reggel hoztak a bush-ból egy asszonyt, aki nem tudott megszülni és nagyon vérzett. Dr. Richardson végezte a műtétet. A műtét alatt is sok vért vesztett a szerencsétlen anya, de végül is életben maradt. A gyermek már halott volt, mire a hozzátartozók rászánták magukat, hogy a kórházba jöjjenek.”

Aug. 7. 1972. "Dr. Faile 15 éve dolgozik már Nalerigu-ban. Az ő vezetése alatt építették a kórházat és a lakásokat. Tizennégy évvel ezelőtt kezdődött a baptista gyülekezet Nalerigu-ban. Tegnap Dr. Faile bemerített hat új hívőt. Úgy látszik, Dr. Faile nagyon önzetlen, átadott életű ember, sokat dolgozik. A családja egy fiú és négy leány. Kedves, hivő gyermekek. A felesége nagyon ked-