Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-04-15 / 8. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1973. április 15. TI NE FÉLJETEK Ti ne féljetek: mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott. (Máté 28:5-6) Az ember amikor elbukott, elkezdett félni. Félt mindentől. Saját magától, a jelenétől és a jövőjétől! Ezt a félelmet a bűn és ennek a tudata hozta be az ember életébe. Addig nem tudta Ádám mit jelent: félni? A bűneset után azonban már félelmében elbújt a kertben és az őt kereső Isten szavára válaszolta: "Megfélemledtem, mert mezítelen vagyok és elbújtam”. Látjuk, hogy a félelem még hazuggá is teszi az embert. De a nyitott sírnál, az Úr Jézus Krisztus sírjánál, valami egészen már történt! Mert itt az asszonyok nem a bűn sötétjétől és annak a megtorlásától ijedtek meg. Ők megfélemledtek és megijedtek az élettől és attól, aki ezt a tündöklő életet élte előttük a feltámadás hajnalán, aki így szólt hozzájuk: Mit keresitek a holtak között az Élőt? “Nincs itt az Úr feltámadott! Az őröknek van mitől félni és megijedni, de nektek nincs!” Ti ne féljetek! És akik hallották megbátorodtak. Hiszen a feltámadást hirdető angyali üzenetet úgy vették, mint az üde tavaszi virágok illatát. Mert amiképen beletartozik a tavaszba az üdítő-illatos virágillat, úgy tartozik bele szorosan az Úr Jézus Krisztus Feltámadásának a dicsőítésébe az angyali meghirdetés! Az angyali szó, amely a nyitott sírnál újról beszél. Nem emlékezik a régiekre! Mintahogy a frissen kihajtott és virágba borult tavaszi virág sem emlékezik a mögötte levő télre, ugyanúgy az angyali üzenet is csak egy új, egy megváltozott életről tudósít bennünket! A virágok a tél halálát hirdetik, az angyalok a Halál halálát adják tudtunkra! A Feltámadásban vége a halálnak! És vége a halál ijesztgetéseinek! Ezt jelentik ezek a szavak: Ti ne féljetek! Mert feltámadott az Úr bizonnyal! A trópusokon lakókról jegyezték fel, hogy közülük nagyon sokan, mielőtt lefeküdnének, minden este felemelgetik a szőnyegeket a padlóról, hogy nem bújt e meg alatta egy-egy mérges kígyó. Szörnyű ez a kígyótól való félelem. Milyen szörnyű volt nekünk is mindaddig, amíg egyszercsak felhangzott a Feltámadás üzenete: Ti ne féljetek, mert az Úr Jézus a fejére taposott a kígyónak! Ne emelgessétek tovább a ti bűneiteket takargató és elleplező szőnyegeket! Nincs már alatta kígyó! Nincs már alatta aki vádoljon benneteket Isten előtt! Legyőzetett! Legyőzetett a Halál! Legyőzetett a Pokol! Milyen elgondolkoztatóak ezek a dolgok: Betlehemben is angyalok léptek a színre, hogy hírül adják a Krisztus testi születését. És ímé itt is angyalok léptek elő, hogy hírül adják a feltámadott élet megszületését! Isten kibontotta az Újéletet a Feltámadott Krisztusban! Innentől kezdve tudjuk, hogy a “régiek elmúltak és íme új lett minden”! Nagy dolog történt Húsvétkor. Az Úr Jézus Krisztus élete a kereszten, a halál által nem végeztetett be! Minden földi életre és élettörténetekre pontot tesz a halál, de az Úr Jézus életére nem tudott pontot tenni! “Mert Őt az Atya feltámasztotta!” Mi pedig tudjuk: hogy "Aki feltámasztotta az Űr Jézus Krisztust a halálból, Jézus által minket is feltámaszt és veletek együtt előállít”! “Azért nem csüggedünk! Sőt, ha a külső életünk romlik is, de a belső napról-napra újul!” És ennek az Evangéliumnak a hangja hallatszik ma is szerteszét és hívja ma is az "embereket az üres, nyitott sírhoz". “Nincs itt az Úr Feltámadott”! így ünnepeljétek az Úr feltámadásának az öröm ünnepét! Ne emlékezzetek a halálra többé, hanem a feltámadott és az Isten dicsőséges hatalma jobbján ülő Úr Jézus Krisztusra! Ez ma nekünk is az Úr Jézusban hivő népének a Húsvét dicsőséges Evangéliuma! Ha megfigyeljük az Úr Jézus Krisztus életét és beszédeit, látni fogjuk, hogy Ő részleteiben soha nem beszélt a feltámadásról. Ennyit azonban mondott: “Én vagyok a Feltámadás és az Élet! Aki hisz Énbennem, ha meghal is él az!” Azt jelentik ezek az igék, hogy egyszer mi is felemeltetünk az Ő Feltámadt Életéhez és nem maradunk többé a mai hústesti életünk színvonalán! Mert éppen az idevonatkozó ige szerint mondjuk mi is: “Amiképpen Ádámban mindnyájan meghaltak, Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek”! Mert amilyen szent és valóságos volt az Úr feltámadása, éppen olyan valóságos és hatalommal teljes lesz a mi feltámadásunk is! Mi hisszük ezt! Mert enélkül a hit nélkül, a feltámadás drága Isten-hite nélkül nagyon szomorú, esetlen és reménytelen lenne ez a földi élet. Aki nem él ebben a drága megígért csodálatos feltámadáshitben, annak a földi élete egy nagy, kusza, reménytelenség, amely abban nyugszik meg, hogy nem kell félni, a sírnál úgyis minden véget ér. Hát ez a legborzalmasabb hit. Mott János a híres angol ifjúsági lelki munkás egyszer Budapesten járt. Sok mindenről tettek fel neki kérdéseket, így az előttünk levő időkről is. A kérdézőknek így felelt: Kedves Barátaim! A legszebb napok még előttünk vannak! Az Úr Jézusban nem hivő ember kételkedik ebben is. Nem hiszi el. Rosszul teszi. De megkell érteni mindenkinek, hogy ennek az Újéletnek a csodáit is csak az újéletet jelentő újszív tudja felfogni! Mert itt végeSzakad a tudománynak. Az u.n. "észlények” ide behatolni nem tudnak, mert itt már elkezdődik a hit útja! És ez a hit az amelyik megérti, hogy neki más út adatott az Űr Jézus Krisztus feltámadása által, mint azoknak, akik ezt nem hiszik. Az angyalok által hirdetett feltámadásban benne van a jelen és ami ezután következik a feltámadott Krisztusban! Tóth Sándor Ha Shakespeare bejönne ebbe a terembe, mindnyájan felállnánk. Ha Krisztus belépne, mindnyájan térdreborulnánk. Charles Lamb A világegyetem egy felfelé tartó, de sehova sem vezető lépcső, ha nincs feltámadás. E. Y. Mullins
