Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-04-01 / 7. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1973. április 1. rr NŐK ROVATA Rovatvezető: SZERENCSY JÓZSEF NÉ Női konf. elnök: Petre Gábomé Alelnök: Tatter Vilmosné Pénztáros: Kish Emőné Jegyző: Forrás Edéné Örüljetek... "Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!” (Fii. 4:4) Pál apostol így üzeni, hogy "mindenkor örüljetek!” Első pillanatra emberi gyarló felfogásunk szerint, szinte képtelenségnek látszik, hogy az élet bajai, megpróbáltatásai, kellemetlenségek, sokszor könnyek között is, örülni is lehessen. Az örömnek van forrása, az öröm mindig adódik valamiből. Pál apostol így ír a korinthusbeliekhez: "Örülök, hogy bízhatom bennetek!” (II. Kor. 7:16.) Valóban nagy dolog a bizalom és komoly ok is az örömre. Zakariásnak úgy jelenti be az angyal Keresztelő János születését: "És lészen teneked örömödre és sokan fognak örvendezni az ő születésén.” Zakariás papnak is felemelő érzés volt örülni az imameghallgattatásnak és várni azt az időt, mikor az angyal szavai szerint "... sokakat megtérít az Úrhoz.” (Luk. 1:16.) Melyik édesanya nem újjongana, ha ilyen bejelentés jelezné gyermeke érkezését .. és lészen tenéked örömödre.”? Mikor a komornyik alámerítése Ó, azok a régiek . . . (Folytatás az 1. oldalról) két ez utóbbi érdekel. Mint Isten népe nem az Ő létezésében, hanem az Ő erejében és segítő készségében örvendünk. Istenről való bizonyosságunk nem csak egy drága elmélet, hanem a mindennapi élethez nélkülözhetetlen erőforrás. Istent nem csak tiszteljük és imádjuk, hanem kegyelmi erejét és hozzánk való hajlandóságát minden nap igényeljük. Más szóval: Benne való hitünket hasznosítjuk. Ezért boldog és megelégedett nép az Isten népe. A TEOLÓGIA SUMMÁJA A teológia summája ennek a régi receptnek a második fele, a 121. zsoltár második verse: "Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet." Hangsúlyozzuk és részletezzük ezt a verset és a következő gazdag tartalomra találunk: Én! Segítség! Isten-uralkodó! Teremtö-alkotó! Ki vagyok én, hogy magamat ebbe a hatalmas és tartalmas mondatba sorolhatom? Oda, ahol Istenről van szó? Csodálatosan felemelő és dicső érzés ez, hogy ott lehetek, ahol az én Uram és Teremtőm van! Nincs annál nagyobb kitüntetés, vagy érték e földön, mint az, hogy az én Istenemről személyes tudomásom van és vele személyes kapcsolatom lehet. Isten személyes ügyemmé lett. Meghatározza ez a vers a viszony lényegét és formáját. Én imádom és tisztelem az Urat, Ő pedig támogat és segít. A Teremtőnek nincs szüksége az én tiszteletemre, hiszen Őt az egek dicsérik, de én nem élhetek az Ő szeretete és gondviselése nélkül. A segítség olyan tény és valóság, mint a hegyek, ahova szemeimet emelem. Az Úr az Isten. Az én Uram, a mindenség Ura! Hogy tudom, hogy létezik? Úgy, hogy segítségét egész életemben tapasztaltam. És mint ahogy a tudományos kísérletezések megkívánják, ez a tapasztalat megismételhető. Ő a Teremtő a létrehozó, az első ok. A kérdőjelekkel teli elmémet ez a tény megnyugtatja. Gyakorlatilag az előbbiek azt jelentik, hogy nem kell szánakoznunk elődeinken. Ha elérte őket a baj, tudták, hogy kihez kell folyamodniuk. Bölcsesség és értelem volt bennük: technikai fejlődés és a tudomány mai állása nélkül is segítséget kaptak, Istentől, a láthatatlan valóságtól és a valóságos erőtől. U. B. után felült szekerére “... tovább ment az ő útján örömmel.” (Ap. csel. 8:39.) Ez az öröm, minden földi befolyástól mentes, valami mennyei eredetű, melyről Jézus így emlékezik meg: Örvendezés van az Isten angyalainak, egy bűnös ember megtérésén!” (Luk. 15:10.) Lelki életünknek kimagasló örömei ezek, de még el kell jutnunk oda, amit Pál apostol üzen: "Örüljetek az Úrban, mindenkor ...!” Ezt az üzenetet Pál apostol római fogságából írta, ő megtalálta akkori helyzetében is azt a boldogságot, aminek örülni tudott. Örült annak, hogy az evangélium így eljutott a császár testőreihez is, akik őt őrizték. A kollosébeliekhez így ír: "Emlékezzetek meg az én bilincseimről.” (Kol. 4:18.) Bilincsek között is tudott örülni, sőt mikor Filippibeli Silással együtt "... ruháikat letépve megvesszőzték őket, a tömlöcben imádkozván énekkel dicsőítették az Istent”. (Ap. csel. 16:22, 25.) Pál apostol itt is meg tudta látni a jelen boldogságát és örömében — hátán a vesszőcsapások nyomaival — énekelni is tudott! Pál római fogsága alatt két esztendeig szólt az Ige és bizonyságtétel teljes örömmel az apostol ajkáról. Meg kell lássuk, Isten mennyi sok örömet helyezett el életünkbe. Tekints csak vissza, mennyi áldást kaptál az Ige által, a gyülekezetben testvéreidtől, vagy gyermekeid figyelmessége és szeretete által? És az imameghallgattatás öröme, hányszor ragyogta be Isten iránti hálával lelkedet. Hálás szív nélkül sem lehet örülni. A hála örömmel tölti el a szívet, mert mindent Isten ajándékának érez és úgy fogad el. Szeretet nélkül is nehéz örülni. Aki nem ismerte meg, az szeretetet sem tud adni. De hogy megismerhessük a szeretetet, meg kell állnunk a golgotái kereszt alatt, ott látjuk meg, hogyan szeretett minket az Atya, ott tanulunk meg szeretni Istentől. A Krisztus iránti szeretet tette képessé a tanítványokat, hogy "elhagyják mindenüket és követék Őt.” A Krisztus követőit, az iránta való szeretet tette képessé arra, amit az írás így jegyez fel: "hogy a foglyokkal is együtt szenvedtetek és vágyó-
