Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)

1973-04-01 / 7. szám

4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1973. április 1. rr NŐK ROVATA Rovatvezető: SZERENCSY JÓZSEF NÉ Női konf. elnök: Petre Gábomé Alelnök: Tatter Vilmosné Pénztáros: Kish Emőné Jegyző: Forrás Edéné Örüljetek... "Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!” (Fii. 4:4) Pál apostol így üzeni, hogy "minden­kor örüljetek!” Első pillanatra em­beri gyarló felfogásunk szerint, szin­te képtelenségnek látszik, hogy az élet bajai, megpróbáltatásai, kelle­metlenségek, sokszor könnyek között is, örülni is lehessen. Az örömnek van forrása, az öröm mindig adódik valamiből. Pál apostol így ír a korinthusbe­­liekhez: "Örülök, hogy bízhatom bennetek!” (II. Kor. 7:16.) Valóban nagy dolog a bizalom és komoly ok is az örömre. Zakariásnak úgy jelenti be az an­gyal Keresztelő János születését: "És lészen teneked örömödre és so­kan fognak örvendezni az ő születé­sén.” Zakariás papnak is felemelő ér­zés volt örülni az imameghallgatta­­tásnak és várni azt az időt, mikor az angyal szavai szerint "... sokakat megtérít az Úrhoz.” (Luk. 1:16.) Me­lyik édesanya nem újjongana, ha ilyen bejelentés jelezné gyermeke ér­kezését .. és lészen tenéked örö­mödre.”? Mikor a komornyik alámerítése Ó, azok a régiek . . . (Folytatás az 1. oldalról) két ez utóbbi érdekel. Mint Isten né­pe nem az Ő létezésében, hanem az Ő erejében és segítő készségében ör­vendünk. Istenről való bizonyossá­gunk nem csak egy drága elmélet, hanem a mindennapi élethez nélkü­lözhetetlen erőforrás. Istent nem csak tiszteljük és imádjuk, hanem kegyelmi erejét és hozzánk való haj­landóságát minden nap igényeljük. Más szóval: Benne való hitünket hasznosítjuk. Ezért boldog és mege­légedett nép az Isten népe. A TEOLÓGIA SUMMÁJA A teológia summája ennek a régi receptnek a második fele, a 121. zsoltár második verse: "Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet." Hangsúlyozzuk és részletezzük ezt a verset és a következő gazdag tar­talomra találunk: Én! Segítség! Isten-uralkodó! Teremtö-alkotó! Ki vagyok én, hogy magamat ebbe a hatalmas és tartalmas mondatba sorolhatom? Oda, ahol Istenről van szó? Csodálatosan felemelő és dicső érzés ez, hogy ott lehetek, ahol az én Uram és Teremtőm van! Nincs annál nagyobb kitüntetés, vagy érték e földön, mint az, hogy az én Iste­nemről személyes tudomásom van és vele személyes kapcsolatom lehet. Isten személyes ügyemmé lett. Meghatározza ez a vers a viszony lényegét és formáját. Én imádom és tisztelem az Urat, Ő pedig támogat és segít. A Teremtőnek nincs szüksé­ge az én tiszteletemre, hiszen Őt az egek dicsérik, de én nem élhetek az Ő szeretete és gondviselése nélkül. A segítség olyan tény és valóság, mint a hegyek, ahova szemeimet emelem. Az Úr az Isten. Az én Uram, a min­­denség Ura! Hogy tudom, hogy léte­zik? Úgy, hogy segítségét egész éle­temben tapasztaltam. És mint ahogy a tudományos kísérletezések megkí­vánják, ez a tapasztalat megismétel­hető. Ő a Teremtő a létrehozó, az első ok. A kérdőjelekkel teli elmémet ez a tény megnyugtatja. Gyakorlatilag az előbbiek azt jelen­tik, hogy nem kell szánakoznunk elő­deinken. Ha elérte őket a baj, tud­ták, hogy kihez kell folyamodniuk. Bölcsesség és értelem volt bennük: technikai fejlődés és a tudomány mai állása nélkül is segítséget kap­tak, Istentől, a láthatatlan valóság­tól és a valóságos erőtől. U. B. után felült szekerére “... tovább ment az ő útján örömmel.” (Ap. csel. 8:39.) Ez az öröm, minden földi be­folyástól mentes, valami mennyei eredetű, melyről Jézus így emlékezik meg: Örvendezés van az Isten angya­lainak, egy bűnös ember megtéré­­sén!” (Luk. 15:10.) Lelki életünknek kimagasló örömei ezek, de még el kell jutnunk oda, amit Pál apostol üzen: "Örüljetek az Úrban, minden­kor ...!” Ezt az üzenetet Pál apostol római fogságából írta, ő megtalálta akkori helyzetében is azt a boldogságot, aminek örülni tudott. Örült annak, hogy az evangélium így eljutott a császár testőreihez is, akik őt őriz­ték. A kollosébeliekhez így ír: "Em­lékezzetek meg az én bilincseimről.” (Kol. 4:18.) Bilincsek között is tu­dott örülni, sőt mikor Filippibeli Si­­lással együtt "... ruháikat letépve megvesszőzték őket, a tömlöcben imádkozván énekkel dicsőítették az Istent”. (Ap. csel. 16:22, 25.) Pál apostol itt is meg tudta látni a jelen boldogságát és örömében — hátán a vesszőcsapások nyomaival — énekel­ni is tudott! Pál római fogsága alatt két esztendeig szólt az Ige és bi­zonyságtétel teljes örömmel az apos­tol ajkáról. Meg kell lássuk, Isten mennyi sok örömet helyezett el életünkbe. Te­kints csak vissza, mennyi áldást kap­tál az Ige által, a gyülekezetben test­véreidtől, vagy gyermekeid figyel­messége és szeretete által? És az imameghallgattatás öröme, hányszor ragyogta be Isten iránti hálával lel­kedet. Hálás szív nélkül sem lehet örülni. A hála örömmel tölti el a szí­vet, mert mindent Isten ajándéká­nak érez és úgy fogad el. Szeretet nélkül is nehéz örülni. Aki nem ismerte meg, az szeretetet sem tud adni. De hogy megismerhes­sük a szeretetet, meg kell állnunk a golgotái kereszt alatt, ott látjuk meg, hogyan szeretett minket az Atya, ott tanulunk meg szeretni Is­tentől. A Krisztus iránti szeretet tette ké­pessé a tanítványokat, hogy "elhagy­ják mindenüket és követék Őt.” A Krisztus követőit, az iránta való szeretet tette képessé arra, amit az írás így jegyez fel: "hogy a foglyok­kal is együtt szenvedtetek és vágyó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom