Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-03-01 / 5. szám
Vol. 65. No. 5. MARCH 1, 1973 65. ÉVF., 5. SZÁM, 1973. MÁRCIUS 1. Official Organ of tl.e Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja "Az Evangélium Istennek hatalma" (Róma 1:16) Gyógyulás hit által Levelet kaptam egy diákónustól. Arra kért, írjam meg sürgősen, mi a véleményem a “gyógyító hit"-ről, mert valaki — egy testvér — ki akarja próbálni, hogy meggyógyulna-e imádságra. Az orvosok ugyan műtétet javasolnak — de hátha az imádság segítene. Az Ige világosan tanítja — az én levélíróm is erre hivatkozott — hogyha valaki beteg, hívja el a gyülekezet szolgálattevőit, azok imádkozzanak érte... s az Úr meggyógyítja a szenvedőt (Jak. 5:13—16). De hivatkozhatnánk olyan igékre is, amelyek imameghallgatást ígérnek: “Kérjétek és adatik néktek .."ha ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékot adni.."aki kér, mind kap .. Válaszunk egyértelmű lehetne: Igen, tessék imádkozni, és Isten meghallgatja az imát, a beteg meg fog gyógyulni. Csakhogy érdemes néhány dolgot tisztázni, mielőtt ilyen határozott választ adnánk. 1. Az Isten nélküli "hit” is gyógyíthat. Furcsán hangzik ez a megállapítás, bibliás hívők fülének, pedig igaz. Aki csak egy kicsit is járatos az orvostudományban, tudja, hogy milyen sokat jelent a beteg gyógyulása szempontjából a hit. Nem feltétlenül az istenhit, hanem pl. az orvosba, vagy a tudományba vetett hit, vágy a gyógyulás hite. Amíg valaki hisz a gyógyulásban, addig ez a hit olyan különleges és általunk ismeretlen pszichikai erőt kölcsönöz neki, hogy az nagyban elősegíti a valóságos gyógyulást. Természetesen a gyógyulást — attól függetlenül, hogy mi eszközli — mindig Isten adja. 2. Az Istenbe vetett hit sem gyógyít mindig. Hogy ez mennyire igaz, azt Pál apostol esete bizonyítja legjobban, aki háromszor imádkozott saját gyógyulásáért eredménytelenül (2 Kor 12:7—9) — pedig bizonyára hittel tette. Fontos tőle megtanulnunk, hogy nem erősködött, tusakodott tovább, nem hívott maga mellé imatársakat, hanem megértette, hogy neki így, "tövissel” testben kell szolgálnia az Urat. Arra is rájött, hogy mi célt szolgál a tövis ("hogy felettébb el ne bizakodjam!”) Dolgozott hűségesen, nem panaszkodott, nem sírt testi nyomorúsága miatt — mégcsak nem is imádkozott többé a maga gyógyulásáért. ÉG FELÉ Életem könny, nehéz sóhaj, Fájdalom, baj, Éle lelkem sebezi. Vigaszom nincs, bánatom nő, S mint nehéz kő, Vállam kereszt terheli. Krisztusra nem néztem soha, S lett mostoha, Elhagyott életem. Uram, hajolj végre felém, Hadd tudjam én: Békém Nálad meglelem. Kereszt tövén üdv fakad, Hol te magad Törlőd hulló könnyemet. Vigaszt hintesz lelkem fölé, S az ég felé Boldog hit visz engemet. Magvető 3. Annak ellenére, hogy a hitnek fontos szerepe van a gyógyulásokban, mégsem a hit gyógyító erő, hanem az, akiben hiszünk, aki a hit mögött áll, a könyörülő Isten. Általában úgy tudjuk, hogy az Űr Jézus földi gyógyításainál mindig megkívánta — szinte feltételként — a hitet. Valóban, van néhány olyan evangéliumi történet, amelyből ez látszik (“a te hited megtartott téged ...", Lk 8:48), de olyan is akad, amely éppen azt bizonyítja, hogy Jézus segítségül van a hitetleneknek is ("hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek...”, Mk. 9:24). A bethesdai beteg sem nevezhető valami nagyon hívőnek; panaszos ember, aki csak tehetetlenségét és mások könyörtelenségét látja. Jézus határozott kérdésére még annyit sem mond, hogy akar gyógyulni, hitről pedig szó sem esik. Őt nem a hitet kereső, hanem a hit nélkül is könyörülő Jézus gyógyítja meg. Az Úr sokszor hitetlent gyógyít, szeretetből, hogy hivő legyen a gyógyult. (Sajnos nem mindig eredménnyel, hisz hányszor gyógyított, segített engem is, és nemhogy nőtt volna hitem, hanem talán még jobban elmaradtam tőle, mint a kilenc leprás.) Nem a hitem fog meggyógyítani, ha meggyógyulok, hanem az én szerető Uram. 4. Jézus nem minden beteget gyógyított meg. Egyszer egy gyülekezetben megkérdeztem: minden beteget meggyógyított-e az Úr? Több-kevesebb gondolkodás után az a vélemény alakult ki, hogy nem mindenkit, de aki eljutott hozzá, azt igen. Vagyis, aki Jézussal betegen találkozott, az biztosan meggyógyult. Nagy tévedés! Pálról már szóltunk. Ha valaki megrázó módon találkozott Jézussal, ő igen, és mégsem gyógyult
