Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-11-15 / 22. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1973. november 15. Mr. Paul Padobni, Pipestone, Man., Canada 25.— Mr. L. A. Taylor, Wadsworth, Ohio 10.— Mr. John Vanek, Meadowlands, Pa. 6.— Mr. Michael Ivan, Port Colborne, Ont. Canada 5.— Foxworthy Bapt. Church, Hungarian Mission, San Jose, Calif. 45.— (X. 3. $30.—; X. 9. $15.—) Leask, Canada gyülekezet 15.— Kipling, Canada gyülekezet 15.— IRATMISSZIÓRA (1973. augusztus 1-től) Mrs. Elisabeth Soltész, Newbrunswick, X. J. $ 5.— Mrs. Maria Kovacs-Szüts M.D. Ward Island, N. Y. 5.— Mrs. Mary Lehotai, Laval Island, Que. Canada 25.— Mr. John Szász, Canton, Ohio 26.— Mrs. M. Szerencsy, Cleveland, Ohio 20.— X. X. —.50 Mrs. Margit Varga, Cleveland, Ohio 1.— Mr. John Sebestyén, Cleveland. Ohio 12.50 Mrs. W. Tatter, Oak Lawn, 111. 1.50 Szerencsy Mária BETHESDA BAPTIST RETIREMENT HOME C ONTRIBUTIONS SEPTEMBER, 1973 Bethesda Baptist Church $50.00 Barbara Tobias 5.00 Mr. and Mrs. John Gulaesv 6.00 Rev. and Mrs. William B. Molnár 25.00 Mr. and Mrs. George Beres, Welland, Canada 60.00 Mrs. John Molnár, Welland, Canada 15.00 $161.00 Amint látjuk szeptemberben nem nagy összeg jött be adakozó testvéreinktől. De ezért is hálásak vagyunk. Ismerem az adakozókat és annál inkább tudom értékelni az adományt. Szeretném a Béres testvéreket olvasóink figyelmébe hozni. Ők mind ketten öregek. A Béres testvér világtalan és majdnem kétrét hajolva jár. A testvérnő is gyengélkedő. Az öregsegélyből élnek, és abból spórolták össze, amit küldtek az Otthon részére és ugyan annyit a szövetség részére. Mivel tudom, hogy hozzájuk hasonló egyének vannak sokan akik adakoznak, igen hálásak vagyunk minden adományért. Isten nem csak azt tudja, hogy mennyit adunk, hanem azt is mennyit tartunk meg magunknak. Kérjük kedves testvéreinket és barátainkat, hogy a tehetségükhöz képest adakozzanak tovább a Misszió és az Otthon részére. Én már nem sokáig fogom köszönetemet kifejezni az adományokért. De itt lesz a Kish Ernő testvér, aki épp oly nagy hálával és szeretettel lesz az Úr iránt minden adományért és adakozóért mint én. Testvéri szeretettel, Molnár Balázs, gondnok. Tempora mutantur ... et nos mutamur in illis. (Az idők változnak és velük — bennük — mi is változunk.) Ez a bölcs latin mondás jutott eszembe, amikor a kezembe került egy cikk, a magyarországi Békehírnök 1927. október 1-i számából. A cikket Orosz István testvér, az amerikai magyar baptisták akkori vezető egyénisége írta. Az írás jelentés volt az amerikai magyar baptisták 1927. évben tartott konvenciójáról. Idézünk a cikkből egy érdekes részletet: “A misszióbizottság érdekes ajánlatot terjesztett a konferencia elé. Ugyanis arra kéri a prédikátort választó gyülekezeteket, hogy olyan prédikátorokat hívjanak munkára, akik Amerikában képezték ki magukat s itt töltöttek időt a missziómunkában.” — “Véleményem szerint az Amerikában küzdő lelki munkások természetszerű védekezése ez a külföldi invázió ellen." Hogy a "külföldi inváziódban kire gondolt Orosz testvér, azt régi munkásaink tudják. Viszont az is tény, hogy a "külföldi invázió” inkább képzelt veszély volt, mint valóságos invázió. Egyes itt tanuló "külföldiek” a konvenció elé tárt ajánlat ellenére is kaptak meghívást, de visszamentek Magyarországra. Az idők változnak s most az amerikai magyar baptisták tartják nagyon kívánatosnak, hogy óhazai missziómunkásokat kapjanak. Az utóbbi két évben kaptak kettőt: Viczián János és Gerzsenyi László testvéreket. Ezek a testvérek a munkát Torontóban és Clevelandben felújítják és megerősítik. Ma már úgy írunk: többre van szükség és úgy kérjük óhazai vezető testvéreinket: küldjenek többet. A magyar missziót magyar hivők menthetik meg. Itt ismételten kifejezzük hálás köszönetünket magyarországi illetékes vezető testvéreinknek, hogy amerikai magyar baptista missziónkat segítik értékes, tehetséges és buzgó lelkipásztorokkal. 17. B. The Sin of Dry, Formal Prayers Long, discursive, dry and inane are the prayers in many pulpits. Without unction or heart, they fall like a killing frost on all the graces of worship. Death-dealing prayers they are. Every vestige of devotion has perished under their breath. The deader they are, the longer they grow. A plea for short praying, live praying, real heart praying, praying by the Holy Spirit—direct, specific, ardent, simple, unctuous, in the pulpit, is in order. A school to teach preachers how to pray, as God counts praying, would be more beneficial to true piety, true worship and true preaching than all theological schools. Stop! Pause! Consider! Where are we? What are we doing? Preaching to kill? Praying to kill? Praying to God! the great God, the Maker of all worlds, the Judge of all men! What reverence! what simplicity! what sincerity! what truth in the inward parts is demanded! How real we must be! How hearty! Prayer to God the noblest exercise, the loftiest effort of man, the most real thing! Shall we not discard forever accursed preaching that kills and prayer that kills, and do the real thing, the mightiest thing—prayerful praying, life-creating preaching, bring the mightiest force to bear on Heaven and earth and draw on God’s exhaustless and open treasury for the need and beggary of man? -f m. Bounds
