Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)

1972-09-01 / 17. szám

1972. szeptember 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. oldal esetén sem kell az ápoltjainkat más otthonnak átadnunk. A lelkipásztorok gyűlése hozzájá­rult ahhoz, hogy Kún Gyula testvér a buffalói gyülekezetben és Buffaló környékén missziómunkát végezzen. Az Amerikai Magyar Baptista Nőszövetség július 14-én du. gyű­lést tartott (58. évi Konvenció), este a gyülekezet ünnepi vacsorát adott a résztvevőknek. Az esti programot a nőszövetség szolgáltatta. Nagyon szép volt. Szombaton (júl. 15-én) es­te a Silliman Mem. Bapt. Church if­júsága egy nagyon szép csoportjele netet mutatott be: Presentation of the Good News. Vasárnap délelőtt (júl. 16.) a Konvenció résztvevői kö­zös Úrvacsorához járultak. H. S. AZ IMA KÖVÉN Szavakból építsek éneket mikor a szavak csak simított kövek? A hang is bár röppen, mint a madár, lehet, hogy pára csak, ha célhoz ér. Értelmem bizonytalan, mint a gyermek lépte. A többet keresem, magamnak elégtelen: térden járok, az ima kövén. Cser László THE LITTLE SUNDAY SCHOOL PUPIL An elderly couple came into a quiet restaurant in Norfolk, Vir­ginia, with two small boys, grand­sons, we judged. As soon as they took their places at the table, the youngsters, about 4 and 6 years old, began to poke, pull, and pinch each other. After a while the gentleman, presumably the grandfather, put an end to the rough game. He moved the smaller one and sat between the young warriors. While changing the chairs, the little one had the last word as he warned his brother: "What you do to me, I do to you, that’s what God says!" Másik őszinte szó: Boldogok azok, akik nem foglalják el a pad szélét, hanem mindjárt a pad közepébe ül nek. Missziómezőkről... From: MARY JONES’ TRUMBULL TURNTABLE A rare document came across the desk last week: a salute, thank-you and tribute to resigned policeman Peter Spalthoff signed by 301 young people from all parts of town. ‘Deepest Appreciation’ Spearheaded by Walter J. Bia­­gioni of 8 Irving road, the letter says the young people “wish to express through the news media our deepest appreciation and thanks” to the former patrolman who resigned recently to join the staff of the People’s Savings bank. “Most of us have known him personally, others have only heard of his good works. “Mr. Spalthoff has in one way or another befriended us. We all feel that he has tried his best to make Trumbull a better place to live. The Trumbull Police are now minus a good police officer. “To you, Pete, we salute you and thank you for what you have stood for. You probably in­fluenced everyone that you came in contact with in some way or another. Good Luck. You’ll make it in any field you choose.” In this era of confrontation— with the police as often being confronted as acting as go-be­tween confronters, this in indeed a rare document. There is one Story which comes particularly to mind. Word came officially that a “rumble” was scheduled in Trumbull on Rocky Hill road and Patrolman Spalthoff, along with other good and brave po­licemen, were dispatched to the scene. It was Patrolman Spalt­hoff, however, who made the opening gambit. Apparently he summed up the situation, not as a rumble, but as a gathering of clans to watch a drag race on the Merritt parkway running under the Rocky Hill road bridge. And on this basis, he approached the group asking them to disperse as a matter of safety. “Where are we?” asked one of the blacks who identified himself as a Bridgeporter. “Trumbull,” answered the pa­trolman politely. “All right, boys, let’s go,” said the youth, apparently a leader of at least one segment. And with a minimum of grumbling, the 30 or so young people left the area. It could have turned into a rumble, whether or not that was the original intention, with a wrong word or a different attitude. (The Bridgeport Post, July 16,1972) Peter Spalthoff is a member of the Silliman Memorial Baptist Church. A man of God, according to Paul (I. Tim. 3:7) "...must have a good report of them which are without." Brother Peter Spalthoff has it. We rejoice with him. KÜLÖNLEGES KÜLDETÉS "Ha vége jó, minden jó” szokták idézni, sajnos küldetésemnek vége nem volt jónak nevezhető. Egyik kedves barátomat vittem haza Magyarországra gyógykezelte­tés céljából. Kétszeri idegműtét után 100%-os béna lett —, de bízva minden időknek gyógyító és áldott "Orvosában” a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kérésünkre segítségére lesz. Már harmadszor repültem át a mérhetetlen tengert óhazai látogatá­som kedves alkalmával. Mert látni a szülőföldet és annak levegőjét magunkba szívni, nagy élmény. Végig járni a régi emlékek útjait, emlékezni életünknek bús vagy örömteli eseményeire — ezek min­dig izgalommal és valami titokzatos reménységgel töltenek el. Mit láttam és mit tapasztaltam? Sokat! A vallásos élet, úgy vélem érdekli olvasóinkat. Szülővárosomban, Debrecenben al­kalmam volt a helyi gyülekezetben istentiszteleten résztvennem. Kísére­temben lévő barátom odasúgta a prédikátornak, hogy az USA-ból va­gyok, így néhány szóra meg kellett nyilatkoznom. Ebben pedig —, bár megbízásom senkitől sem volt — át­adtam az itteni testvériségnek üd­vözleteit, kérvén életükre és munká­jukra a Mindenható Úr Istennek ál-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom