Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-07-15 / 14. szám
8. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1972. július lő. “KEVÉS JEGGYEL (Forral Sándor írástörténész a magyar rovásírás eredetéről és elterjedéséről.) — A magyar rovásírás része volt a sumér eredetű mezopotámiai és Földközi-tenger melléki írásrendszernek. Az etruszkok révén Itáliába is elkerült. A latinok az etruszkoktól tanulták, ebből alakították ki a latin betűket. A római számok például az első ötven jelig megegyeznek az etruszk és a magyar rovásírás számjegyeivel. — István király uralkodása és a keresztyénség felvétele előtt a magyarság — szinte egyedül Európában —még használta eredeti, saját írását. Ezt bizonyítja a "ró” és “ri” szavainkból képzett sok fogalom is, mint pl. rovás, rovátka, felró, megró, sok van a rovásán, stb. A hittérítés idején azonban üldözni kezdték a rovásírást, mint “pogány" és az idegen papság számára érthetetlen betűket, kötelezővé tették a latin írás használatát, amivel a magyar nyelvet akkor még egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett jegyezni. — A fogalomírásból kifejlődött rovást eredetileg rovópálcákra karcolták bicsakkal, azaz hegyes késsel. — A fába való rovás fáradságos munka, ezért törekedett a rovó az összevonásokra és rövidítésekre. Más rovásírásokkal összehasonlítva ebben a tekintetben a magyar rovásírás igen fejlett volt. Az erdélyi magyar-székely rovásírás a mássalhangzók módosításával is jelöl magánhangzókat, mint gyorsírásunk is. Ennek az oka az, hogy Erdélyben a rovásírás minden üldöztetése ellenére mégiscsak tovább élt, mint az ország más részein. Bonfini, a Mátyás király udvarában járt olasz tudós ezt jegyzi fel a székelyek írásáról: "Némi pontok hozzáadásával kevés jeggyel sok értelmet egybefoglalnak". — Rovásemlékeink nyelvészeti szempontból is becsesek, mert közelebb visznek a régi magyar nyelvhez, mint a latin betűs írások. Ezért a rovásemlékek hívebben őrzik az ősi hangokat. Rávilágítanak helyesírásunk kialakulásának kezdeteire, arra a folyamatra, melynek során a latin betűkkel való jegyzés sok-sok SOK ÉRTELMET” próbálgatás és változtatás után csak a múlt század vége felé sikerült. (A "cs” ekkor még "ts”.) Voltaképpen a latin betűkre való áttérés után ma is a magyar rovásírás logikája szerint írunk, ezért egyedül fonetikus a helyesírásunk, szemben a többi latin betűs nyelvvel. MAGYAR ROVÁSEMLÉKEK — Máig sem tisztázott, hogy a nemrégen Erdélyben felfedezett 5— 6000 éves tatárlaki írásos agyagtáblácskák és a marostordai írásjelek — ezek sumér eredetét megállapították — hogyan kerültek a Kárpátmedencébe. Érdekességük, hogy ezek ugyanazon korból származó kép-, ékírás- és rovásjeleket tartalmaznak. Szép összerovásokat és rövidítéseket őriznek: a csikszentmártoni templom felirata, a marosvásárhelyi kéziratokban található feljegyzések, az 1515-ből származó konstantinápolyi felirat, az 1450 körűiről származó, fapálcára rótt székely rovásírásos naptár bolognai másolata, és az énlaki unitárius templom ma is látható felirata 1668-ból. Ez utóbbit Orbán Balázs, a Székelyföld kutatója 1864-ben fedezte fel, s a rövidítéseket feloldva így hangzik: “Egy az Isten. Georgyius Musnai diakon." Napjainkban a felvidéki Felsőszemeréden és Besztercebányán is kerültek napvilágra hasonló emlékek. A REFORMÁTUS EGYHÁZ SZEREPE A ROVÁSÍRÁS FENNTARTÁSÁBAN ÉS EMLÉKEINEK MEGŐRZÉSÉBEN — A református egyház szerepe e téren felbecsülhetetlen. Néhány példa: Református volt Telegdi János, aki 1598-ban megírt Rudimentájában a rovásírás tankönyvét készíti el, "A hunok régi nyelvének elemei rövid kérdésekben és feleletekben” címmel. Közli az Ür imádságát és az Apostoli Hitvallást rovásbetűkkel. A könyv ajánlósorait Baranyai Decsi János, marosvásárhelyi református főiskola tanára írta. Szamosközv Istvántól, Bocskai fejedelem történetírójától két rovásírásos feljegyzés maradt ránk. Az egyik egy pentameterben írt latin vers, ez Rudolf császár magyarországi zsarnokságáról szól, ebben főleg a sértő kifejezéseket — hogy a németek ne értsék — rovásbetűkkel írta. Sebestyén Gyula 1915-ben, az Akadémia által kiadott, rovásírásról szóló könyvében külön fejezetet szentel a protestáns papok rovásírásunkat lelkesen terjesztő tevékenységének. Lisznyai Kovács Pál 1693-ban a "Magyarok chrónikája” című könyvében beszámol a székelyek írásáról, s említi, hogy Erdélyben olyan prédikátorok is vannak, akik "magyar betűkkel egymásnak irtanak, ilyen vala Tsulai nevű erdélyi püspök is.” (Reformátusok lapja, Magyarország 1972.) %%%%%%%%%%%%%% | Olvassuk, | 1 tanulmányozzuk a Szentírást Vasárnapi iskolai lecke. 1972. augusztus 6. Isten tisztelete a gyülekezetben. Zsolt. 122; Zsid. 10:23 —25. Aranymondat: Zsoltár 34:3. Hétfő, júl. 31. Jézus elment az Istentiszteletre. Luk. 4:16—24. Kedd, aug. 1. Néhány gondolat az Istentiszteletről. Zsolt. 4. Szerda, aug. 2. Isten az Ő templomában van. Zsolt. 68:24—35. Csüt., aug. 3. Hála a segítségért. Zsolt. 19. Péntek, aug. 4. Ma van a kellemes idő. Zsid. 3:7—19. Szombat, aug. 5. A szent készség. Ésaiás 6:1—13. Vas., aug. 6. Magasztaljuk az Urat. Zsolt. 34:1—10. Vasárnapi iskolai lecke. 1972. augusztus 13. Istentisztelet a családban. Mózes V. 6:1—9; Timótheus II. 1:3—7. Aranymondat: Józsué 24:15. Hétfő, aug. 7. Az örökkévaló Isten. Ésaiás 40:25—31. Kedd, aug. 8. Énekeljetek az Úrnak! Zsolt. 95:1—7. Szerda, aug. 9. Dicsérjük az Urat otthonunkban. Móz. V. 6:1—9. Csüt., aug. 10. A bölcs élet. Péld. 1:1—9. Péntek, aug. 11. Az Úr gyülekezete az otthonokban. Kor. I. 16:13—19. Szombat, aug. 12. A szilárd alap. Luk. 6:46—49. Vas., aug. 13. Nemzedékről nemzedékre. Zsolt. 78:1—8.
