Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)

1972-06-15 / 12. szám

1972. június 15 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal rr NŐK ROVATA Rovatvezető: SZERENCSY JÓZSEFNÉ “uc"c > Női konf. elnök: Petre Gábomé Alelnöki Attila Tivadarné Pénztáros: Kish Emőné Jegyző: Forrás Edéné Mi után vágyódol? Minden embernek vannak vágyai, és az ember természete és lelkivilá­ga szerint a vágyak igen különbözők. Egy családban is más a szülő és más a gyermek vágya. Más a hivő ember és a világnak élő ember vágya. Pál apostol írja a rómabelieknek, "... vágyódván pedig sok esztendő után, hogy elmenjek hozzátok ... remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket..." (Róm. 15:23, 24.) A filip­­pibelieknek így ír: "Mert bizonysá­gom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jé­zus szerelmében.” (Filippi 1:8) Ilyen volt az apostol vágyódása, amit Jé­zushoz, s küldetéséhez való hűsége, szeretete, s az evangélium terjeszté­sének vágya fütött. "Mert az embert vágyai vezérlik” énekli egy magyar költő. Van-e ilyen vágyad az Isten Annak nevét... Annak, Aki le nem veszi tekintetét rólam, Annak, Akit rossz időben, vagy szokatlan jóban szívem minden rezdüléssel szeretni tud váltig; szelíd fényű szemsugára az arcomon játszik. Annak, Aki fölébe nőtt életnek, halálnak S a szavára, szent szavára sík mezövé válnak, "miért” — hegyek vad ormai, s ragyogó égbolt... s intésére fény lobban fel, hol az imént éj volt. Annak, Aki részek között tökéletes egész, s egyesíti önmagában — amit nem ér fel ész — férjet, testvért, feleséget, szülőt, s amit vágysz még; Annak Nevét énekelem. Nem tehetek másképp! V. ERZSÉBET gyermekei a te Krisztusodban test­véreid felé? Mert nagy dolog a test­véri közösség s együttesen az isten­­tisztelet! Dávid királyról I. Sám. 13:14 vers így emlékezik meg: "Keresett az Úr magának szíve szerint való embert.” Zsoltáraiban így ír: "Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem, hogy lakhas­sam az Úr házában életemnek min­den idejében..." (Zsolt. 27:4) "Uram szeretem a Te házadban való lako­zást ...” Az Isten háza után vágyódó szív esengése a 84. zsoltár: “Kíván­kozik, sőt emésztődik lelkem az Úr­nak tornáczai után ...” Ilyen volt az Isten szíve szerint való emberének vágya: "... hogy lakhassam az Úr házában ...” Milyen a mi vágyódásunk az Úr há­za felé?? Erre felelnek az Isten há­zában üresen maradt padok! Tamás a tanítvány, talán csak egy­szer nem volt jelen, "mikor az ajtók zárva voltak” és Jézus ott megjelent s az elszalasztott alkalom kételkedő­vé tette őt, "ha nem látom, semmi­képpen el nem hiszem ..." mondta. Ha csak egy alkalommal nem jelen­hetsz meg, nem üres az egész hét számodra? Többszöri elmaradás már közömbössé tehet, majd súgja az ör­dög a kifogást “hosszú az istentiszte­let”, aztán azt is mondja: "sok a be­széd ...” J. Chalmers, Űj-Guinea misszionáriusa és vértanúja írja: "A bennszülött főnökök szívesen fogad­tak és egy templomot rendelkezé­semre bocsátottak. Itt, a valóságos emberevőkből álló tömeg, a legfi­gyelmesebb hallgatóság volt. Az is­tentisztelet naplementekor kezdő­dött, s mikor a nap felkelt, még min­dig tartott!" Nem volt hosszú az is­tentisztelet! Nem volt a víz sem hideg azoknak a testvéreknek, akik 1882 decembe­rében — 90 évvel ezelőtt — a befa­gyott Körös folyón léket vágtak és úgy merítkeztek alá hitük vallomá­sára. Az anyai szeretet nagy dolgokra képes, nem hosszú neki az éjszaka beteg gyermeke ágyánál virrasztani, idejét, erejét képes áldozni, gondo­lata távolban élő gyermekénél jár, vágyódik utána. Az anyai szeretet ha­tárt nem ismer, segít, együtt örül, együtt sír, Isten trónja előtt könyö­rög gyermekéért. Ó, ha Isten ügye iránt való szere­tetünk ilyen lehetne, ha a Szentlé­lek tüze hevítené vágyódásunkat, nem szenvedne hiányt az Úr ügye, az Űr munkája. Isten adta az életet s abban időt is nekünk, vajon meny­nyi a vágy bennünk időnkből neki szentelni egy részt? A jó Isten naponként csak ad — csak az vétetik el tőlünk, amit nem becsülünk meg — Ő azt az időt is gazdagon visszapótolja, amit az Ő ügyére áldozol, próbáld meg testvé­rem! Pál apostol írja: "... Meg vagyok győződve, sem magasság, sem mély­ség nem szakaszthat el Isten szerel­métől ...” Ha Isten ügye és az ő né­pe iránti vágyódásunkat, az Istenhez való szeretetünk irányítja, akkor semmi sem lesz akadály és alázattal fogjuk mondani Dáviddal együtt: "Én pedig a te kegyelmed sokaságá­ból házadba mehetek!” (Zsolt. 5:8.) De mikor ezt így hálaadással el­mondhatod, s a kegyelemnek ezt az egyik drága ajándékát a gyülekezet testvéri közösséget élvezheted, légy kész a szolgálatra. Gondolj azokra a testvéreidre, akiknek testi ereje elfo­gyott, idős atyádfiaira, akiktől a le­hetőség már elvétetett — de vágyó­dásuk, szeretetük a gyülekezet, a testvéri közösség felé irányul — állj meg ajtajuk előtt s mondjad nekik: "...menjünk el az Úrnak házába!" Kedves szolgálat lesz ez a bizonyság­­tétel a testvéri szeretetről, és "... míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pe­dig a hitünknek cselédeivel." (Gál. 6:10.) SZ. J.-né FELHÍVÁS A NŐEGYLETEKHEZ Szeretettel kérjük szövetségünkhöz tartozó nőegyleteinket és egyéneket közös pénztárunk támogatására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom