Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)

1972-12-01 / 23. szám

1972. december 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal AZ ISTEN ÜDVÖZÍTŐ KEGYELME zA dvÁgjL DLexjjyjeJUjni Régi iratok közt bukkantunk Ud­­varnoki Andrásnak A Békehírnök­ben, 1895-ben megjelent cikkére. Régi és új, mint a kegyeim. Egy kis ízelítő a 77 évvel ezelőtt élő baptista atyafiak lelki táplálékából. Ünnepek előtt állunk. Az ünnep­napok pedig mindig öröm napok. Ezt bizonyítják a gyermekek, akik nagyon várják, hogy mit hoz nekik a karácsony. A felnőttek is gyerme­kekké lesznek és velük együtt örül­nek. Aki nem tud örülni karácsony­kor, mint a gyermek, az valóban szegény ember, még ha pénzben és egyéb földi javakban gazdag lenne is. Mert amiképpen az angyalok el­hangoztatták öröm énekeiket a beth­­lehemi jászol fölött, azonképpen egyesülhetünk velük mi is és han­goztathatjuk az öröm énekét: "Di­csőség a magasságban Istennek!” Ha karácsonyt öröm napnak akar­juk tekinteni, akkor úgy kell venni, mint kegyelmi napot. Erre utal Pál apostol is Titushoz írt levelében. A karácsony, Isten kegyelmi napja. Az apostol emlékezteti Titust az Isten megjelent kegyelmére. Ezzel azt akarja mondani, hogy a kegye­lem e napon nyilvánvaló lett az egész világ előtt. Bár előbb is szólt Isten sokszor és sokféleképpen az ő pró­fétáinak szája által ezen kegyelem­ről és a régi atyák várták is e kegye­lem megjelenését, de ők ezt csak úgy láthatták, mint a hajnal hasadá­sát. A kegyelem napjának a fénye, az igazság napja azonban Krisztus megszületésével, Bethlehemben jött csak valóságban fel, mert Ő benne látjuk az Atyának dicsőségét, ki tel­jes kegyelemmel és igazsággal. Feljött már a te részedre is a ke­gyelemnek napja, kedves olvasó? Sok karácsonyt megértél már és kér­dem: még ma sem érkezett el ré­szedre a kegyelem napja? Ó, ha szí­ved még a világi gyönyöröket ked­veli, ha bűnben élsz, ha megtéretlen vagy, akkor karácsony még nem lett részedre a kegyelem napjává. Ó bár­"Közhangulattá kell tenni, hogy a szégyelni való tudatlanság az Isten dolgainak a nem ismerése.” Belényesi István csak meglátnád ma a tévelygésedet, megismernéd bűneidet és megtud­nád miként keresi az Úr, telve kö­­nyörülettel és kegyelemmel, a lelke­det akkor, amikor Krisztus megje­lent testben: akkor mondhatnád örömmel, hogy neked is megjelent az Isten üdvözítő kegyelme. A karácsony a kegyelem napja, mert ezen a napon nyilvánul az üd­vösség a Krisztusban, az ő teljes di­csőségében. Üdvözítő annyi, mint üdvhozó. Ha egy orvos gyógyító szert rendel, akkor feltételezi azt, hogy akinek rendelte, az beteg. Ha akarjuk, hogy Isten kegyelme a Krisztusban gyógyító legyen, akkor érezni kell lelki betegségünket. Meg kell győződnöd, hogy természeti igé­nyedben nyomorult, vak és mezíte­len vagy. Aki mindezt nem tudja, az sem az orvost nem kívánja, sem az orvosságot nem veszi be. Jajgatnod kell szíved romlottsága miatt. Ha fáj, hogy Istened törvé­nyét oly gyakran áthágtad, ha szo­­morkodol a rádragadt bűn és gyarló­ság miatt, akkor siess ahhoz, aki Bethlehemben megszületett a te üd­vösségedre. Az Isten báránya Ő, aki a világ bűneit hordozta, a tiedet is. Ő érted emberré lett, hogy téged megváltson és Istenhez vigyen az örök életre. Ez volna életedben az első, igazi üdvhozó karácsony, ha meghajolnál a te Megváltód előtt és hallanád: "Bízzál fiam, megbocsát­tattak a te bűneid!” A karácsony az általános kegyelem napja. Azért mondja az apostol: "Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek", ne­kem, neked és minden szegény bű­nösnek, aki üdvözülni akar. Ha te is így szólsz Káinnál: "Nagyobb az én bűnöm, mintsem az megbocsáttat­hatnék”, akkor halld, mit hirdet Isten igéje: "Ahol a bűn megnevekedett, ott a kegyelem sokkal inkább bővöl­­ködik.” Az, aki a vámszedő Mátét elhívta, hogy apostola legyen, aki az őt üldö­ző Saulnak megbocsátott, aki a la­tort az utolsó percében üdvözítette, az téged is elfogad. Ó bárcsak az egész világ tudná ezt és az ő bűn­­terhével Hozzá jönne, akkor meg­tudná, hogy Jézus a világ Megváltója. MEGJELENT ISTEN ÜDVÖZÍTŐ KEGYELME Az olcsó kegyelem az egyház ha­lálos ellensége. Mi a drága kegye­lemért küzdünk. Az olcsó kegyelem értelmében a kegyelem teória, prin­cípium, szisztéma; a bűnbocsánat ál­talános igazság, Isten szeretete a ke­resztyének Isten-eszméje. Aki az ol­csó kegyelmet helyesli, az már el is nyerte bűneinek bocsánatát. E ke­gyelmi teória alapján az egyház már bírja a kegyelmet. Ebben az egyház­ban az ember olcsó elfedezést talál minden bűnére, amelyet nem is bánt meg és amelytől megszabadulni nem is kívánt. Az olcsó kegyelem tehát isten élő Igéjének megtagadása. Is­ten Igéje emberré léteiének megta­gadása ... Az olcsó kegyelem a meg­bocsátás hirdetése bűnbánat nélkül, keresztelés gyülekezeti fegyelem nél­kül, úrvacsoravétel bűnbeismerés nélkül, feloldozás személyes bűnbá­nat nélkül. Az olcsó kegyelem any­­nyi, mint kegyelem Krisztus-követés nélkül, kereszt nélkül, kegyelem az élő, az emberré lett Krisztus nél­kül. — Ezzel szemben a drága ke­gyelem a mezőn elrejtett kincs, amelyért az ember készséggel elad mindent, amije csak volt; a drága gyöngy, amelyért a kereskedő min­den javait odaadja; Jézus Krisztus hívása, amelyre a tanítvány el­hagyja hálóját, hogy őt kövesse. A drága kegyelem az evangélium, amelyet mindig keresni kell, az ado­mány, amelyet imával kérni, az ajtó, amelyen kopogtatni kell. Drága ez a kegyelem, mert ez Krisztus kö­vetésére hív el; kegyelem, mert az embernek életet kell adnia érte; ke­gyelem, mert csak így kaphat új éle­tet; drága ez, mert a bűnöket meg­ítéli; kegyelem,'mert a bűnöst meg­igazítja. S főként azért drága ez a kegyelem, mert Istennek is drága volt, mert Istennek Eia életét kellett adnia érte (drágán vásároltattatok meg), és mert nekünk sem lehet ol­csó az, ami Istennek drága. Dietrich Bonhoeffer „Nachfolge” c. művéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom