Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)

1972-12-01 / 23. szám

VOL. 64. No. 23. DECEMBER 1, 1972 64. ÉVF., 23. SZÁM, 1972. DECEMBER 1.

Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja

"Az Evangélium Istennek hatalma" (Róma 1:16)

Jézus, a jó barát

Az Úr Jézus tudvalévőén sokat szólt példázatokban. Egy hivő keresztyént ez arra inspirált, hogy a megtérés történetét szintén egy példázattal ecsetelje. A következőképpen mondta el:

Egy tágas, öreg ház tulajdonosa voltam, és abban az időben egy nagyon kedves barátom is volt. Mivel a házam nagyon el volt hanyagolva, annak csak egyik szobájában laktam és ebben láttam vendégül a barátomat, valahányszor meglátogatott. Amikor a házamba lépett, egy néhány bezárt ajtó mellett elhaladva, az egyetlen rendes szobába vezettem.

Hetenként egyszer volt a vendégem és ilyenkor kedves eszmecsere folyt köztünk csak egy dologról nem esett soha szó: a lakásom bezárt részéről. Idővel aztán restelni kezdtem, hogy az otthonom bezárt részét a barátom előtt titkoltam, és ezért egy néhányszor megkíséreltem az egyik és másik szobában rendet teremteni. Nagy lendülettel fogtam hozzá, de nem értem vele célt. A porlepte szobákban oly nagy volt az összevisszaság, hogy nem bírtam vele. Be kellett látnom, hogy a magam erejéből képtelen vagyok a szobáim rendetlenségével megbirkózni és ezért újra lezártam őket.

A házamnak ez a titka néha nyomasztólag hatott a barátom és köztem fennálló jó viszonyra. Ügy éreztem, hogy nem vagyok egészen őszinte vele szemben és hogy emiatt nem érdemiem meg a barátságát. Egy néhányszor közel voltam ahhoz, hogy az otthonom szégyenletes állapotát

bevall jam neki, de a barátom fennkölt egyénisége miatt vonakodtam ettől. Egy nap azonban leküzdöttem minden gátlásomat és így szóltam hozzá: "Nem vagyok az, akinek tartasz, nagyon rossz házigazda vagyok, mert a házam egy szennyes tanya! Megpróbáltam kitakarítani, de ez sehogysem sikerült.” A barátom, a várakozásom ellenére, nem szömyűlködött, hanem megértő szeretettel hozzám fordult: Akarod, hogy segítségedre legyek? — kérdezte tőlem. És ekkor ketten nekifogtunk, a bezárt ajtókat kinyitottuk, a szobákat kitakarítottuk és az egész otthonomat rendbe hoztuk.

Ez a példázat a saját életem története, folytatta a hivő keresztyén. Minden vasárnap találkoztam Jézussal, a hű baráttal —, de hétköznap nem hívtam meg soha. Nem vezettem be a jövedelmeim szobájába, mert a keresetem néhány forrása nem volt egészen kifogástalan. Nem invitáltam be a kiadásaim szobájába, mert az evés-ivás, élvezeti cikkek és divathóbortokra költött kiadásaim alig nyerték volna meg a tetszését. A szórakozásaim, olvasmányaim és kedvteléseim szobájába sem vezettem be Jézust. Még egyéb szobák is csukva maradtak előtte, vagyis, számos más problémámba sem engedtem neki betekintést. Csak vasárnapra hívtam meg —, a hétköznapomból teljesen kirekesztettem.

Egy napon nagytakarításra határoztam el magamat, hogy Jézust, a hű barátot az egész otthonomban

méltóképpen fogadhassam. A jövedelmeim szobájával kezdtem, de azonnal nehézségem támadt. Nem voltam képes bizonyos jövedelmi forrásokról lemondani, hisz ezek a kényelmes életmódom alapját képezték. Utána a kiadásaim szobájában próbáltam rendet teremteni. Ez sem sikerült. Az egész lényem tiltakozott az ellen, hogy bármiről is lemondjak, amit addig élveztem. Mind a két szoba ajtaját becsaptam és újra lezártam.

Ezután a családi életem szobáját igyekeztem rendbehozni. Heteken át próbálkoztam, mint jó családapa a feleségemhez kedves lenni, a gyermekeimmel törődni és mindenkivel szemben elnézést tanúsítani. Ez az igyekezetem is kudarcba fulladt. Nem bírtam az idegeimmel, a perpatvarok újra fellobbantak és a családom légköre nem javult semmit. Elcsüggedt szívvel zártam be újra ezt a szobát is.

Ezekután a lelkem ege mindjobban beborult. Próbálkoztam mindenbe beletörődni, de ettől nem lettem boldogabb. Ellenkezőleg, a helyzetem annyira bántott, hogy szinte búskomor lettem. Végül nem bírtam tovább a dolgot és a rendetlen szobáim kulcscsomóját egy hirtelen elhatározással a drága barátom kezébe nyomtam. “Itt van” szóltam hozzá, "vedd magadhoz és tekints be mindenhová. Ismerj meg és ha aztán megvetsz és elfordulsz tőlem, legalább az fog vigasztalni, hogy őszinte lettem hozzád. Vizsgálj felül mindent, ne kímélj semmiben, és ha ennek ellenére nem vetsz meg, úgy segíts rajtam!"

Ez lett az életem fordulópontja. Jézus, a drága barát magához vette az életem kulcsait, benyitott minden-