Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-11-15 / 22. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1972. november 15. JÓNÁS ÉS PÁL Jónás 1. ApCs. 21. Első pillanatban furcsán hat az, hogy két olyan személyt állítunk egymás mellé, akik nem egy időben éltek. Mégis mindkettő életében van egy olyan mozzanat, amikor hasonló helyzetbe kerültek. Ezt vizsgáljuk most meg a mi tanulságunkra. Nem ismeretlen a Bibliát olvasó emberek előtt, hogy Isten milyen kegyelmes szeretetet tanúsított a bűnös nagy város iránt, amikor Jónás prófétát elküldte Ninivébe. Istent eme szándékában egy ember meg akarta akadályozni. Mennyire furcsa ez éppen attól, akinek a legnagyobb engedelmességgel kellene csüngnie az Úr szaván. Pál, Isten másik választott edénye, nemcsak megérti az Űr kegyelmi szándékát a pogányok iránt, hanem azt mondja, még élete sem drága neki, csakhogy elvégezhesse futását örömmel. (ApCs. 20:24.) Mindketten abban a szolgálatban, amit az Úrtól kaptak, abban kerültek viharba. Az egyik másfajta szolgálatot akar elvégezni, mint amire a megbízást kapta, viharba került. A másik teljesen az Úrra hagyatkozik, mégis viharba kerül. A tanítványok hajója is viharba kerülhet, de nem mindegy, hogy miért történik, és különösen, hogy miként viselkedik ilyen esetben a hivő ember. Jónás az első nagyobb szélkitörések alkalmával már tudta, hogy miatta van ez a nagy vihar a tengeren. Rendezetlen volt a viszonya Istennel, és ez eredményezte a bajt, ez hozott mások számára is nagy veszedelmet. Nem is gondoljuk meg sokszor, hogy a magunk életében levő rendezetlenségek mások részére is bajt hozhatnak. Sokszor csak a vihart látjuk, és leggyakrabban másokat okolunk mindazért, ami rajtunk és környezetünkön esett. De nézzük ugyan ebben a helyzetben Pált. Rendezett körülmények között indult el a hosszú útra, mégis vihar lett. A nagy kérdés, hogy ilyenkor miként viselkedjék az ember. Vihar van, de milyen megnyugtató, hogy ezt nem én idéztem elő. Pál nem esik kétségbe, hanem imádsággal segítségül van mindenki megmenekedésére. Arra is joga lenne Pálnak, hogy csak magáért és hivő utitársaiért imádkozzék. Nem teszi, mert tudja, hogy Isten kegyelmes akar lenni a kétszázhetvenhathoz is, de kegyelmes akar lenni a Rómában élőkhöz is, és az egész világ felé. Ezért tud imádkozni olyan buzgóságosan és nagy hittel. Csoda, hogy ennek nyomán Isten kimenekedést ad? Az előbbi hajóra nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ha Jónás, az engedetlen, Isten szavát semmibevevő próféta nem utazott volna a hajón, minden baj nélkül célhoz ért volna utasaival és rakományával együtt. A másik hajóra pedig föltétlenül azt kell mondanunk, ha Pál, az Istennek, szinte mindenekben engedelmeskedő szolgája nem utazott volna ezen a hajón, az a viharban elveszett volna utasaival együtt. Az egyik helyen a hivő hozza a bajt a hitetlenekre, a másik helyen hivő hoz megmenekedést a hitetlenek számára. Nem is kételkedem abban, hogy előttünk melyik az értékesebb lelkűiét és melyik szolgálatot szeretnénk megvalósítani. Ennek ellenére menynyiszer van bennünk a mentegetődzés arra nézve, hogy azért vagyok én magam is sokszor gyenge a hitemben, a szeretetemben és hűségemben, azért vagyok közömbös Isten iránt, mert ugyanezt látom környezetemben is, és azok hatással vannak reám. Nem volna sokkal hivőibb, ha azt mondanánk, nincs reám hatással ez a világ, hanem az Úrtól kapott hitet, szeretetet, buzgóságot akarom vinni az emberek felé, hogy tudjam a mennyekből kapott értékekkel mások életét is átformálni. Nem akarok nagy szavakat használni, de mégis a két ember lelkülete és viszonyulása arra a megállapításra késztet, hogy nagyon sok tekintetben a hivő, az Istent ismerő ember, környezetének a formálója. Ha olyan engedetlen hívő vagyok, mint volt Jónás, akkor úgy formálom környezetemet, és bajt hozhatok mások részére. Ha engedelmes szolga vagyok, mint volt Pál, akkor pedig úgy alakítom és formálom környezetemet, hogy azok javára, áldására és megmentésére tudjak szolgálni. Legyen életem mindig rendezett Isten felé, legyek én neki mindig engedelmes eszköze, és akkor életem nem bajt és próbákat hoz mások számára, hanem Isten mentő kegyelmének a továbbítója tudok majd lenni. "Uram, tégy engem áldássá környezetem számára.” Viczián János LANG JULIANNA 1911—1912. 1972. szeptember 2-án az Úr magához szólította Lang Juliánná tvnőnket, aki Perth Amboyban (N. J.), született 1917. december 28-án. Lang tv-nő a néhai Mentő Gábor prédikátor tv. oldalán hűségesen szolgálta az Úr ügyét Wellandban (Ont.), majd a békevári (Sask.) gyülekezetben 1940—1947 közötti időkben. Ottani szolgálatuk idejében épült fel a harmadik megnagyobbított imaház, melynek a "Calvary Baptist Church” nevet adták, s pár év eltelte után az imaházat beköltöztették a vidékről Kiplingre, mivel a megváltozott viszonyok miatt a tagság nagy része a városba költözött. 1947-ben a huntsburgi (Ohio) gyülekezet vezetését vették át. Mentő tv. autószerencsétlenség következtében meghalt, s Mentő tv-nő az ohioi Romában élt özvegyen. Később férjhez ment Walter Lang német származású testvérhez. Lang tv-nő az utóbbi években sokat szenvedett, s az utolsó hetekben egyetlen nővére, Bállá Györgyné gondozta úgy az otthonában, mint heteken át a kórházban is. Az Úr megelégelte a hosszú szenvedést, s hazahívta a "jobb hazába”, ahol nem lesz többé szenvedés és fájdalom, hanem örök boldogság. A temetési szertartást ifj. Bállá György tv. végezte, aki a freeholdi (NJ.) angol gyülekezet pásztora. A temetésen Genevaban (Ohio) résztvettek sokan a rokonok és szomszédok közül, majd a twinsburgi (Ohio) Crown Hill sírkertben helyezték nyugalomra. Adjon az Úr megnyugvást és vigasztalást a gyászolóknak abban a tudatban, hogy lesz egy boldog viszontlátás "ama jobb hazában”. Petre Gábor
