Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)
1968-05-01 / 9. szám
VOL. 60. No. 9. MAY 1, 1968 60. ÉVF. 9. SZÁM, 1968. MÁJUS 1. Official Organ ol ttie Hungarian Haptiat Union of America ---a./. ^.ineriKai bupimta özovetaeg hivatalos lapj* JÉZUS mond»: “De kell, hogy előbb hirdet tessék az evangélium minden nép között.’’ (Márk 13:10.) “ . .. ÉS HA ATYÁNAK HÍVJÁTOK ÖT ... ” Péter 1. 1:17—21. Az apostoli üzenet a Miatyánkot imádkozókhoz szól: “És, ha Atyának hívjátok öt... félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét”. Az apostol üzenetében a "félelem” nyilvánvalóan “istenfélelmet” jelent. Mi sok mindentől félünk. Félünk a betegségtől, az öregkortól, az egyedülléttől, a haláltól. Urunk hegyi beszédében ‘‘aggodalmaskodásnak” ne-Édesanyám . . . Ö volt a nap, amely éltetett, Imádkozva óvott, szeretett. Körültem szépet-jót hintett szét, Elmondva sok színes, édes mesét. A lépteim angyalként óvta, Alkonyok bíborát szívemre szórta. Halkan dúdolgatott dalt, szent imát Rámszórva hajnalok szín fátyolát. Tudtam: virágai nekem nyíltak, Mert színnel, illattal folyton hívtak S mikor lehajoltam hozzájuk Szívemet csókolta kicsiny szájuk. Nekem gyűjtötte a holnap gyöngyeit, Mert Ö volt az égi jó, Ő volt a hit. S ha égboltomon villámlott, dörgött, Értem: Istenhez csak Ö könyörgött. Arany fonálból, mit égből kapott, Számomra szőtte: jelent, holnapot. Nem győz dicsérni a szívem és szám Édes jó Anyám ... édes jó Anyám. H. vezi a félelmet. Szerinte a pogányok aggódnak életük és megélhetésük gondjai miatt. A Gondviselő gyermekei nem aggodalmaskodnak, hanem bíznak Atyjukban. Kifejezetten a félelemmel kapcsolatosan Urunk azt tanácsolja: “És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; mind a lelket, mind a testet elvesztheti gyehennában." (Máté 10:23) Péter apostol levelében néhány verssel odébb ez olvasható: “Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek...” (Pét. 1. 2:17.) Jövevény emberéltünk idején tehát csak az istenfélelemre gondolhat az apostol. Erről az istenfélelemről a nagy Prédikátor Salamon így ír: “A dolognak summája mindezeket hallván ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsad, mert ez az embernek fődolga!” (Préd. 12:15). Egyébként is Salamon szerint: “A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme". (Péld. 9:1.0) Pál apostol is nagy nyereségnek tartja az istenfélelmet, amelynek velejárója a megelégedés. (Tim. 1. 6:6.) Érdemes tehát felfigyelnünk az apostoli tanácsra s elmélkednünk az istenfélelem fogalmán. Elmélkedésünkben használjuk fel bölcs Salamon véleményét, aki az imént idézett szavaiban szinte meghatározta az istenfélelem fogalmát. “... az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad ...” Ezek szerint Istent félni annyit jelent, mint parancsolatait megtartani. Isten, az élet Ura, az élet törvényeiben uralkodik birodalmán, az életmindenségen. Isten élettörvényei láthatók (természeti törvények) és láthatatlanok (természetfölöttiek). Az utóbbiak a magasabb rendűek. Isten természetfölötti törvényeinek ismerői és tisztelői uralmat vehetnek az érzékelhető természeti törvények fölött. Urunk és az apostolok csodatettei ilymódon érthetők meg a legegyszerűbben. Az istenfélelem csodavilágába édesget voltaképpen Urunk, amikor ezeket mondja: “... keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát (törvényét) és ezek (a Hegyibeszéd ígéretes szavai) mind megadatnak néktek”. (Máté 6:33). Pál apostol is ez ok miatt kelleti a “feltámadottnak” az “odafelvalók” keresését, s ha megtaláltatott, az azokkal való "törődést". (Kol.3:l-3.) Az apostoli üzenetből az is nyilvánvaló, hogy a jövevények istenfélelme voltaképpen és egyszóval a hitéletet jelenti, reményélethez juttatja az istenfélőket (1. Kor. I. 13. utolsó versét.) Mi hallgatunk igehirdetéseket. Ezek az alkalmak hitet gerjesztenek szívünkben (Róma 10: 17.) De a hitéletnek reménységgé kell izmosodnia, hogy életképes lehessen. És ez lehetséges. Hasonlattal élve: A hivő hallgatja a téli száraz ágakról, hogy lesz idő, mikor az élettelen ágakban majd megindul az élet, s az ágakon reményteljes rügyduzzanás után virág, s majd ízes gyümölcs lesz. Hallgatja a hivő, s ha van kitartó istenfélelme, hitélete, a hallott Ige-üzenet ígéretföldjére be is mehet. A hivő ott vesztegel Isten Igéjének üzenete mellett mindaddig, amig a hitből reménység lesz. Erő, kitartás, türelem kell a hitélethez is, hogy annak félelmetesen beigazoló-
